Cseplesz

(omentum). Igy nevezik a hashártyának a gyomorhoz menő lemezeit. Van kettő: a kis C. (omentum minus) a májkaputól a gyomor kis görbületéhez megy; a nagy C. (omentum magnum) a gyomor nagy görbületéről lóg le a vékonybelek előtt. A kis C. jobb vége mögött egy lyuk (foramen Winslowii) vezet be a kis c. és gyomor mögött elterjedő C.-tömlőbe (bursa omentalis). A nagy C.-nek nagy hajlandósága van sérvekbe benyomulni; az ilyen csepleszsérvek lágyak, hengerdek, lassan keletkeznek s nehezen helyezhetők vissza. - L. még Hashártya.

Cséplőgépek

(L. a képmellékletet.) Kalászos termények szemeinek különválasztására valók.

CSÉPLŐGÉPEK I.

Verőléces kettős tisztítóval biró cséplőgép.

[ÁBRA] Hoszmetszet.

[ÁBRA] Keresztmetszet a második tisztító szerkezetnél.

[ÁBRA] Nézet.

[ÁBRA] Keresztmetszet a szalmarázónál.

CSÉPLŐGÉPEK II.

[ÁBRA] Szeges rendszerű egyszerű tisztító cséplőgép (Első magyar gazdasági gépgyár-részvény-társaság.) Hosszmetszet.

CSÉPLŐGÉPEK III.

[ÁBRA] Szeges rendszerű kézi cséplőgép. Khüne E. gépgyárból. (Hoszmetszet.)

[ÁBRA] Szalmarázó és törekrostával bíró szeges rendszerü cséplőgép járgány erőre, Khüne E. gépgyárból. (Hoszmetszet.)

A szemeknek a kalászból való kidörzsölése oly nehézséget okozott az embernek, hogy már az őskor népei igyekeztek ezen munkát mindenféle mekanikai segédeszközökkel megkönnyíteni. A legprimitivebb cséplés kétségkivül az lehetett, mint Japán egyes vidékein ma is szokásos, hogy a kalászokat kőhöz vagy deszkához verik, a kalászban maradó szemeket pedig utólagosan kézzel dörzsölik ki. Egy lépéssel tovább mennek a khinaiak, kik a szétteregetett kalászokat hosszu bambusz-pálcákkal ütik. A bambusz-pálcától könnyü átmenet volt a hadaró- v. cséplőfára, mely a legkülönfélébb alakban és méretekben még az európai népek között is el van terjedve. A mekánikai cséplőkészülékek közül a legrégebbek közül valók a cséplő szánka, a cséplő kocsi és a cséplő henger.

A cséplő szánka szíriai találmány; erős, nehéz palánkból állott, mely 15-20 m.-re előálló érc- vagy tüzkőfogakkal volt ellátva, melyek a kalászokat szétvagdalták, de a mellett a szalmát is szétszakították. Az ily szánkát súlyokkal terhelték s ökörrel vagy lóval vonatták. A púnok e szánkát kerekekkel látták el s igy megteremtették a cséplőkocsit, melyet a karthagóiak elől még 4 kis hengerrel láttak el, hogy a gabonát előbb kihengereljék. Ezen szerkezetből alakult a cséplőhenger, mely a legkülönfélébb alakokban még mai nap is alkalmazásban van. Igy déli Franciaországban nagy átmérőjü keskeny fa- vagy kőhengereket körpályán alkalmaznak, a svédeknél bordás fahengereket és ázsiai Oroszországban 8-szögletes hengereket használnak. Egyszerü hengerek helyett egymás mellé helyezett tárcsákat vagy kerekeket is alkalmaznak, melyek közös keretbe vannak ágyazva, vagy mint Württembergában a hengerek közé még éles gyürüket helyeznek, melyek azonban a szalmát nem tépik szét, hanem inkább csak puhítják.

Nagy lendületet adott a gépcséplő szerkezetének Meikle András találmánya, ki 1785 körül mutatta be Skóciában sines vagy verőléces cséplődobját. A gyorsan forgó dobon 4 éles szegletü verőléc volt elhelyezve, melyek közel fektetett fix lécek mellett haladtak el s a kettő közé tolt gabonából a szemet kiverték. A másik maradandó becsü szerkezet volt, melyet turner Samu 1831. New-Yorkban szabadalmaztatott s mely mai napig az u. n. amerikai vagy szeges rendszerü cséplőkészüléket képezi; ennél a dob kerületén csavarvonalban szegek vannak elhelyezve, melyek a dobot részben körülfogó kosárnak szegei között átcsapnak s a közbe jutott kalászból a szemeket kihorzsolják. A mai cséplők dobjai mind a Meikle- vagy a Turner-féle rendszer szerint készülnek, a csépelt gabona további tisztítására azonban még egyéb gépalkatrészek is szükségesek, melyek szerint a következő csoportokban ismertethetjük a cséplőgépeket:

Egyszerü cséplő.

Egyszerü cséplő, melynek csak cséplődobja és kosara van. A Turner-féle rendszer szerint készül, melynek általános alakját mellékelt képünk 1. és 2. ábrája tünteti elő. A cséplődob egyszerü állványba ágyazott vizszintes s munkaközben gyors forgásu tengelyre van erősítve s pléhvel van burkolva, melyre a szegek felvételére szolgáló dobsinek kivülről vagy belülről vannak ráerősítve; némely szerkesztők a pléh-burkot elhagyják, hogy a dob belsejébe idegen anyagok ne kerüljenek s igy azt egyoldalulag meg ne terheljék. A 45-60 mm. hosszu acélszegek száma 32-48 közt váltakozik, azok a sineken hátrafelé szegetten vannak csavarokkal megerősítve s az egymást követő fogak a dob körül csavarvonalban állnak. A többnyire öntöttvasból való és szintén mintegy 32-48 foggal biró kosár a dob fölött vagy alatt erősíthető az állványhoz és a dobnak 1/6-1/8-ad részét veszi körül és fogai vége a dob köpenyétől 5-25 mm. távolba állítható, mely célra függőleges vezetékben csusztatható s vagy minden oldalon külön csavarral rögzíthető, vagy erre a célra egy fogásra állítható emelő karokat, esetleg excentert alkalmaznak. Munkaközben a dob kerületi sebessége mintegy 22 m. legyen, amiért is a 350-400 mm. átmérőjüre készülő dobnak percenként 700-1200 fordulatot kell tenni, aminek megfelelőleg lesz az állványba ágyazott fogaskerekek vagy esetleg szijdob átmérője megszabva.

[ÁBRA] Verőléces cséplőgép dobja és korongja.

A verőléces rendszert is alkalmazzák egyszerü cséplőknél, midőn a szalma épségben tartására nagyobb sulyt fektetnek. Ezen gépek már nagyobb erőszükséglettel birnak, azért járgánnyal vagy más motorral hajtandók. A dob és kosár szokásos elrendezését 1. szövegábránk mutatja. A dob tengelye szintén vizszintesen van erős faállványba ágyazva és arra a verőlécek felvételére vagy tárcsák vagy keresztek vannak erősítve. A kőrisfalécek kivül acél-bordás verőlécekkel vannak fedve, mely bordák váltakozó irányban futnak az egymást követő sineken. A kosár rendszerint áttört szerkezetü és a dobot jó egyharmadára körülveszi, de úgy, hogy fölül széles garatszerü nyilást képezzen s alul inkább simuljon hozzá. A távolság a gabona minősége szerint állítandó; utmutatásul a következő táblázat szolgálhat:

Kosárállítás hol?

Buza, rozs, árpa és zab
cséplésénél

mm

Bükköny, borsó, bab és egyéb hüvelyeseknél

mm

Repceféléknél

mm.

Fent

25-20

oly tágan, mint csak lehet

oly tágan, mint csak lehet

Középen

15

35

80

Alul

7

13

25-50

A verőléces dobok átmérője mintegy 500-600 mm.; percenkénti fordulatszámuk 800 61100, ugy hogy kerületi sebességük 28-32 m.

A bemutatott dob- és kosárszerkezetektől eltérők a különleges céloknak szolgálók, igy a lóheremagfejtő cséplő (2. ábra). A lóheremag cséplése ugyanis először egy rendes cséplőkosárral és dobbal történik, midőn nem a lóheremag, hanem csak a magot rejtő lóhere-guba lesz a szártól elválasztva. A magnak a gubából való kicséplésére már a különleges szerkezetü lóheremagfejtő dobot és kosarat kell használni, melyet ugyancsak a cséplőgépbe kell beszerelni a rendes dob és kosár helyére. Mint a mellékelt ábrán látható, a lóheremagfejtő-cséplő vaslemezből készült hengerből áll, melyet rászegecselt vasgyürük és keresztvasak tartanak rögzítve. Ezen henger - illetve kosár - két végén szögvasból készült gyürük vannak, melyek a hengernek a cséplőgép falaihoz való megerősítésére szolgálnak. A vaslemezből készült henger, vagyis kosár alsó felének belsejében négyszegletes acélsodronyból készült fonadék van, melynek élein a lóheregubák a gyorsan forgó dob által kidörzsöltetnek. A henger alsó részén, egészen hosszában, kerületének egy harmadára ki van vágva, mi által a sodronyfonadék egy része szabad lesz, melyen keresztül a kidörzsölt szemek áteshetnek. A sodronyfonadék ezen szabad része a henger hosszában a kifeszített gyürük által 3 részre osztatik, mely szabad részt a szükséghez képest a gyürükre és keresztvasakra csavart vaslemezek által el lehet takarni. A szabad sodronyfonadék harmadik részének vaslemezében az összehalmozódott kidörzsölt anyag kieresztésére tolóajtóval zárható nyilás szolgál. A lóheremagfejtő főkelléke az, hogy a lóhereszemek minél rövidebb idő alatt halajdnak át a kosár és dob között, nehogy megsértessenek. A gubákból kiválasztott szemek a készülék sodronyfonadékán keresztül hullnak, mig a még ki nem dörzsöltek a zárlemezek által a készülékben visszatartatnak. Az etető-nyilással szemben a lóheremagfejtő-kosár oldalán levő nyilást a tolóajtóval szükség szerint nagyobbítani vagy kisebbíteni lehet; rendes körülmények közt a nyilás 2/3 részig van nyitva.

Egy másik különleges dob- és kosárszerkezet a repcecséplő. A repcét aratás után rendesen nem szokták kévékbe kötni, hanem csak boglyákba rakják és mindjárt a géphez viszik. Miután a repcemag igen könnyen kicsépelhető, de éppen oly könnyen meg is sérülhet, nem a közönséges kosarat és dobot használják, hanem vagy külön dobot tesznek a cséplőgépbe vagy a bent levőt átalakítják. A cséplőkosarat rendesen nem szokás kicserélni, csak átalakítani kell s pedig oly módon, hogy a kosár felső részét lehetőleg hátra állítják, hogy a dob könnyebben bevehesse a behányt repcét. A kosárnak ezt a hátra hajlított részét vaspléh-lemezzel borítják be, hogy a repcemagot a kosárlécek meg ne sértsék. A repcecséplő-dob alakra megegyez a közönséges cséplődobbal, csakhogy ezen négy kőrisfa verőléc van, melyeken nem rovátkos vaslécek vannak, hanem, hogy a mag meg ne sérüljön, lapos vassal vannak azok megvasalva. Van egy más repcecséplő-dob, hol ugyancsak a négy verőlécen szegek vannak beerősítve oly módon, hogy az egymásután következő verőlécek szegei felváltva állanak. Ezek a szegek nagyban elősegítik a cséplendő anyagnak a dobba való behuzását. A kosár felső részét is néha egészen kiveszik, hogy az etetés gyorsabban menjen s ekkor a kivett kosár-részt egy rézsut elhelyezett deszkával helyettesítik. Végül a közönséges cséplődobot is át lehet alakítani repcecséplő-dobbá ugy, hogy 8 vagy 10 verőlécből 4 vagy 5 felváltva kiveendő s azután a dobot ujra kiegyensulyozva be lehet tenni a gépbe.

Egyszerü cséplő szalmarázóval.

Egyszerü cséplő szalmarázóval. Mig az előbb leirt egyszerü cséplőnél, mely csak kosár és dobból áll, a kicsépelt mag a szalmával és törekkel együtt jön ki a gépből, addig a szalmarázóval ellátott szemnél ez már elkülönítve történik.

[ÁBRA] 2. ábra. Lóheremagfejtő cséplő.

A dobból kijutó szalma- és magkeverék a szalmarázókra esik, hol a gabonaszemek a szalmarázó nyilásain áthullnak, a szalma pedig ezen rázókon végigmenve hagyja el a gépet. A különféle szerkezetü szalmarázók közül napjainkban legáltalánosabban a hintázó szalmarázók vannak elterjedve. Az első hintázó szalmarázók egyszerü faoldalakkal biró hosszu ládák voltak, felső oldalukon átlyukgatott pléhburkolattal ellátva. Ezeken, miután felső oldaluk sima volt, a szalma nem tudott elég gyorsan végig menni, dacára a hintázó mozgásnak. A ma elterjedt szalmarázók szintén fel-alá szálló rázóládákból állanak, könnyü deszkaoldalfalakkal; felső oldaluk élben végződő farostélyzattal vagy áttört pléhlemezzel van ellátva, melyek nyilása közt a szem és törek áthullhat. E szalmarázó ládák oly módon vannak a cséplőgépbe beszerelve, hogy mig az egyik láda felemelkedik, addig a mellette levő láda alászáll. Felfüggesztésük és mozgásuk igen különböző. Nagyobb gépeknél mozgatásukra néha két görbített könyöktengelyt használnak ugy, hogy a láda egész hosszában párhuzamosan emelkedik és száll alá. Sokkal egyszerübb az a hintázó szalmarázó, mely csak egy görbített forgattyu tengelyt igényel s melynél a könyöktengely a szalmarázók közepén van alkalmazva, a szalmarázók vége pedig mozgó ingaemeltyűre van szerelve, mint az a 2. ábrán látható a Kühne E. gépgyárában készült egyszerü szalmarázós cséplőgép metszetén. A szalmarázók oly módon hozatnak mozgásba, hogy azok percenként átlag 150-200 kettős lengést végeznek; minden lengés előbbre viszi és rázza a szalmát. Miután a szalmarázók alatt a nagyobb összetett gépeken a törekrosta van elhelyezve, ennek pedig bizonyos lejtővel kell birnia, a szalmarázókat is e gépeknél kifelé emelkedően kell elhelyezni. Ezért kell az egyes rázóládák felső lapjának redős felülettel birni, hogy a szalma vissza ne csusszék. Hogy azonban a szalma ne tulságos gyorsan menjen végig a szalmarázón, a szalmarázók fölött a gép nagysága szerint egy vagy több függő gátlapot u. n. ellenzőket alkalmaznak a cséplőszekrény belsejében, melyek részben nem engedik a szalmát gyorsan kijutni a gépből, részben azt egyenletesen elosztják a rázóban s így elősegítik a közte levő mag kihullását.

Egyszerü cséplő szalmarázóval és törekrostával.

Az előbbi két cséplőgép kézi erővel is lehet mozgásba hozva, de a szalmarázó és törekrostával ellátott cséplőgép működtetésére már a 3-4 lovas járgány szükséges. Ezek a cséplőgépek vannak leginkább a kisbirtokosok közt elterjedve. Legnagyobbrészt szeges rendszerüek és három szalmarázó ládával birnak. A földelé emelkedő irányu szalmarázók alatt ezekkel tehát szintén lejtős irányban van alkalmazva a törekrázóasztal. A szalmarázóról lehulló törek és szem a tiszta deszkalapokból készült s át nem lyukgatott törekrázó asztalra hull. E rázóasztal csak arra való, hogy a polyvát, töreket és szemet a törekrázó rosta elejére vezesse. A 2. ábrán látható gépnél, mint többnyire a kisebb ilynemü gépeknél, a rázóasztal és a törekrázó rosta egy darabból áll s igy egy és ugyanazon mozgást végez. Ugy a rázóasztal, mint a törekrosta függélyes irányu - az ábrán pontozott vonalakkal feltüntetett - felső részén felfüggesztett farugókon hintáz. E rugók (feltalálójuk neve ut. Coulson-rugók) kőrisfából készült, hosszu lécszerü, megerősítési végpontjaikon vastagabb falapok, melyekből a törekrázó-asztal és rosta mozgó felfüggesztésére két-három pár van alkalmazva. A rázó mozgás átvitele vizszintes irányu, erősebb farugókkal van eszközölve. Miután mindaz, ami a cséplőkosár és szalmarázóban áthull, a rázóasztalra kerül, annak nagy terjedelmünek kell lenni, hogy mindezen anyagokat felfoghassa és a törekrostához vihesse; rendesen az egész gép belsejét átéri a rázóasztal. A törekrosta már mint tisztító, illetve szétválasztó működik, de csak nagyság és nem suly szerint osztályoz. A törekrosta kisebb gépeknél 18-22 mm. környilásokkal biró lemezrostából áll. Legtöbbször sima falemezekből készül, melyeknek körszerü nyilásai először kup, folytatólag hengeridomuak. A rosta maga többnyire lépcsőzetes, különösen a nagyobb gőzcséplőknél. A magyar államvasutak gépén ujabban lécekből összerakott sima törekrostát használnak. A keresztben menő lécek magasabbak, mint a lejtő hosszában futók s igy a rosta felülete nem sima, hanem a keresztléceknél emeltebb. E gépeknél tehát már háromféle lesz a csépelt anyag választva, u. m. szalma, törek, mely a rostán végig menve jut ki a gépből s a törekrosta nyilásain áthulló gabonaszem és apróbb tisztátlanságok.

Összetett cséplőgépek egyszerü tisztító művel.

Ezen gépeknél a mag, a helyett, hogy a törekrostán áthullva a gépet elhagyná, a polyvarostára jut s pedig polyvával keverten. A polyvarosta lényegesen különbözik a törekrostától, mert nagyság és súly szerint osztályozza a magvakat. A polyvarosta bádoglemezből készül, nyilásai már sokkal kisebbek, köralakuak, a gabona minősége szerint változó átmérővel. E rosta a kő- és homokrostával közös rostaszekrényben van elhelyezve, mely többnyire szilárd anyagból áll a fölötte elterülő hintázó törekrostával s a rázó mozgását vele együtt végzi. A rostaszekrény két átellenes odala nyilással bir, az egyiken a szelelő fujja be a mesterséges széláramot a polyvarosta alatt, a másikon kirohan ezen áram, magával ragadván a szemnél sokkal könnyebb polyvát. A szelelő áll egy hengerköpenyben elhelyezett tengelyre szerelt 4-6, egyenes deszkalapból vagy pléhből készült szárnyból. A hengerköpeny oldala a szelelő tengelye körül nyitva van és a sebes forgás következtében e nyiláson szivja be a levegőt, melyet a szárnyak gyorsan tovább lapátolva, a köpeny oldalfalán tárt nyiláson bizonyos sebességgel kirohanni késztetnek. Vigyázni kell, hogy a széláram tulerős ne legyen, mert ez esetben a könnyebb, u. n. sült szemek kifujatnának a polyva közé. A polyvarostán kivül még két rosta van a rostaszekrényben. 1. Kőrosta, mely a magnál nagyobb szemü idegen, nehéz anyagok, kavics stb. kiválasztására való. A rosta lyukai szintén köralakuak s akkorák, hogy a mag azon még áthull, de a durvább idegen anyag át nem hull többé. 2. Homokrosta a kőrosta alatt terül el s az onnét lehullott szem most már ezen megy végig, miközben a magnál finomabb homok és nehezebb porszemek lehullanak e rostán át a földre, a mag pedig fönnmarad a rostán. Mindig oly rostát teszünk be a csépelt terményhez képest, melyben a mag átesni nem tud többé. A mag e rostán végig menve, már oly közel jut a földhöz, hogy a kifolyó nyiláshoz a mag felfogására zsákot akasztani már nem lehet s azért a magot egy bizonyos magasságra fel kell emelni. Ezt a magemelő v. zsákoló szerkezet végzi. Legáltalánosabb alakja a magemelőnek egy két henger körül futó végnélküli szij, melyen merőcsészék vannak felerősítve. Ez az u. n. elevator vagy pater noster. Az ilyen rendszerü cséplőgép, l. 3. ábrát, következő szétválasztást végez: szalma, törek, polyva, durva szemét, kő, finom homok és végül többé-kevésbbé tiszta mag.

Összetett cséplőgépek kettős tisztító művel.

Az ide tartozó cséplőgépek már csak gőzerővel hajthatók s azért gőzcséplőgépeknek is szokták nevezni. Rendesen verőléces dobbal birnak. A munkájuk az előbb leirt gép munkájától abban tér el, hogy a homokrostán kijövő mag a pater noster által nem a zsákba, hanem a második tisztítóba vitetik a gép legmagasabb pontjára. Itt először egy hengerszerü üregbe jut, melyben egy szállító csiga forog; a csiga arra szolgál, hogy a lehegyezni s koptatni való gabonát vagy a toklászoló szerkezetbe vagy egyenesen a második rostaszerkezetbe szállítsa. A toklászoló hengerben a szállító csigával közös tengelyen sugár irányban felerősített és csavar-alakban elhelyezett vágó-kések vannak alkalmazva. E kések sebes körforgásuk alatt nemcsak levágják a gabonán maradt szálkákat, de lecsapják a gabona hegyes csucsait is, egyuttal a magot előbbre szállítják a koptató hengerbe; ez egy kup-alaku köpeny, melynek belső fala rovátkolt. A közös tengelyen levő keverő lemez-szárnyak a magot a rovátkolt köpenyfalhoz dörzsölik és igy is tisztítják, illetve toklászolják s egyszersmind kitolják, ugy hogy az az alatta lévő rostaszerkezetre hull, melyhez a szelet egy kis szelelő kerék szolgáltatja. Itt, hasonlóan az első rostaszerkezethez, vannak az egyes rostalapok elhelyezve s a mag ujból lesz tisztítva s innen lehull az osztályozó hengerbe, mely egy sodronyfonadékból készült henger, melynél a sodronyfonadék összébb- vagy széjelebb állítható, aszerint aminő a gabna s melyben az nagyság szerint osztályozva a zsákoló nyilásokon át hagyja el a gépet. L. 4. ábrát.

Cséplőrész

a kicsépelt gabonából, ill. más szemes v. magvas terményből, lóherből, repcéből a cséplőknek munkabér fejében járó magmennyiség. Nagysága a mag neme s a cséplés módja szerint nagyon eltérő; befolyással van reá továbbá, hogy a cséplő csak részt, vagy azonkivül egyebet, p. italt v. élelmet kap-e? Első esetben a C. a tiszta munkabér tiszta kifejezője; ez gabonanemüeknél kitesz hazánkban kézi cséplésnél 1/12-1/16-át, gőzcséplésnél 1/25-1/30-át, s szalmaelevátorral felszerelt gőzcséplőgép alkalmazásánál 1/33-1/40-ét a kicsépelt szemnek.

Cseplye

a. m. ritkás cserje v. bokor. Cseplyefa a. m. apró törpe cserje. - Cseplyés vagy cseplyeteg, cserjés, csalitos hely.

Csepőte

v. csöpéte vagy csepőce a. m. bokros, cserjés, csalitos erdőcske, haraszt.

Csepp

a. m. apró, továbbá gömbölyded felületü, önálló folyadéktömeg, melynek alakja vmely edény alakjához kötve nincs. Ha a folyadékrészecskék egyensúlyára az illető folyadék kohézióján és a környező folyadék v. légnemü test minden oldalról egyenlően ható adhézióján kivül más erő észrevehető befolyással nincs, a csepp egészen gömbalaku.

Cseppek

(lat. gutte), az építészetben csonka kúp vagy hengeralaku, kisebb méretü diszítő motivumok, melyeket először a görög-dór építészet alkalmazott a triglifek és a mutulik (szarufők) alatt. A triglifeket rendesen egy sorban elhelyezett hat csepp, a szarufőket három, egyenkint hatsoros csepp képezi. A mellékelt - egy dór párkányzat metszetét mutató - ábrán a C. alkalmazása világosan kivehető. A C.-et a modern renaissance-építészet ablak-könyökpárkányok, gyámkövek stb. alatt is alkalmazza.

[ÁBRA] Dór párkányzat.

Cseppkő

(ásv.), közönséges értelemben a mészkőnek kristályos szövetü változata, mely csapok alakjában barlangok tetejéről lelóg, v. a barlang fenekéről tornyosodik a barlang üregébe. Általános értelemben pedig mindazon ásvány, mely valamely helyről lecsepegő oldatból képződik. Leggyakrabban s legközönségesebben szénsavas mész lévén az oldat, a cseppekből képződő anyag mészkövet, esetleg aragonitot ad. Mészkövön kivül cseppkőalakban szokott még kiképződni a kalcedon, a kristályos quarc, a limonit, a pszilomelán, a malachit és sok egyéb ásvány. A mészkőnek, mint cseppkőnek képződése a következő: a mészkő tiszta vizben nem oldódik, de oldódik szénsavat tartalmazó vizben. Az esővizben, a forrásvizben mindig van több-kevesebb szénsav, amint tehát a viz mészkőhegyekben mészkővel érintkezik, ebből bizonyos mennyiséget felold. Ha a mészkarbonátot oldva tartó viz levegőre kerül, a szénsav elpárolog belőle és a mészkarbonát lerakódik. Jó alkalom van erre a barlangokban, amelyeknek tetején a viz, amint cseppek alakjában átszivárog s bizonyos ideig ott vesztegel, szénsavát elveszti és a mészkarbonát szemcsésen kikristályosodva, karika alakjában marad vissza. Ezen karikához csatlakozik a második, a harmadik, a századik, az ezredik stb. és rövidebb-hosszabb csap - a cseppkő - képződik, amely a barlang tetejéről lelóg. Ha a cseppek átszivárgása szaporább, akkor a helyett, hogy a barlang tetején vesztegelnének, a földre esnek, s onnét tornyosodik fel a képződő C. A felülről lelógó C.-nek neve stalaktit, az alulról fölfelé nyulóé stalagmit. Ezeknek összeeséséből a legkülönfélébb alaku C. csoportok képződhetnek, melyek azután a C. barlangokban mindenféle megnevezésekre (oszlop, orgona, oltár, kút, sisak stb.) szolgáltatnak alkalmat. A képződésnek megfelelőleg a C. egyes, sokszor színben is különböző rétegekből van összeállítva. Gyakran cső-formán keskenyebb-tágabb üreg vonul végig rajtuk, mi onnan van, mert az ujabb s ujabb csepp az alatta levőnek anyagát egy kevéssé oldja. Az üregben gyakran találni szépen kikristályosodott mészpátot. Hazánkban nevezetesebb C.-barlangok a híres s gyönyörü szép aggteleki «Baradla» C.-barlang (Gömörm., l. Aggtelek), a szepesbélai, és a Bihar hegységben (Rézbányához közel) az ujabban felfedezett s megismertetett «József főherceg C. barlang». (Természettud. Közl. 1887. 233 l.) A legismertebb C.-barlangok egyike az adelsbergi Krajnában (l. o.); említésre méltók a Dechen-barlang Vesztfáliában, a Harz C.-barlangjai közül a Baumannshöhle, az Antiparos görög szigeten levő, melynek anyaga aragonit stb.

Csepplen

(növ.), Radiola Gm., a lenfélék aprócska füve egy fajjal az Óvilágban.

Cseppmeggy

v. törpe meggy (növ., Prunus Chamoecerasus L., Cerasus Chamecerasus Loisl.), alacsony, ritkán 1,25 m. magas bokrocska, hazánk erdőtlen lejtőin gyakori és jellemző, sőt homokkötőnek is alkalmatos. Ernyős virágzata fehér, gyümölcse apró, piros, savanyu.


Kezdőlap

˙