Riljejev

(Ryljejev) Fedorovics Kondratíj, orosz költő, szül. Szt.-Pétervárott 1796 szept. 29. (18.), kivégezték u. o. 1825 jul. 25. (13.). Eleinte a tüzérségénél szolgált, majd a pétervári büntetőtörvényszék tagja lett. Egy 1820. irt szatirája révén, melyet a hatalmas kegyencz, Arakcsejev gróf ellen irt, egész Oroszországban ismeretes lett. Tagja volt a dekabristák (l. o.) titkos társaságának s egyik vezetője az 1825 dec. 26-(14)-iki zavargásnak, mely miatt társaival (Pesztel, Besztuzsev, Muravjev, Kahovszkíj) a szt.-pétervári Péter-Pál-erőd udvarán kötél általi halált szenvedett. Költeményei leginkább a duma (l. o.) néven ismert műfajhoz tartoznak; van egy epikus költeménye is: Vojnarovszkij. Besztuzsevvel együtt szerkesztette a Poljarnaja zvjezda (Sarkcsillag) c. almanachot (1823-25), melybe Puskin is irogatott. R. műveinek gyüjteménye Lipcsében jelent meg Kasprovicsnál. Leánya is kiadott tőle egy gyüjteményt (3.kiad.Szt.-Pétervár 1874); ebben R. levelei is bent foglaltatnak.

Rill

József, pedagogus, szül. Módoson 1830. 1853. már a tanítói pályán volt, 1854. a verseci képzőintézetben tanult, s azután ismét tanító lett. 1868-69. Eötvös Németországba küldte a tanítóképző intézetek tanulmányozására. 1869-73. a budai tanítóképző intézetben tanárkodott. Ez időtől fogva 1889-ig pusztán a pedagogiai irodalom művelésével foglalkozott. Ekkor vasvármegyei tanfelügyelő lett, honnan 1890. Szolnok-Doboka vmegyébe helyezték át; 1892 óta Tolna vármegyében működik. R. sokat tett a tanítói állás erkölcsi s anyagi emelése érdekében; a tanítók különösen ezt a munkásságát akarták jutalmazni, midőn működése huszonötödik évfordulója alkalmából gyüjtést eszközöltek s e gyüjtésből a főváros budai részén értékes telket szereztek számára. Tanügypolitikai működésének eszközei az általa alapított német (Ungarische Schulbote, Freier Bürger) s magyar (Független Polgár, Magyar Néptanító, Paedagogiai Szemle) lapok voltak, melyekbe számtalan cikket s tanulmányt irt, ezek közül több külön lenyomatban is megjelent. Legtöbb hatása a tanítóságra a Magyar Paedagogiai Szemlének volt, mely az egyesületi életben (a tanítói egyesületek szövetsége, iskolajog) is nyomokat hagyott.

Rille

(ejtsd: rilly) vagy Risle, 148 km. hosszu folyó Normandiában. Orne départementban a Monts d'Amain É-i oldalán ered, Laigle alatt átlép Eurebe, azután fölveszi a Charentonnet és Pont-Audemer alatt a Szajna-öbölbe szakad. Alsó részében 30 km.-nyire hajózható.

Rilodagh

l. Rila.

Rilszk

az ugyanily nevü járás székhelye Kurszk (ettől 106 km.-nyire) orosz kormányzóságban, a Rilo és Szejm összefolyásánál, vasút mellett, (1894) 15 294 lak., gyertyaöntéssel, faggyu-, szappankészítéssel, olajprésekkel, téglaégetőkkel; búza-, kender-, lenmagolaj-, méz- és viaszkereskedéssel. R. a Stiriából behozott kaszák lerakodó helye, amelyeket innen küldenek szét Oroszország különböző részeibe.

Rím

a verselés egyik fontos eleme, mely a ritmus azonos helyzetü szakaszainak kezdetét v. végét ugyanazon hangok vagy szótagok ismétlésével még jobban kiemeli. Fajtái közé tartozik az alliteráció (l. o.), mely a ritmusi szakaszok elejének összecsengésében áll (Csalogatja csemegével, Lebke szellő lebegteti) és csak a szókezdő egy vagy két hangra terjed, ezért nevezik betürímnek, továbbá a végrím, mely a ritmusi szakaszok végét képezi azonos hangokból, az ily rímet szótagok alkotják s a szavak végénekkivánjuk egyeztetését, a hangzótól kezdve végig; a végrím e szerint szótagrím is. Ha a végrímeket alkotó szótagokbantisztán csak a hangzók egyeztetésére vagyunk tekintettl s a mássalhangzók bizonyos rokonságával megelégszünk, származik az asszonánc (l. o.), mely oly nyelvekben otthonos, a hol a hangzó a szó lényegesebb eleme, igy p. a spanyolban. Szorosabb értelemben rímnek csak a szótagrímet (végrímet) nevezzük, még pedig azt a teljes formáját, melyben mind a magán-, mind a mássalhangzók azonos rendben ismétlődnek és teljesen összevágnak. A nyugat-európai népek nagy része (németek, angolok, franciák, olaszok) ilyen rímet kedvel. Ha a rímet alkotó összes hangok sorban megegyeznek, a rímet teljesnek mondjuk. A rím esztétikai hatása annál nagyobb, ha a teljes hangbeli egyezés értelmileg lehető ellentétes szavakat köt össze. A hangbeli egyezés és az értelmi ellentét együttvéve adja a jó rímet, s e tekintetben az említett nyelvek igen szigoruak, ugy hogy ugyanazon szóelemnek (képzőnek, ragnak) összerímeltetése is tilos, sőt legjobban szeretik, ha a rímelő szó nem is ugyanazon fajta beszédrész, hanem p. főnévvel ige rímel. A magyarban az ilyen igen pontos rím szintén szép (Vadat űzni feljövének Hős fiai szép Enéhnek; zordúl, fordúl), de következetesen használva keresettnek látszik, s költőink vagy a hangbeli egyezés vagy az értelmi ellentét tekintetében méltán élnek engedményekkel (Sűrű sötét az éj, Dühöng a déli szél, Jó Budavár magas Tornyán az érckakas Csikorog élesen, Arany. Földiekkel játszó Égi tünemény, Istenségnek látszó Csalfa vak remény, Csokonai). Mivel nyelvünkben a hangzó igen fontos eleme a szónak, azért a mássalhangzóban bizonyos eltérést szivesen tűrünk, csak az értelmi ellentét meglegyen, p. sárgúl - ágrúl; Ellenemre jársz-é - Töri az a páncél, Arany. Ez az asszonáncszerü rím éppen a magyaros rímelés, melynek szabályait Arany állapította meg (Valami az aszonáncról 1854 c. értekezésében). Ily rím hiányában eltűrjük a hasonló szóelemek rímelését is, de akkor a teljes hangbeli egyezés mindenesetre szükséges. Nagyon gyakori azonban nálunk az a vegyes eset, hogy eltérő szótők azonos ragelemmel, együttesen rímelnek: Izabella királyné Budában, Azt sem tudja hova lesz buvában; Két ellenség két felől szorítja, Szivét a gond száz felől borítja (Arany). A szónak maga-magával rímelése sem kárhoztatható föltétlenül, sőt olykor erős komikus, vagy általán jellemzetes hatása van (Az életet már megjártam, S többnyire csak gyalog jártam, Arany); ez az u. n. identikus rím. A rím szépségéhez tartozik az is, hogy új legyen, p. hatásukat vesztették már a zöld-föld, vár-vár, stb. Annál a kitetsző helyzetnél fogva, melyben a rímszó van, szükséges, hogy a rímet jelentős szók alkossák, névelők, határozó szócskák, továbbá ne több szó összetoldásából kerüljön ki a rímszó (bolond ont, Londont, Csokonai). Mindezt azonban komikus hatással alkalmazhatni is. A rím terjedelmét és jellemét tekintve többféle: lehet egy, két, három vagy több szótagu; esetleg két szóra is kiterjed (mintegy más rím előzi meg a rímet), ez az u. n. gazdag rím. A rím jelleme attól függ, emelkedőleg végződik-e v. esőleg, azaz jambusi v. trochaeusi vége van-e a sornak. Az emelkedő rím lehet két szótagu is, de teljesen elég a rím képzésére egy szótag [ÁBRA]; az ereszkedő rím mindenesetre legalább két szótagra terjed [ÁBRA], mert emelkedésnek mindenesetre kell lenni a rímben. A mi jambusi és trochaeusi (Ny.-európai ritmusu) verseinkben ez a kétféle rím a nemzetközi szabályok alá esik, p. Kölcsey Hymnusában egymást váltja az emelkedőleg és az ereszkedőleg kihangzó rím. A magyar nemzeti versformákban megfelel ennek az a különbség, hogy (fő- v. mellék-) iktussalvégződik-e a sor, vagy egészen könnyü szótaggal, p. az alexandrin ríme mindig ereszkedő, tehát két szótagu; olyan a nyolcasé is; a hetesé egytagu is lehet. Helyzetére nézve lehet a rím párrím, mely kétkét egymásután következő sort köt össze (képlete aa bb cc), lehet keresztrím (abab), az ennél szegényebb félrím (abcb), az ölelkező rím (abba); jellemző magyar rímhelyezéseka ráütő rím (aabbb) és a visszatérő rím (aaba). A rímelés gazdagságát fokozhatja a költő belső rímek alkalmazásával, p. Vadat s halat s mi jó falat S szem-szájnak ingere, sürgő csoport, száz szolga hord, Hogy nézni is tereh (Arany).

A rímet hasonló esztétikai szükség teremtette meg, mint az u. n. zenei rímet, azaz a melodia szakaszainak egyenlő kihangzását, s a szövegrím kiképződésére a zenei rím kétségtelen hatással volt azon kapcsolatnál fogva, melyben az ének a költészetet és zenét egyesítette. Az európai irodalmakban a rím nem sokkal több ezer évesnél. A klasszikus görög és római költészetben csak nagyon szórványosan akadt egy-egy rím, rendszeres rímelés nem volt. A római műköltés hanyatlásával felbomlott az addig uralkodó quantitásos verselés, a vulgáris nyelv és az újonnan alakult román nyelvek ritmusai nyomultak be az irodalomba és az egyházi énekszerzésbe, s a pontos quantitás helyét a rím kezdte pótolni. A római papság mint keresztény eredetü elemet pártolta a rímet az ókor rímtelen költészetével szemben s az egyházi énekek révén az európai nemzetek irodalmába mindenfelé elterjedt. A rím terjedését előmozdította az arab hatás is. A germánoknál a IX. sz. vége óta szorítja ki az ősibb pogányalliterációt. A troubadourok és meistersängereka rímelést, a rímhangok változatai és a rímhelyezés tekintetében, nagy művészettel kiképezték. Nálunk is már középkori emlékeinkben tünik fel a rím, az ősibb alliterációval és rímtelen versekkel vegyest. Még a XVI. sz.-ban Tinódi 24-szer is ismételhette a vala-vala rímet. Már Balassinál, majd a kuruc költőknél, továbbá Amadénál, Faludinál igen mesterséges rímösszefonásokat találunk. A rím szépségére az irodalmi felújulás óta fordítottak különösebb gondot. Legnagyobb virtuoznak a rím művészetében is Arany János mutatta magát. V. ö. Grimm, Zur Geschichte des Reims (Berlin 1851).

Megemlíthetjük még a rímmel kapcsolatban a rímjátékokat, melyek rímés vers helyes viszonyának megfordításából származnak; a vers ugyanis cél, a rímpedig eszköz; a rímjátékokban a rím a cél, a vers pedig eszköz. Ide tartoznak a francia bouts rimés, melynél több, rendesen 14 rímelő szót irnak össze, s ezen rímekhez szerkesztik aztán a verset. Az is rímjáték, midőn a rímeket nem rendeltetésük helyére, hanem a sorok kezdetére tesszük, vagy ha a sorok végtagjaival a következő sor kezdő tagjai rímelnek, mint a következőben:

Ne gondolj veszteségre

Elvégre révbe ér a hányt hajó

S ha jó a cél, mit kitűztél magadnak:

Akadnak akkor biztos eszközök.

A rímek keresésének megkönnyítésére szolgálnak az u. n. rímszótárak, melyek egy-egy nyelvkincs összes rímelő szavait foglalják magukban.

Rima

a Sajó jobboldali mellékfolyója, ered Gömör vármegye Ny-i határán, a Vepor hegy tövében; eleintén DK-re, majd Nyustyától kezdve D-re folyik, Rimaszombatnál ismét DK-re fordul, Felednél tágas, termékeny völgyben K-i irányt vesz fel s Bánréve mellett a Sajóba ömlik. Hossza 90 km. Legjelentékenyebb mellékvizei jobb felől a Gortva (Felednél), bal felől a Balog (Rimaszécsnél).

Rima

(lat.) a. m. hasadék, nyilás; R. oris, szájnyílás; R. glottidis, hangrés a gégefőben.

Rima-Brezó

kisközség Gömör vármegye rimaszombati j.-ban, (1891) 470 tót és magyar lakossal, vasúti állomással, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Régi temploma, melynek falfestményei nevezetesek, 1246. már fennállott. R. a hajdani Kis-Hont vármegye székhelye volt.

Rimaszécs

(Rima-Szécs), kisközség Gömör vármegye R.-i j.-ban (ennek székhelye Feled), (1891) 1522 magyar lak., vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Koburg hercegnek ittmintagazdasága van. R.állítólag az alpári Zalán nyári mulatóhelye s igy ősrégi hely volt; innen vette nevét a Széchy-család. 1458. Héderváry László R. vára alatt verte szét Valgatha és Komorovszki cseh rablóit. 1459. Mátyás király földig lerontotta a csehek itteni fészkét. Széchy Máriával Wesselényi Ferenc lett R. ura, kiről a fiskusra szállván, a Koháry grófok jöttek birtokába.


Kezdőlap

˙