Bigorre

Franciaországban, a Gascogne egyik vidékének neve. Eauzan, Astarac, Armagnac, Comminges, Béarn és a Pireneusok közt; Tarbes fővárossal. 3 részre oszlott: a hegység (Montagne) a Pireneusoktól Bagneres-ig, a síkság (Plaine) Tarbesig és Rustan, Tarbestól É.-ra. A rómaiak előtt lakói a Bigerriones voltak; 819 körül grófsággá lett, 1425. Foix és 1884. Béarn grófsághoz csatolták; 1607. a francia koronához került; ma Hautes-Pyrénées dép. nagyobb részét alkotja.

Bigott

(franc.: bigot), kegyeskedő, szenteskedő, vakbuzgó, olyan ember, aki nagy gondot fordít a vallásos szokások külső gyakorlására, anélkül azonban, hogy amellett a komolyabb vallásos életre és a szigoruan erkölcsi magatartásra nagy súlyt helyezne.

Big-Rapids

az északamerikai Michigan állam Mecotta countyjának fővárosa; vasuti csomópont, (1889) 6500 lak., fürészmalommal, fakereskedéssel és faiparral.

Big-Stone

tó Minnesota északamerikai államnak Ny-i részében, az ugyanily nevü countyban.

Bihács

(Bihač), 1. kerület Boszniában 5522.5 km2 területtel, (1885) 158224 lak.; 6 járásra oszlik, ezek: B. Carin, Ključ, Krupa, Petrovac és Szandszkimoszt. - 2. Az ugyanily nevü kerület főhelye, az Una balpartján, (1885) 3506 nagyobbára mohammedánus lak., fejlődő kereskedéssel. Erődje, amelyet Savoyai Jenő herceg idejében építettek, az Una szigetén áll regényes, ódon falakkal; ugyane szigeten van a régi vámház és az úgynevezett «rasztell», a falakkal környékezett terület, amelyen azelőtt bizonyos napon a törökök és a határőrök egymással áruikat kicseréltek. B.-ot állítólag IV. Béla magyar király alapította. Sokáig Horvátországhoz tartozott. Nagy Lajos halála után azonban Boszniához került. Tomasevits Istvánnak, az utolsó bosnyák királynak elfogatása után 1463. török kézre kerül; de még ugyanabban az évben visszafoglalja. Mátyás király. 1528. Jajca eleste után hosszabb időre török kézbe jut. 1582., 1717. és 1739. ujra véres csaták folynak falai alatt; sőt későbben is a horvát határőrök és az Unán tuli törökök gyakrabban összecsapnak környékén. 1878. Bosznia okkupációjánál szept. 7. az osztrák-magyar csapatok hiába rohanták meg; sulyos veszteséggel (21 tiszt, 533 legény) verettek vissza; szept. 18. azonban mégis elfoglalták.

Bihar

vármegye (L. a melléklet térképét.) Magyarország volt tiszántuli kerületének legnagyobb, hazánknak nagyságra nézve harmadik megyéje, melynek területe 10961·63 km2. Határai északon Szatmár-, Szabolcs- és Hajdúmegye, nyugaton Békésmegye, délen Aradmegye, keleten Torda-Aranyos-, Kolozs- és Szilágymegye; határai többnyire mesterségesek, természetes határt csekély területen a Berettyó folyó, délen a Tőz patak és Fekete-Körös, végül keleten nagy kiterjedésben a Bihar-hegység egyes gerincei alkotnak. Ny-i fele egészen lapályos, K-i részét ellenben a Rézhegység és a Bihar-hegység borítja, melyhez D-en a Moma-Kodru vagy Beéli-hegység csatlakozik. A lapály nemcsak a megyének Nagyváradtól Ny-ra elterülő részét foglalja el, de É-on az Érmelléki hegyek mentén a szatmári határig, a Berettyó völgyében Széplakig (a szilágyi határig) a Sebes-Körös völgyében Élesdig, a Fekete-Körös völgyében Belényes-Szt.-Miklósig nyúlik felfelé. Tenger-feletti magassága Derecskétől, Mező-Keresztestől, Ugra és Sarkadtól Ny-ra a 100 métert sem éri el, odább K-re azonban lassan emelkedik s észrevétlenül átmegy a hegységek előtt elterülő dombvidékbe.

A Berettyótól és a Sebes- és Fekete-Köröstől, valamint ezek számos mellékvizeitől s ágaiktól öntözött ezen terjedelmes lapály általában igen termékeny s gyakran mutatja a délibáb tündéri látványát; helyenként azonban a csekély esésű és lassú folyású vizek mocsarakká szélesedve, az egészségtelen éghajlat okozóivá válnak. Igy a Berettyónak két partján Berettyó-Ujfalu alatt a Sár rét (l. o.), a Sebes-Körös mentén Csókmő és Komádi közt a Kis-Sárrét terül el, melyek nádasai aránylag nagy jövedelmet hoznak; Derecshe és Konyár táján pedig számos apró tó és mocsár van, melyek némelyike sziksót tartalmaz.

[ÁBRA] Bihar vmegye címere

A Berettyó és Ér közt a kitünő borairól hires Érmelléki hegységnek (l. o.) alacsony láncolata (Székelyhid, Szent-Jobb, Diószeg) terül el. A Berettyó és Sebes-Körös közt a Rézhegység (l. o.) van, melynek a megyében legmagasabb csúcsa a Sólyomkő fölötti Polyána Varatyik (790 m.), e hegységnek erdős főtömegéhez, melyben Derna táján aszfaltot bányásznak, Ny. felé jó szőllőtermő alacsonyabb dombok csatlakoznak Mező-Telegdtől egészen N.-Váradig. A Sebes-Körös révi szorosa s a hires Királyhágótól (586 m., l. o.) elválasztva, a Sebes-Köröstől D-re egészen a Fekete-Körösig, Ny. felé Nagyvárad és Tenke irányáig, K. felé az erdélyi határig s azon túl messze Kolozsmegye belsejébe a Biharhegység (l. o.) terül el, hazánk egyik legnevezetesebb, vadregényes természeti szépségekben, barlangokban, sziklahasadékokban s ásványkincsekben dúsan bővelkedő hegysége, mely legnagyobb magasságát a megye DK-i határán emelkedő Nagy-Kukurbeta (1846 m.), Bihar (1659 m.), Kornu-Muntyilor (1656 m.) és Zanoga csúcsokban (1640 m.) éri el, mig alacsonyabb nyugati nyulványai s a Nagyvárad felé szélesen elterülő Csékei hegycsoport (Királyerdő) a középhegység szelid képét tünteti fel, szőllőtermeléssel s. földműveléssel. A Fekete-Körös völgye s ennek folytatásában a Gyalu Máre nyereg (629 m.) választja el a Biharhegységtől a Móma-Kodru vagy Beéli hegységet, mely a megyében a Pless (1111 m.) és Móma (850 m.) csúcsokban éri el legnagyobb magasságát s Vaskóhtól D-re karsztszerü jellege (Kimp) által válig ki.

[ÁBRA] Bihar vmegye térképe

Az említett hegységek a folyók egész özönét bocsátják a lapályra. Főfolyója a megyét KNy-i irányban harántul szelő Sebes-Körös, mely bal felől a Jádpatakot veszi fel, Nagyváradon alul a Kis-Körös ágát ereszti a Berettyóba; a vele már a megye határán túl, Szeghalomnál egyesülő Berettyó Széplaknál lép a megye földére s vele közel egyközüen folyik Berettyó-Újfaluig, ahol DNy. felé kanyarodva a Sebes-Körössel együtt a Kis-Sárrét mocsarat fogja körül; balfelől a Bisztra, Gyepes Kösmő patakokat és a Sebes-Körösből kiágazó Kis-Köröst, jobbról az Ért veszi magába, s Pocsalynál a Kék-Kálló-ért bocsátja ki, mely a belvizek által táplálva Derecskének és Nagy-Baromnak tart s különböző nevek alatt a Sárrét levezetésére ásott Berettyó-csatornába önti vizének egy részét. A megye legdélkeletibb részében, pompás sziklabarlangban fakadó Fekete-Körös a Fenes patak és Rossia vizével gyarapodva DK-ÉNy-i folyás után Sólyomnál keskeny völgyéből a lapályra lép ki s a Királyerdőben eredő Hollód és Topa vizével egyesülve Mocsárnál Ny-ra fordul, majd Ny. felé a megye határához kanyarodva a Gyepesér és Kölesér szabályozatlan vizeivel összeszövődve Békésmegye területére lép át; a Tamásda mellett balfelől beléömlő Tőz csak felső folyásában s torkolatánál mossa Biharmegye földjét. Végül a Bihar hegységben a Kornu Muntyilortól K-re a Meleg-Szamos ered, mely 10 km.-nyi út után Kolozsmegyébe lép át, mint B. egyetlen folyója, mely vizét nem a Körösbe önti. A már említett állóvizeken kivül a konyári sóstó s a Bihar hegység néhány kis tengerszeme (Feneketlen tó, Zanoga, Batrinuluj) említendő; továbbá számos ásványos forrás, u. m. a nagyváradi Püspök- és Féilx-fürdő, a lunkászpriei, robogányi, toplicakárándi melegforrások, a konyári, tenkei, belényesi, berettyó-újfalusi és budurászai hideg ásványforrások, a mocsári sósforrás és a kalugyeri időszaki forrás (Izbuk); végül említendő Biharfüred klimatikus gyógyhely.

Éghajlata

Ny-i részében a magyar Alföldnek megfelelőleg meleg és száraz, szélsőséges, K-i hegyes részében jóval enyhébb és nedvesebb. A hegyes vidékeken hosszabb a tél, mint a rónaságon, levegőjük egészséges és tiszta, a mocsarak kigőzölgéseit a hegyi levegő tisztítja. Nagyvárad közepes évi hőmérséklete 10.8° C., a juliusé 21.9, a januáré -0.9°; a szélsőségek jelentékenyek. A csapadék évi átlaga a lapályon 6-700 mm., Nagyváradon már 1100 mm. s a Biharhegységben még jóval több.

Terményei

a természet mindhárom országából számosak és gazdagok. A rézbányai hegyek leggazdagabbak ásványokban (arany, ezüst, ólom, réz, vas, ón, opál, horgany, agyag, továbbá a ritkább tremolit, kettős mészpát, malachit, s a csak B.-ben előforduló agalmatolit, biharit, rézbányit bizmut stb ). Ezenkivül előfordul vaskő (Vaskóh, Kimp, petrósz, Felső-Poeny, Lunkászprie, Dámos), aszfalt (Felső-Derna, Tataros, Hagymád és Bogdán-Szóvárhegy), nafta (a felsődernai és cigányvölgyi (tatarosi) aszfalttelepekben), kőszén (Derna, Verzár, Nagy-Báród, Kardó, Lunkászprie, Fekete-Patak), tüzálló agyag (Rév, Sonkolyos, Lunkászprie), fazekas-agyag (Telegd, Koroj, Csatár, Lehecseny), porcellánföld (Robogány), kréta (Belényes-Ujlak Márkaszék) mészkő (Belényes, Élesd, Izsópallaga, Rév), malomkő és darálókő (Gross, Hagymás), márvány (Csarnóháza, Dámos, Kollest, Kimp, Kalugyer), alabástrom (Kimp), quarc (Feketeerdő, Sólyomkő), sziksó, salétrom (Konyár, Derecske, Hajdu-Bogas). Émlítést érdemelnek a József főherceg-barlang, a pesterei, kalotai, remeci, sergesi, meziádi, fericsei, oncsászai, ofnácai,kiskóhi és mogurai cseppkőbarlangok s a Petrósz melletti Galbina- és Biharcsúcs oldalában levő Gyecár jégbarlangok. Növényzete a sikság és rét termékeitől a havasok növényzetéig egyaránt dús. A rónaság, kivált a Sárréten, Szalonta és Sarkad vidékén igen termékeny; a szántóföldek (415392 hektár) kitünő búzát (116445 hektáron 1759879 mmázsa) és rozsot teremnek, valamint tengeri (97226 ha.), árpa, zab, köles, repce, kender és len is bőven megterem; kerti növények a dombos és lapályos vidéken, burgonya mindenütt jól terem; ezenkívül terem dohány (2346 ha., 21298 mmázsa, főleg Nagy-Szántó, Nagy-Kereki, Nagy-Léta, Vértes, Ér-Mihályfalva, Sarkad vidékén), dinnye (Nagyvárad, Nagy-Kereki, Nagy-Léta, Bagos, Szalonta, Sarkad), hagyma (Derecske, Sarkad), káposzta (Harsány, Bors), hüvelyes vetemények stb. A nádasok különösen a Sárréten nagymennyiségü nádat, gyékényt és kákát termelnek, úgyszintén az Ér, Kölesér és Korhány medrében; kosárfonásra való fűzfavesszők a mocsarakban nőnek. A rétek (100057 ha.) jó szénát, a legelők (171325 ha.) tápláló füvet termelnek; kiterjedtek a havasi legelők. A szőllők (10906 ha.) főleg az Érmelléken, a bihari, margittai, váradi, élesdi, hollósi és belényesi hegyeken jó asztali bort teremnek; 1890-ben termett 62094 hektoliter must, 39931 hektoliter fehér és 53 hektoliter vörös bor és 89 hektoliter csemegebor; a filloxera pusztításai itt is óriási mérveket öltöttek. A gyümölcstenyésztés tekintetében a megye hátrább áll, mint az a talajviszonyok mellett fejlődhetnék; nagy mértékben terem alma, körte, barack, cseresznye, szilva (a Sebes-Körös völgyében és Belényes vidékén jelentékeny kereskedelmi cikk), dió (Meziád, Petrósz, Rézbánya), gesztenye (Siter), mogyoró s a vadon termő földi mogyoró. Az erdők kiterjedése 297578 ha.; a lapályosabb helyeken a tölgy, magasabb helyeken a cser, a hegyeken a bükk, végül a fenyő az uralkodó fanem; utóbbit Remecen, Gurányban s a petrószi havasokon a Szamos és Bulsza völgyében fűrészművekben dolgozzák fel. B. fában oly gazdag, hogy nagykiterjedésü őserdőiben a közlekedés nehézsége miatt még eddig semmi fát nem vágtak. Az erdőknek nagyobbik fele bükkös, kisebbik fele tölgy és cser, fenyves kevés van (8170 ha.).

Az állattenyésztés

kiterjedt és fejlett ugyan, de nem áll azon a magaslaton, amelyen B. természeti viszonyainál fogva várható volna; 1884. évi összeirás szerint volt 58584 drb ló (4878399 frt értékben), 173160 drb magyar és 2852 színes szarvasmarha (összesen 13024540 frt értékben),1515 bivaly, 845 szamár és öszvér, 226957 sertés (3789102 frt értékben); 347098 juh és birka (2707640 frt értékben) és 18730 kecske; lovat, szarvasmarhát és apró házi állatot főleg a kisbirtokosok, juhot és sertést az erre alkalmas vidéken inkább a nagybirtokosok tenyésztenek. A lótenyésztés a madarászi és margittai csikótelepek üdvös befolyása folytán évről évre emelkedik; a szarvasmarhatenyésztés el van hanyagolva, a kis gazda rosszul takarmányoz, tenyész-célokról fogalma sincs; a nagybirtokosok a tenyésztéssel sok helyt felhagytak, csak gr. Almássy Kálmán serkedi gulyája indult szép fejlődésnek; B. hegyei, legelői s a kisebb folyók fűben bővelkedő völgyei az állattenyésztésnek egyébiránt eléggé kedveznének. Alább szállott a juhtenyésztés is, melyet főleg nagyobb birtokosok és bérlők űznek, a kisebb birtokosok csak Derecske, Tépe, Konyár és Káránd községekben foglalkoznak merinojuhtenyésztéssel; a hegyvidéken főleg a durva szőrű racka, a lapályokon a középfinomságú fésűsgyapjas birka van elterjedve, mig a nagy gazdaságokban a finomabb gyapjú, sőt a gyors fejlődésű, nagytestü francia irányú rombouillet-birkák tenyésztése dívik. Legkiterjedtebb és legfejlettebb a sertéstenyésztés, mely úgy a fekete, mint a fehér mangalica fajtára kiterjed. Figyelmet érdemel a szárnyas állatok tenyésztése is: 1884-ben találtatott a megyében 756266 tyúk, 22998 pulyka, 225223 lúd, 143671 kacsa és 30607 galamb. A méhtenyésztést a megye minden részében űzik, a méhkasok száma (1884) 24168. B. vadban is bővelkedik; a hegyekben szarvas, őz, vadkan, a Bihar-hegységben medve is előfordul; továbbá farkas, róka, vadmacska, menyét, görény, nyest, vidra, borz, sündisznó s számos apróbb mezei s erdei állat: a madarak közül az erdőségekben sas, sólyom, fajd, rigó, harkály, fülemile, kakuk, búbos banka, cserszajkó, gerlice, szalonka, havasi pintyőke, fácán, a rónán túzok, daru, gólya, fogoly, fürj, vércse, héja, ölyü, kánya bagoly stb., a mocsarakban gém, kócsag, vadliba, vadruca, szárcsa, bíbic, sirály stb. A folyókban harcsát, potykát, csukát, a hegyi patakokban pisztrángot és rákot nagy mennyiségben fognak; a Sárréten sok csík és pióca tenyészik.

Lakóinak száma

1880-ban 447834, 1890-ben 516704 volt; a 10 évi szaporulat 68870 lélek vagyis 15.4%; egy km2-re jelenleg 74 lélek esik s igy hazánk legsürűbben lakott megyéi közé tartozik.Nemzetiség szerint van a lakosok közt 283806 (54.9%) magyar, 3374 (0.6%) német, 5957 (1.1%) tót és 219940 (42.6%) oláh; a magyarság az utolsó évtizedben 42437 lélekkel (17.6%) szaporodott. A magyarság leginkább a síkságon lakik, kisebb szigeteket a Fekete-Körös völgyeiben is képez; az oláhság túlnyomóan a hegyeket lakja ugyan, de Nagyvárad, Cséffa és Nagy-Szalonta közt a lapályon is nagy számmal él, a kevés német a városokban oszlik meg, többséget csak Új-Palotán alkot, mig a tótok főleg Feketeerdő vidékén laknak. A magyarság, mely a török pusztítás óta tért vesztett, túlnyomó részben református, nyiltszivü, vendégszerető, emberségtudó nép, amellett szorgalmas és élelmes, a többi nemzetiségekkel és vallásfelekezetekkel békességben él. Hitfelekezet szerint van B.-ben 45864 róm. kat., 45,975 gör. kat., 187444 gör. kel., 1920 ág. evang., 209075 helvét és 25968 izraelita.

A lakosság főfoglalkozása

a földművelés, mely a rónán (a halászat mellett) majdnem a kizárólagos keresetforrás; a hegyi lakosok főfoglalkozása a szőllő- és erdőművelés és a baromtenyésztés; mint mellékfoglalkozás a házi ipar egyes ágait is űzik; ily úton készítenek méhkast (Bojt), szalmakalapokat (Hencida), gyékény- és kákacikkeket (a Sárrét vidékén), vesszőkosarat (Szt.-András) favillát (Tenke és Árpád), szekeret és jármot (Bélfenyér), talpfát, dongát és tölgyfa-zsindelyeket (Beél és Serges vidékén), cserépedényt (Rév, Vaskóh Kalugyer Lehecseny) kaszát, kapát kést, szűrposztót (Vaskóh vidékén). Az agyagipart Margittán és Székelyhidon agyag és kőipart a Sebes-Körös völgyében (Rév, Nagy-Báród, Élesd), továbbá Belényes, Dragonyosd, Beél és Ágris, a mészégetést Serges és Vircsolog cserépégetést B.-Újlak és Szegyesel, mázolatlan fazekasmunkák előállítását Kristyor, Lehecseny és Vaskóh-Szelistye községekben űzik. A kender- és lenfonás és szövés helyenként szintén el van terjedve. Az iparosok nagyobb számmal csak a városokban és nagyobb községekben élnek s a kereskedőkkel együtt a lakosságnak csak 5%-át teszik; a kisipar ágai közül a timár, csizmadia, szabó, guba, posztó, lakatos, kovács, fazekas, kályhás és faipar fejlődött ki leginkább. A gyáripar főbb cikkei gépek (Nagy-Várad), tégla (Nagyvárad, Esküllő, Keszteg), üveg (Feketeerdő, Középes, Beél és Sólyomkő), fűrészáruk (Jádvölgy, Remec, Vaskóh, Gurány), liszt (Nagyvárad, Nagy-Szalonta), szesz (Nagyvárad) és olaj (Bihar). A bányaipar telepesei a (jelenleg szünetelő) petrószi és vaskóhi vasmű, továbbá a rézbányai kincstári arany, ezüst és rézbányamű, a dernai és tatarosi aszfaltbányák; ezek 1891-ben 984 munkást foglalkoztattak és csekély (0.27 kg.) aranyon kivül 9293 métermázsa bitument, 583 métermázsa aszfaltkenőcsöt, 6909 métermázsa petróleumot, 593 mmázsa keverő olajt és 75312 mmázsa nyers aszfaltföldet termeltek, összesen 102406 frt értékben. A kőszén-, márvány- és agyagbányák nem állanak folytonos művelés alatt. A megyéban 8 ipartestület van. A kereskedelem főbb cikkei az említett termékeken kivül a gabona (főbb piacai Nagyvárad, Berettyó-Újfalu Derecske, Élesd), bor (Nagyvárad, Berettyó-Újfalu), szarvasmarha, ló, sertés és juh, apró házi állatok, disznózsir és szalonna tojás (Nagyvárad, Diószeg, Pocsaj, Esztár, Berettyó-Újfalu, Szalárd, Szalonta, B.-Böszörmény), nyers bőr, fa, tölgyfacser (Margitfa, Mező-Telegd), gyarmatáruk, rövid- és kézműárúk.

A közlekedést

kiterjedt vasúti hálózat közvetíti, melynek természetes központja Nagyvárad. B. fő vasúti vonala a magyar kir. államvasutak budapest-brassói vonala, mely Bárándtól Feketetóig szeli a megyét; ebből ágazik ki a Nagyvárad-érmihályfalvai (mellékvonala a székelyhid margitai), a nagyvárad-vaskóhi (mellékvonala a szombatság-rogoz-dobresti vonal), a nagyvárad-gyomai (B.-ben Kótig) és a nagyvárad-szegedi (Sarkadig) vonal; azonkivül B. É-i részét kis darabon szeli a püspökladány-mármarosszigeti vonal. E vasutakhoz, melyeknek összes hossza 485 km., járul még a gr. Zichy Ödön tulajdonát képező jádvölgyi faszállító iparvasút, mely a magyar kir. államvasút Jádvölgy állomásáról Remecig, 18 km.-nyire hatol a Biharhegység erdős rengetegei közé. A közutak hálózata szintén gazdag; B.-nek van 201 km. kiépített állami útja, 611 km. kiépitett és 246 km. kiépítetlen törvényhatósági útja; útjai közül kiemelendő a nagyvárad-kolozsvári, mely a Királyhágon vezet át, továbbá a Rézhegységet áthágó élesd-margittai, mely Szilágymegye felé is kiágazik, a nagyvárad-remeci és a Moma-Kodru hegységet átszelő vaskóh-brossebesi és vaskóh-csúcsi út; magát a Biharhegységet csak a meziád-remeci és belényesrévi másodrendű út szegi. Vizi útja a Sebes-Körös, melyen tutajok járhatnak, és a Berettyó, mely faúsztatásra alkalmas; ez utóbbira számos más hegyi patakot is felhasználnak. Telefonhálózat van Nagyváradon, a Sárréten (7 község közt) és Élesd-Feketeerdő közt; B.-ben 95 posta- és 16 táviróhivatal van. Nagyváradon közúti vasút is van. A közgazdasági viszonyok szolgálatában 3 bank és 13 takarékpénztár, 5 egyéb részvénytársulat, és 12 szövetkezet áll.

A közoktatás

terén még nagyon sok a teendő: B. 492 községe közül (1890) csak 388-ban van iskola, 49 a szomszédközség iskolájába járatja gyermekeit, 55 község gyermekei ellenben semmiféle iskoláztatásban nem részesülnek; a 7 éven felüli lakosságnak (1881) 54·4%-a (193431 lélek) nem tud sem irni, sem olvasni (a nők közül 57.1 %), a (1891) 71892 tanköteles gyermek közül pedig 17105 (23.8%) nem jár iskolába. A megyében 7 pusztának is van iskolája, az összes népiskolák száma 629. Ezenkivül van a megyében 19 kisdedóvó, 4 felsőbb népiskola, 8 alsófoku ipar- és 2 alsófokú kereskedelmi iskola, 2 polgári iskola s 1 középkereskedelmi iskola (Nagyvárad); továbbá van katolikus főgimnázium (Nagyvárad), gör. kat. főgimnázium (Belényes), községi alginmázium (Nagy-Szalonta), állami főreáliskola, kir. jogakadémia, kat. tanító- és tanítónőképző intézet és gör. kat. tanítóképző intézet (mind Nagyváradon) vincellérképezde (Ér-Diószeg) és több magánintézet; Nagy-Szalontán méhészeti vándortanító van. A szellemi élet központja Nagyvárad.

Közigazgatás.

B. 17 járásból és 1 tvhatósági joggal felruházott városból (Nagyvárad) áll; u. m.:

[ÁBRA]

B.-ben van 189 nagyközség 303 kisközség és 384 puszta és telep. A községek középnagyságúak, 2000-nél több lakosa 44 községnek van, a legnépesebbek Nagy-Szalonta 12650, Derecske 8272 és Sarkad 8244 lakossal. Székhelye Nagyvárad. Az országgyülésbe B. 12, Nagyvárad 1 képviselőt küld.

Egyházi tekintetben B. 44 róm. kat. egyháza a nagyváradi püspöki, 2 leányegyháza ellenben az egri érseki és csanádi püspöki egyházmegyéhez, 87 gör. kat. egyháza a nagyváradi, 1 a szamosújvári püspöki egyházmegyéhez, 270 gör. kel. anyaegyháza az aradi püspöki egyházmegyéhez, 134 helv. egyháza a tiszántuli és egyetlen ág. evang. egyháza a tiszai egyházkerülethez tartozik; izraelita anyakönyvi hivatal 19 van. Törvénykezési szempontból egész B. a nagyváradi kir. itélőtáblához beosztott nagyváradi törvényszék s a debreceni kir. főügyészség kerületéhez tartozik; járásbiróságok vannak Nagyváradon (városi és vidéki), Berettyó-Újfalun, Élesden, Magyar-Csékén, Vaskóhn, Belényesen, Margittán, Nagy-Szalontán, Székelyhidon és Tenkén; az utolsó 5 telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel van felruházva. Bányabirósága Szatmár-Németin, sajtó- és pénzügyi birósága Debrecenben székel; a megye területén működő 5 közjegyző (Nagyvárad Belényes, Nagy-Szalonta Székelyhid Berettyó-Újfalu) a debreceni közjegyzői kamarához tartozik. Ügyvédi kamara Nagyváradon van. Hadügyi tekintetben B. székelyhidi, derecskei, margittai és érmihályfalvi járása a Debrecenben székelő 39-ik, a több járás és Nagyvárad városa a Nagyváradon székelő 37-ik számú hadkiegészitő, az egész megye pedig a temesvári hadtestparancsnokság, továbbá a debreceni 3. sz. és a nagy váradi 4 sz. honvéd gyalogezred s a, budapesti honvédkerületi parancsnokság, a 7., 8., 11., 12. és 13. népfölkelési járás területéhez tartozik s alakítja az ugyanazon számú I. oszt. és a 102., 103., 106., 107. és 108. sz. II. oszt. népfölk. zászlóaljat; az állandó vegyes felülvizsgálati bizottság, valamint a csendőrségi szárnyparancsnokság Nagyváradon, szakaszparancsnokság ugyanott és Belényesen van. A nagyváradi pénzügyigazgatóság alá tartoznak B. összes adóhivatalai (Belényes, Berettyó-Újfalu, Élesd, Margitta, Nagyvárad, Szalonta, Székelyhid, Tenke) és pénzügyőrségei (Nagyvárad, Székelyhid, Belényes, Nagy-Szalonta). Kereskedelmi és iparkamara, államépítészeti hivatal, közúti kerületi felügyelő, posta- és távirdaigazgatósági kerület, erdőfelügyelőség, állami állatorvosi hivatal Nagyváradon van, állategészségügyi szempontból a budapesti felügyelői kerülethez van beosztva, méntelep csak Debrecenben van. Borászati ügyekben egész B. az érdiószegi kerülethez, kulturmérnöki ügyekben a budapesti 6-ik kulturmérnöki hivatal működési területéhez tartozik. B. területén 29, Nagyváradon 7 gyógyszertár van.

Története.

Bihar vidéke hazánk történetében a legrégibb idő óta fontos szerepet játszik; midőn Árpád vezér harcosaival hazánk földjén megjelent, a Szamos, Tisza s Maros közt elterülő vidék egy magában elzárt «ducatus»t képezett, hol khazarok laktak, kik egykor Attila fennhatósága alatt állottak. A vidék akkori fejedelme Marót a bizanci császárnak hódolt s Árpádnak ellentállott, de legyőzetvén, miután a magyarok Bihar várát elfoglalták, békét kért, melynek folytán földjét Árpádnak átengedte, de élethossziglan meghagyatott annak birtokában; Árpádnak fia Zoltán pedig nőül vette Marót leányát. Később a vármegyék e vidékén olykép szerveztettek, hogy Bihar vidéke felosztatván, annak egyes részei Szatmár, Kraszna Szolnok, Szabolcs és Békés megyékhez csatoltattak, a megmaradt területen pedig Bihar vára körül hasonnevü vármegye alakíttatott. B.-ből indult ki a Vatha-féle lázadás; Szent László király e megyében, Nagyváradon temettetett el. Az egyháznak B.-ben már a XII. században nagy hatalma volt, s a vármegyei rendszer szintén tökéletesen ki volt fejlődve. A tatárjárás után a XIII. századnak második felében B. ismét visszanyerte előbbi virágzását, s ezen időtől fogva mint hazánk egyik legnevezetesebb vármegyéje szerepel. Földrajzi fekvése folytán nem lévén annyira kitéve a háboruk csapásainak, mint a vele határos megyék, anyagi gazdagsága még azáltal is emeltetett, hogy az erdélyi kereskedelmi út rajta vonult keresztül s hogy bányászata már a XV. században virágzásnak indult. Nagyvárad Róbert Károly által nevezetes jogosítványokkal láttatván el, különösen Nagy Lajos alatt gyorsan emelkedett. Zsigmond király is gyakran tartózkodott e városban, és nejét, Borbála királynét a köztük támadt egyenetlenségek folytán itt záratta el. Ezenkivül az Alföld szivében fekvő Debrecen is nagy jelentőségre emelkedett, s I. Lajos és Zsigmond királyoktól szabad városi privilégiumot is nyert. E két város folytonos viszályban állott egymással, s midőn az erdélyi kereskedők Nagyvárad ellen bizonyos jogtalanságok miatt panaszt emeltek, Mátyás király 1477 -ben Debrecenre nézve azon intézkedést tette, hogy Nagyvárad helyett az erdélyi kereskedésnek főhelye legyen. A XVI. században Nagyvárad Erdélynek, Debrecen pedig a töröknek hatalmába került, s miután ez utóbbiban a reformáció mély gyökeret vert, az ellenségeskedés közte s a katolikus Nagyvárad közt még nagyobb mérvet öltött. A XVI. században midőn a törökök Debrecent elfoglalták s Erdély az anyaországtól elszakadt, B. is csakhamar elvesztette előbbi jelentőségét. A vidék nagy harcok szinhelye lett, mignem 1538-ban azon hires béke köttetett itt, mely az I. Ferdinánd s Zápolya János közti viszonyt rendezte; azonban Zápolya halála után (1540) ismét megkezdődtek itt a mozgalmak, minthogy Martinuzzi György nagyváradi püspök s Castaldo I. Ferdinánd vezére a megyén keresztül akartak Erdélybe behatolni. Az 1570-iki békekötés folytán. B. Zápolya János Zsigmond erdélyi fejedelmnek engedtetett át s a lakosság közt a protestantizmus lassankint mély gyökeret vert. A XVII. században a törökök már mint ellenségek léptek fel B.-ben (Nagyszalontai ütközet 1636), de a legsúlyosabb csapásokat II. Rákóczy György alatt szenvedte a megye, kinek fejedelemsége alatt az 1660-iki gyulai ütközet után Ali török nagyvezér elfoglalta Nagyváradot, mely alkalommal a főtemplom is sokat szenvedett, s az előtte elhelyezett Szt. László-szobor összetöretett. Csak 1692-ben sikerült Häuslernek, I. Lipót tábornokának Nagyváradot visszafoglalni s ismét az anyaországhoz kapcsolni. 1777-ben Mária Terézia az egyesült óhitü oláhok számára Nagyváradon püspökséget s káptalant állított föl, hol Kovács Meletius, macedóniai származású, volt az első püspök. Az 1876-iki új területi felosztás következtében (XXXIII. t.-c.) Debrecen elszakíttatott B.-től s Nagyvárad tétetett a megye székhelyévé.

Bihar

nagyközség Bihar vármegye központi j.-ban, (1891) 2534 magyar lakossal, a nagyváradbihari római kat. esperesség székhelye, vasuti állomás, posta-, és táviróhivatal, postatakarékpénztár. Barátságos tiszta község, jó szőllő- és bortermeléssel. É-i végén földsáncok láthatók (Földvár és Leányvár). A B.-i várat, melynek ma csak romjai láthatók s melyről a megye is nevét vette, némelyek (tévesen) Mén-Marót várának tartják, mások szerint a kunok vagy tatárok ellen épittetett. Várának egykori jövedelme a révvám volt, de azt Szt. László a váradi püspöknek adományozta s Imre király ez adományt 1198. megerősítette.

Bihar

A földrajzi neveknek személynevekül való használata többször előfordul a kezdetleges társadalmi szervezetben élő népeknél. Az Árpádkorban nálunk is gyakran találunk ilyeneket, minők p. Erdő, Tengürd, továbbá: Várad, Szatmár, Tokaj, Ugocsa stb. Ezek közé tartozik a B. is, mely a Szamos- és Kőrös-menti kazárságnak volt a főhelye s mint szláv fordítása, az Anonymustól említett Bellerad mutatja, jelentése a. m. fehér vár. Az a népelem, melytől a név származott, alighanem permi eredetü volt, melynek nyomait országszerte feltaláljuk a helynevekben (Hunfalvy P., Magyar Ethn. 384); erre mutat a B. név előrésze, a «bih» vagy »bik», mely a magyar «feh-ér», «fej-ér» szó előrészével azonosítható s megfelel a mai zürjén: «bi», «bija» (tűz), votják «pi-st» (fényleni) tőnek (Budenz, Magy. Ug. Szt. 500., 514.); a név utórésze, az «-ar» a magyar «vár» szónak felel meg. A B. tehát kétségtelen geografiai elnevezés; mint személynevet megtaláljuk 1086. a bakonybéli apátság szolgái közt (Bichor faber Árp. Új Okl., I. 35.), továbbá 1211. a tihanyi monostor fokudi jobbágyai közt (Bichor, u. o. 117.).

Bihar-Félegyháza

nagyközség Bihar vmegye szalárdi j-ban, (1891) 1607 magyar és oláh lak., postahivatal, postatakarékpénztár.

Biharfüred

(Stina de vale), klimatikus gyógyhely Bihar vmegye belényesi j.-ban 1069 m. magasságban, a Vurou custurilor aljában, gyönyörü vidéken és egészséges helyen, Belényestől 5 órányira. Csak ujabban felkapott üdülőhely, mely fekvésénél fogva a Biharhegység meglátogatására alkalmas kiindulópont. Tulajdonosa Pável Mihály, nagyváradi gör. kat. püspök. V. ö. Hegyesi Márton, Belényes és vidéke, Nagyvárad 1889.


Kezdőlap

˙