Violet

l. Angol violet.

Violett-fa

l. Amarantfa.

Violett-rubin

l. Rubin.

Violino

l. Hegedü; - V.-kulcs, l. Kulcs.

Violla

néhol vihola (növ., Cheiranthus L., a régiek violája), keresztesvirágu fű, 12 fajta az ó-világban, kivált a mediterrán vidéken és Észak-Amerikában terem. Két- vagy többnyáréltü vagy félcserjés, levele lándsás vagy szálas, virága fürtös, sárga v. narancs-szin, könnyen teljesedik, becője lapított négyélü, a csúcsa kétfogu. Kerti virágnak alkalmas. hazánkban csak ültetve és Dalmáciában terem a Ch. cheiri L. (sárga V., sárga ibolya, Viola lutea Plin., jajlinka Brassainál, fajtlinka Diószegiéknél); kedvelt, gyakori ablakközi, jó illatu virág, aranyszine barnába is átváltozik. Dél-Európa sziklás helyein, szirtjein, kőfalán stb. nő, néha elvadul, csaknem egész nyáron virít. Keserü és pórmustár-ízü virága officinális. Több fajtáját termesztik, van teljesvirágu is. A Ch. fruticulosus L. a vad alak. A V.-t a rózsán meg a liliomon kivül már a régiek kedvelték és ültették s a sötétebb szinü ibolyán kivül a világosabb (fehér v.) és sárga V.-t is megkülönböztették. A V. elnevezése is e néven jutott a magyar nép ajkára, aki azt két l-lel ejti ki. a görögök V.-mezejéről (violaria) Ovidius, Vergilius gyakran szól. Az ő V.-jok alatt Matthiola R. Br. is értendő, melyet Linné, sőt népünk sem különböztet meg a Cheiranthustól. A Matthiola fehéren, lilán vagy pirosan virít, szintén könnyen teljesedik és sok fajtája van a kertben. A Matthiola v. Cheiranthus annuus L. (nyári V.) Európa déli részén és Szíriában terem, levele lándsás, szürke, gyakran kissé fogas. Jó illatu virága sokképen fajzik el. A Matthiola incana L. (téli v. vörös V.) két- v. többnyáréltü, levele lándás v. hoszas, némelykor a széle bodros, becője a csúcsán tompa, az előbbié hegyes. Dél-Európa tengerpartján nő, illatos virágáért kertbe ültetik. A Matthiola bicornis DC. (görög ibolya) Görögországban terem, kertbe ültetik.

Viollet-le-Duc

(ejtsd: violé le dük) Jenő Emánuel, francia építész és műtörténész, szül. Párisban 1814 jan. 27., megh. Lausanneban 1879 szept. 17. A középkori építészet tanulmányozására adta magát, nagyobb tanulmányutakat tett Olasz- és Dél-Franciaországban. 1845. Lassusszal egyetemben rábizták a párisi Notre-Dame-templom restaurálását. 1846. építésze a st.-denisi apátságnak, 1863. az École des beaux-arts tanára. Páris körülzárolása alatt egy műszaki csapat parancsnoka. 1874. és 1878. mint republikánust községi tanácsossá választották. Mint iró is ismertté tette nevét. Fő művei: Dictionnaire raisonné de l'architecture française du XI. au XVI. sičcle (10 köt., 1854-69); Essai sur l'architecture militaire au moyen-âge (1854); Dictionnaire du mobilier français, de l'époque carlovingienne á la Renaissance (6 köt., 1854-75); Entretiens sur l'architecture (2 köt., 1858-72); Chapelles de Notre-Dame de Paris (1867-69); Histoire d'une maison; Histoire d'une forteresse; Histoire de l'habitation humaine; Histoire d'un hőtel de ville et d'une cathédrale (4 köt., 1873-78); Mémoire sur la défense de Paris (Páris 1874). V. ö. Sauvageot, V. (u. o. 1880); Saint-Paul, V., ses travaux d'art (2. kiad. u. o. 1881); Boudet A. és Roussel J., Dessins inédits de V. (Páris 1895).

Violon

l. Nagybőgő.

Violoncello

l. Gordonka.

Vionville

(ejtsd: viońvil), lotaiai falu, Metztől 19 km.-nyire, közel a francia határhoz, (1890) 378 lakossal. Nevezetes a határában 1870 aug. 16-án lefolyt vionville-marslatouri csatáról. Ezen csatában 138 000 ember küzdött a francia hadseregben 476 ágyuval, 67 000 német ellen, kiknek csak 222 ágyujok volt. A poroszok vesztesége: 15 079 közkatona, 711 tiszt, 9 orvos és 2736 ló; a franciáké: 16 128 közlegény, 879 tiszt és egy ágyu. Az egész német-francia háboru alatt ebben a csatában voltak a legnagyobb veszteségek. V. ö. Goltz Frh. von d., Operationen der II. Armee (Berlin 1873); Scherff V., Kriegslehren in Kriegsgeschichtlichen Beispielen der Neuzeit (u. o. 1894).

Viotia

Beocia új-görög neve.


Kezdőlap

˙