Csöröge

vagy forgácsfánk, könnyü vajas tészta zsirban kisütve, melyhez az anyagot következő arányokban veszik: 4 tojássárga, 2 evőkanál porcukor, 4 kanál tejfel (v. egy kis vaj), 1 kanál fehér bor és 2 marék liszt; miután az anyagot jól megdolgozták, a nyujtódeszkán félórai pihenés után késfoknyi vastagra nyujtva cifra késekkel 16 kockára vágják, az egyes kockákat két-három bevágással ellátják, végül zsirban kisütik.

Csőrönd

l. Csőrös állat.

Csőrös

vagy kloakás emlősök (Monotremata, l. a mellékelt képet). A C. emlősök a méhlepény nélküli (Aplacentalia) emlős állatok egyik rendjét képezik, mely a többi emlős állattól több fontos szervezeti jellem tekintetében elüt és a csuszómászókkal meg a madarakkal egyezik meg, ugy hogy méltán tekinthető oly átmeneti csoportnak, mely a csuszómászókat és madarakat (azaz a Sauropsidiákat) az emlősökkel összekapcsolja.

[ÁBRA] Hangyász sün (Echidna hystrix).

A C. emlősöknek a többi emlősökétől eltérő szervezeti jellemvonásai közül a legfontosabbak a következők. Állkapcsaik csőr módjára megnyultak s valódi fogai nincsenek, hanem v. egészen fogatlanok, v. szarvfogaik vannak. Nyakcsigolyáik olyan bordákat viselnek mint a krokodilok nyakcsigolyái; vállövük olyan mint a madaraké, előszegycsontjuk (episternum) pedig mint a csúszómászóké. Hallási csontocskáik közül a kengyelnek megfelelő olyan mint a csúszó-mászók- és madaraké. Húgykiválasztó- és ivarszerveiknek vezetékei a végbélbe nyulnak, azaz kloakájuk van, mint a madarak- és csúszó-mászóknak. Bőrnemü burokkal körülzárt, aránylag nagy tojásaik olyanok mint a kigyók és gyikok tojásai s nem szülnek eleveneket, hanem tojnak s egy-két tojásukat fészkökben v. a hasukon lévő költőzacskóban költik ki. A csúszó-mászókkal még abban is megegyeznek, hogy testök hőmérséklete nem 38-39° C., mint a többi emlősöké, hanem jóval alacsonyabb, 25-28° C. Ezekkel a csúszó-mászó- és madár-bélyegekkel szemben az emlősökkel megegyező fontosabb szervezeti jellemvonásaik a következők.

[ÁBRA] Kacsacsőrű (Ornithorhynchus paradoxus).

Bőrük szőrrel, sertével v. tüskével fedett s vannak faggyú- és verejtékmirigyeik. Emlőik is vannak, csakhogy emlőjöknek nincs a szopásra nélkülözhetetlen bimbója, fiatalik tehát nem szophatnak, hanem anyjok kiömlő tejét valószinüleg felnyalják. Három halláscsontocskájuk van s nem egy, mint a csúszó-mászók- és madaraknak. Nincs u. n. négyszögcsontjuk (os quadratum); nyakszirtcsontjuk nem egy (csúszók és madarak), hanem két bütyökkel izesül az első nyakcsigolyával. A C. emlősök kizárólag Ausztráliát lakják. Csupán két nemök ismeretes, u. m. a csőrös állat (Ornithorhynchus) s a hangyász sün (Echidna és Acanthoglossus) 3 fajjal.

Csőrös állat

v. csőrönd (kutyaszáju, Ornithorhynchus Blumenb.), a csőrös v. kloakás emlősök (Monotremata) rendjébe tartozó állatnem, melynek csak egyetlen faja (O. paradoxus Blumenb.) ismeretes. A C. kissé ellapult hengeres teste alakját tekintve a vidrára és hódra, vagy még inkább a vakondokra emlékeztet, amiért az ültetvényesek vizivakondoknak is nevezik; hossza a fark tövéig 38 cm., a szintén kissé ellapult farkkal együtt 50 cm.; rövid, tömött szőrözete a hátoldalon sötétbarna, alul rozsdássárga. A C. hazája Ausztrália keleti része és Tasmánia, hol a folyók partjába mintegy 7 m. hosszu tekervényes behatásu járatot váj, amely az állat nagyságával arányos üregben végződik, melyben száraz növényekből fészket készít; a járatnak két nyilása van, egyik a viz felett, a másik a viz alatt. Igen ügyesen uszik és bukik s táplálékát, mely vizi rovarokból, rákokból, férgekből és lágytestüekből áll, pofazacskóiba gyüjti s üregében költi el. Husát a benszülöttek kellemetlen halszaga dacára megeszik.

Csörsz árka

mesterségesen készített árok a Duna és Tisza közt; két C.-t ismerünk, az északi a Tarna folyótól Dormándon át a Tiszáig követhető s Ördög- és Avar-ároknak is nevezik; a déli hosszabb: Gödöllőtől kezdve Jász-Fényszarún át Pát és Tarna-Szt.-Miklós közt huzódik a Tiszáig. L. még Ördögárok.

Csörsz mondája

Legrégibb nyomát a XVI. sz. Székely István Világkrónikájában találjuk, ki a 718-ik évnél megemlíti, hogy Seita, Pannónia királya megvítta a Csersz árokját, melyet - folytatja tovább -nem azért hívtak Csersz árokjának, hogy azon Csersz király feleséget hozott magának, hanem azért, mert az árkot ő készítette még az Attila előtti időkben. Csörsz király személyisége sok fejtörést okozott régebbi történetiróinknak. Voltak, kik Caesar nevének valami elferdített alakjára gondoltak; mások (köztük Katona István s ujabban Szabó Károly) a honfoglaláskori Curzan vezérben, Kund fiában vélték föltalálni a mondai Csörszöt, ámbár ugy Anonymus (Curzan), mint az egykoru bizanciak (Kurszanęsz, Kurszęsz) ortografiája szerint csakis Kurzánnak, Kurzának olvashatni Árpád ezen vezértársának nevét, melynek alighanem a mai Karsa helynév felel meg. A monda eredetére a «Csörsz-», «Csersz-» vagy «Csörsz-árka» név vezet, mely - tekintve, hogy több magyar vidéken «ördög-árok»-nak, «ördög-borozdá»-nak nevezik a hasonló barbárkori erődítményeket vagy határárkokat - nem egyéb a szláv «csertovszky-jarek» (szószerint: «ördög-árok») elnevezés átvételénél. Csörsz király tehát éppen nem históriai személy, hanem egyszerüen az ördög (szláv: csert). Magyarország területén, különösen a Székelyföldön, sok olyan őskori erődítmény maradt fenn, melyeknek építését a néphit az ördögnek, tündéreknek vagy óriásoknak tulajdonítja. Sajátságos vonása e mondának, hogy az építést rendesen az ördög házasságával hozzák kapcsolatba s kétségkivül összefügg egy népmeséinkben is gyakran előforduló motívummal, hogy t. i. a mesehős csak bizonyos rábízott feladatok teljesítése után (várkastélyépítés, föld fölszántása s bevetése egy éj alatt) nyerheti el kedvesét. Amit még Székely I. mond a Csörsz-árok megvivásáról s egykori alakjáról: abban kétségkivül valamelyik avarkori nyugat-európai annalistának az avar ringekről szóló leirását használta föl.

Csört

(Churt) nemzetség tagjai 1232. Osl comes fiát, Tamást Enyőd helység birtokával kárpótolták.

Csősz

nagyközség Fehér vm. fehérvári j.-ban, (1891) 1002 magyar lakossal.

Csősz

vagy kerülő, a mezők, rétek, legelők és egyéb gazdasági területek őrzésével megbizott, rendszerint felesketett és gyakran külön jelvénnyel ellátott egyén; mező-őr.

Csőszivüek

(Leptocardia, Cephalochorda, Holochorda, Pharyngobranchia, állat), a halak, némely buvárok szerint pedig az ősgerincesek egyik osztályát képezik, ahová az Amphioxus tartozik. L. Amphioxus és Halak.


Kezdőlap

˙