Kezdőlap

Bessenyei György (Bercel, 1747Pusztakovácsi, 1811. febr. 24.): író, filozófus, a magyar felvilágosodás első szakaszának vezéralakja. ~ Sándor öccse. Középbirtokos nemesi családból származott. Nagyapja ~ Zsigmond kuruc ezeres kapitány. 1755-60-ban a sárospataki kollégiumban tanult, 1761-65-ben szüleinél élt Bercelen. 1765-től 1773-ig a bécsi m. testőrség tagja. Itt ismerkedett meg a korabeli európai kultúrával, behatóan tanulmányozta az angol és francia felvilágosodás eszméit és nagy íróit, s – ráébredve a m. művelődés megújításának szükségességére – ebben az időben kezdett maga is írni. Első munkái 1772-ben jelentek meg. 1774-79-ben mint a m. protestánsok ügyvivője élt Bécsben. Kezdeményezésére alakult meg Budán az első M. Tudós Társaság. Minthogy pártfogolta Mária Terézia tanügyi reformjait, ellentétbe került a protestánsok konzervatív szárnyával. 1779-ben áttért a kat. vallásra. 1780-ban tb. udvari könyvtárőrré nevezték ki, azonban II. József 1782-ben megvonta tiszteletdíját. 1782-85-ben Bercelen gazdálkodott. 1785-87-ben Fekete-tón, 1787-től haláláig Pusztakovácsiban (ma Bakonszeg) élt. 1790-től Bihar vm. táblabírója. Egy ideig részt vett a vm.-i életben. Élete utolsó két évtizedében írt műveinek megjelentetését a cenzúra megakadályozta. Számos munkája még most is kéziratban van. Hamvait 1940-ben Nyíregyházára szállították át. Filozófiai fejlődése a deizmustól a mechanikus materializmus felé vezet. Műveit harcos antiklerikalizmus, racionalista valláskritika hatja át. Politikai felfogása kezdetben a felvilágosult abszolutizmus ideológiájának hatása alatt állt. Egyes későbbi munkáiban már demokratikus követeléseknek is hangot ad. Szépirodalmi alkotásainak túlnyomó része is társadalmi és politikai kérdésekkel foglalkozik. Ő dolgozta ki a m. nemzeti művelődéspolitika első rendszerét. A m. nyelv és irodalom fejlesztésében, a tudományok terjesztésében a nemzetnevelés eszközét látta. E törekvés jegyében állt akadémiai tervezete is. – M. Ágis tragédiája (Bécs, 1772, új kiadása Bp., 1899); Hunyadi László tragédiája (Bécs, 1772); Az embernek próbája (Bécs, 1772; új kiadása, Bp., 1912); Az eszterházi vigasságok (Bécs, 1772; új kiadása Bp., 1941); Anyai oktatás (Bécs, 1777; új kiadása: Bp., 1932); A philosophus (Pest, 1777, új kiadása: Bp. 1881); Hunyadi János élete és viselt dolgai (Bécs, 1778); Magyarság (Bécs, 1778, új kiadása: Bp., 1932); A holmi (Bécs, 1779); Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék (Bécs, 1790, új kiadása: Bp., 1931); A természet világa (Bp., 1898); Lais vagy az erkölcsi makacs (Bp., 1899); Tarimenes utazása (Bp., 1930). Kisebb költeményei (Nyíregyháza, 1931); A törvénynek útja (Bp., 1931); Galant levelek (Bp., 1941); Magyarországnak törvényes állása (1804; Bp., 1941); A magyar nemzetnek szokásairól (Bp., 1942); Válogatott művei (sajtó alá rendezte és bevezette Szauder József, Bp., 1953). – Irod. Halász Gábor: A bihari remete (Nyugat, 1936); Vajthó László: B. (Bp., 1947); Gálos Rezső: B. életrajza (Bp., 1951); Szauder József: B. (Bp., 1953); Bruckner János: B. és kora filozófiája (Irod. tört. Közl. 1954. 1. sz.); Szalatnai Rezső: A kétszáz éves testőr (M. Nemz., 1966. 17. sz.). – Szi. Virág Benedek, Szász Károly, Áprily Lajos, Nadányi Zoltán; Rónay György versei.