Ércdara

(bány.), l. Dara.

Ércelegyítés

l. Elegy.

Ércelőkészítés

(bány.). Csak ritkán lehet a hasznosítható ásványokat olyan minőségben termelni, hogy a bányából kiszállítva azonnal értékesíthetők legyenek; legtöbbször annyira össze vannak nőve nem hasznosítható értéktelen ásványokkal, hogy mindenekelőtt elő kell őket készíteni oly módon, mely után a feldolgozásukat tovább folytató kohászat az ő munkálatait mennél könnyebben, olcsóbban és biztosabban végezhesse. Az előkészítő munkálatoknak mindig az ércek beváltására nézve fennálló szabályokhoz kell alkalmazkodniok. A kohászati üzlet megkivánja, hogy a beváltandó ércek bizonyos meghatározott fokig összetörve legyenek. E célra az ércet összetörik a kivánt minőségre v. kézzel, v. pedig gépekkel. De a kohászat ezenkivül azt is megkivánja, hogy a beváltandó ércekben az értékes fémek bizonyos meghatározott mennyiségben legyenek és mennél kevesebb olyan anyagok legyenek az érc közé keveredve, melyek az értékes fémek megnyerését akadályozhatnák v. nehezebbé tehetnék. Ilyen esetben az ércek előkészítését rendesen viz segítségével foganatosítják. Mindenekelőtt lemossák a bányából kiszállított terményekről a reájuk tapadt port és sárt, azután apróra zuzzák, a zuzott darát és port osztályozzák és végre eltávolítják az osztályozott készletekből az értéktelen részeket, az értékeseket pedig lehetőleg tisztán töményítik, koncentrálják. Az ércek mosása azért is szükséges, mert az ércek rendesen törékenyebbek, mint az érkőzet, mellyel együtt termeltetnek; az ércfejtő helyeken tehát a kőzet apraja közt igen sok ércdarabka van, melyeket csak akkor lehet felismerni, ha lemossák róluk a port és sarat. A zuzás célja az érceket annyira összetörni, hogy minden egyes ércszemecske megszabadíttassék a hozzá tapadt meddő vagy másféle ércszemektől; igen nagy fontossággal bir tehát az előkészítés egész folyamára nézve annak meghatározása, milyen apróra kell törni a zuzóérceket; mert ha az egyes ércszemecskék nincsenek kellően megszabadítva a hozzájuk tapadt meddő szemektől, akkor csak nagy veszteség mellett lehet a tiszta szinércport előállítani és viszont, ha az ércszemeket a szükségesnél apróbbra zuzzák, akkor egy részük oly finom porrá válik, melyet fölfogni alig lehet s mely a vizen eluszik és az előkészítés vesztesége ez okból is rendkivül nagy lesz. A zuzóércek alkotó részeinek különválasztására, az egynemü érceknek összegyüjtésére és az értéketlen részeknek eltávolítására szolgáló munkálatok azon a fizikai törvényen alapulnak, hogy egyenlő nagyságu, de különféle fajsulyu szemecskék közül a nagyobb fajsulyuak gyorsabban sülyednek vizben mint a kisebb fajsulyuak; az egyenlő sebességgel sülyedők között pedig mindig a kisebbek birnak nagyobb fajsullyal. Ennek a törvénynek alkalmazása nem jár nehézséggel, de megkivántatik hozzá, hogy az összeaprított zuzóérc szemnagyság szerint és egyenlő sülyedés szerint osztályoztassék. Eme kétféle osztályozással megnyerhetjük a tiszta szinércport, mert ha egyenlő nagyságu szemeket hagyunk a vizben sülyedni, a nagyobb fajsulyuak: az ércek gyorsabban sülyednek, tehát az edény fenekén összegyülnek különválva a lassabban sülyedő meddőktől. Vagy pedig, ha egyenlően sülyedő szemecskéket a szemek nagysága szerint osztályozunk és a kisebb szemeket a nagyobbaktól elkülönítjük: a kisebb szemecskék lesznek az ércek. Ez az eredmény mind a két esetben annál tökéletesebb lesz, mennél tökéletesebben végeztük az osztályozást. Az osztályok minőségének megállapításánál tekintetbe kell vennünk a zuzóérc egyes alkotó részeinek fajsulyát és azokat a szabályokat, melyek szerint a vizben ülepednek. Ezeket a szabályokat Rittinger Péter miniszteri tanácsos állapította meg és 1862. az Erfahrungen im Berg- und Hüttenmännischen Maschinen-, Bau- u. Aufbereitungswesen c. munkájában tette közzé. L. Előkészítő eljárás.

Ércesedés

azon kövesülési folyamat, midőn szerves anyagok egyes ércek által kövesíttetnek meg. Többnyire a pirit, hamatit, ritkábban a szfalerit s egyéb ércek szoktak kövesíteni, helyesebben ércesíteni. L. Kövületek.

Ércfaj

(bány.). A bányász és kohász a következő ércfajokat különbözteti meg: 1. a vegyületek alkotása szerint: a) termésfémeket; b) kén, antimon és arzén vegyületeit a fémekkel, c) a fémek vegyületeit oxigénnel; d) a jod- és klorvegyületeket. 2. Az ércekben levő fémek szerint megkülönböztet: arany-, ezüst-, réz-, ólom-, cink- stb. érceket.

Ércfedezet

l. Jegybankügy.

Ércfekvet

(bány.), réteges kőzetek rétegei között, ezekkel egyközüen fekvő érces réteg, mely az egész formációval egykoru képződmény, gyakran tetemes vastagságu, de vastagsága néha gyorsan változik, ugy hogy az egész telep egy sikban fekvő lencsék sorozatának látszik. Főképen vas-, réz-, ólom- és cinkércek találhatók ércfekvetekben, melyek csak ritkán állanak egész vastagságukban használható ásványokból, az ércek rendesen csak be vannak hintve meddő anyagba, v. pedig tiszta ércrétegek váltakoznak meddő rétegekkel.

Ércgurító

(bány.), az ércfejtésnél használt olyan gurító, melyet csak a zuzóérc szállítására alkalmaznak.

Erchanger

frank főur, ki testvérével, Bertholddal I. Konrád király idejében (911-918) a svábföldi birodalmi javakat igazgatta. Elbizakodva azon győzelemben, melyet 913-ban az Inn mellett a magyarok fölött arattak, a hercegi méltóságra törekedtek; de Konrád király leverte és hódolatra kényszerítette őket. A hohenaltheimi zsinat örökös fogságra itélte a testvéreket, de Konrád ezt az itéletet halálos itéletté változtatta, mely rajtok 917 jan. 21. végre is hajtatott.

Érchegység

Magyarország ércekben gazdag, több hegycsoportjának neve. 1. Délmagyar-É. (Bánsági É., Krassói é.), Krassó-Szörény vármegyében a Szemenik-Plesuva hegységhez Ny-felől csatlakozó hegycsoport, mely D-en a Néra, É-on a Karas és Berzava völgyéig terül s Ny-felé a Néra és Karas lapályára ereszkedve, végső nyulványaival Kakova, Vrány és Fehértemplomig nyulik. A lapály felől hirtelen emelkedik s legmagasabb csucsa 1047 m. Oldalait s gerinceit rengeteg erdőségek fedik, melyek csak a bányahelységek közelében gyérülnek, Ny-i ágain előbb jó bor termett (Fehértemplom, Versec). A hegységet terjedelmes fensíkok s lapos medencék jellemzik, katlanforma süppedésekkel és töbörökkel tarkítva. Hozzátartozik az Aranyos-hegység (l. o.) és a Dognácskai-hegység (l. o.). Természeti szépségekben igen gazdag. 2. Erdélyi-É., a Bihar-hegységnek a Maros, Fehér-Kőrös és Aranyos közé eső csoportja, mely Ny-felé a hegyes-Drócsa hegységhez, É-on pedig a Bihar DK-i szárnyához csatlakozik. Határozott gerinc nélküli, hanem inkább rendszertelen csoportok tömegéből áll, festői természeti szépségekben gazdag hegység, melynek magassága az 1400 m. magasságot nem haladja meg. 4 főcsoportból áll, ezek a Kőrösbányai hegycsoport, a Csetrás (v. Nagyági) hegycsoport, a Zalathnai vagy Ompolymelléki és az Aranyosmelléki hegység. Geologiailag e hegycsoportok a kőzetek nagy változatossága által tünnek ki; É-i részében a kárpáti homokkő tulnyomó, D-felé eruptiv kőzetek uralkodnak. Ércekben való gazdagságáról Abrudbánya, Veres-patak, Zalatna, Offenbánya, Nagyág, Boica stb. tanuskodnak. V. ö. az említett 4 hegycsoport neve alatt. - 3. Gömör-Szepesi vagy Magyar-É., hazánknak egyik legnevezetesebb hegysége, Szepes, Gömör, Abauj-Torna és Borsod vmegyében. A hegység a Királyhegyből indul ki s É-on és K-en a Hernád, D-en a Sajó és Rima, Ny-on a Rima völgye által határoltatik. Magassága az 1500 m.-t. nem érti el, de nagy részében, különösen D- és K-felé, a 600 m.-t sem haladja meg. Főemelkedési vonala Nagy-Rőce vidékéről ÉK-re, majd K-re és DK-re vonul s ebben a legmagasabb csúcsok a Kohut (1411 m.), Sztolica (1480 m.), Tresznik (1398 m.), Dobsinától K-re a Babina (1278 m.), Szulyova hola (1258 m.), a rozsnyói Pozsálló (1290 m.), az Aranyasztal (1318 m.), a Pipityke (1226 m.) és Kloptanya (1155 m.). A hegység főbb csoportjai a Káposztafalvi hegység, a Hégény, a Ratkói, Rőcei, Rozsnyói, Szomolnok-Kassai, Tornai hegycsoportok és a Cserehát. L. ezeket.


Kezdőlap

˙