CÍMLAP
Zilahy Ágnes
Valódi magyar szakácskönyv

TARTALOM, BEVEZETŐ



Tartalom

Könyvem története.
Levesek.
Pörkölt-, vagy "Árva"-levesek.
Levesbe valók.
Hus körül való ételek.
Mártások.
Leves utáni ételek.
Főzelékek.
Becsináltak.
Pecsenyék.
Vad-husok.
Halak.
Saláták és diszitések.
A tészták.
A kozmás ételekről.
Különlegességek.
Meleg és hideg italok.
Csokoládé.
Eczet készités.
A szappan-főzés.
Befőttek.
Ünnepi ebédek.
Utóirat.


Könyvem története (részlet)

Több éve már, midőn egy hangtalan, puszta nyári délután belépett hozzám - Nagyváradon - gróf. Teleky Sándor, a vitéz, a hires honvédezredes.

Mint egy tavaszi napsugár ugy hatott komor lelkivilágomra a gróf ur nyájas biztató szava.

Mert látva küzködő életem s tudva, hogy értek a főzéshez - kérdé: mért nem irok egy eredeti magyar szakácskönyvet? - Nincsenek-e leirott jegyzeteim, valami különlegesebb ételekről?

- Igen, vannak felelém.

- Ugyan kérem adja ide, hadd nézem át.

Nagy szégyenkezve elő is álltam egy szakadozott füzetecskével.

Amint érdekkel lapozgatta, időnként megszólalt:

- No lám ezt sem ismerem, ezt sem, ezt sem, pedig milyen jól hangzik a leirása, milyen izletesnek képzelem e holmikat.

- Irja le kérem egy könyvbe ezeket az ételeket és még sok mást, a mi valószinüleg még a fejében van. Hiszen tárczákat is irt már, tehát ne féljen, jól fog az a szakácskönyv sikerülni. Egész életemben szerettem volna egy olyan szakácskönyvet látni, a melyet olyan egyén irt, a ki irni és főzni is tudott. Ha kegyednek egy ilyen szakácskönyvet irni sikerül, még szerencsés lehet általa.

Némileg reménykedve, hálásan és fellelkesedve fogadtam e jóságos szavakat. Aztán azonnal hozzáfogtam egy ujkori szakácskönyv megirásához. És két hónap alatt meg is irtam azt. De hiába kerestem reá kiadót - 8 kerek esztendeig nem találtam könyvemnek jóságában hivő lelket. Végre a véletlen, az annyiszor megénekelt véletlen segitett engem is.

[...]

Könyvem hét hónap alatt megérte a második bővitett kiadást.

Mindezekért tehát hálás köszönetem és üdvözletem szálljon a nemes gróf felé és a tisztelt közönséghez, a mely oly kegyesen kitüntetett.

[...]