Kezdőlap

Dayka Gábor (Miskolc, 1769. márc. 21.Ungvár, 1796. okt. 20.): költő, kat. pap, majd gimnáziumi tanár. Atyját, aki szabómester volt, már korán elvesztette. Nehéz körülmények közt végezte isk.-it. 1787-ben az egri, majd a pesti papneveldébe lépett. A m. nyelv és irodalom pártolására kispaptársaiból önképzőkört szervezett. Itt látogatta meg 1790-ben Kazinczy Ferenc, s egész életre szóló barátságot kötött vele. 1790-ben, a papnevelde feloszlatása után visszakerült Egerbe, ahol 1791-ben, még a pappá szentelése előtt egy a vallási türelmet hirdető beszéde miatt szembekerült feletteseivel, s kilépett az egyházi rendből. Szikszón, Mórón, majd Lőcsén élt, s 1792-ben az ottani kir. kat. gimn. tanára lett. 1795-ben áthelyezték az ungvári kat. gimn.-ba, állásáról azonban – tüdőbajának kiújulása miatt – hamarosan le kellett mondania, s rövid kassai gyógykezeltetés után meghalt. A felvilágosodás eszméitől áthatott, szentimentális jellegű lírájának legértékesebb alkotásaiban az egyén és társadalom konfliktusából eredő érzelmi feszültség, az egyéniségét béklyóba verő konvenciók között vergődő költő önemésztő lázongása fejeződik ki nagy művészi erővel. Szenvedélyes antiklerikális szatíráiban a vallási fanatizmus és vakbuzgóság képviselőit ostorozza. – M. Újhelyi D. G. versei (kiadta Kazinczy Ferenc, életrajzzal Pest, 1813); D. versei (sajtó alá rendezte Toldy Ferenc Buda, 1833); D. G. költeményei (Olcsó kvtár, Bp., 1878); D. G. költeményei (kiadta Abafi Lajos, Pest, 1880). – Irod. Balogh Ádám: Újhelyi D. G. (1913); Gálos Rezső: D. G. költészete (Egyet. Phil. Közl., 1913); Baróti Dezső: D. G. (Magyarságtudomány, 1936); Hatvany Lajos: Beszélő házak (1957). – Szi. Garay János: A koszorútlan koszorús (elb.); Somló Sándor: D. G: (drámatöredék kéziratban).