Kezdőlap

Dózsa-Farkas András (Alkenyér, 1902. dec. 4.Bp., 1982. febr. 28.): szobrász, ipari formatervező. A Képzőműv. Főisk.-a 1928-ban szerzett diplomát Sidló Ferenc tanítványaként. Főisk. évei alatt Ferenczy-ösztöndíjban részesült. 1927-ben elnyerte a főváros Ferenc József jubileumi díját Női aktjával. 1929-31-ben állami ösztöndíjjal Rómában tanult. Hazatérése után Sidló Ferenc tanársegédje lett a Képzőműv. Főisk.-n. 1938-ban Esztergomban állították fel Balassi Bálint-szobrát. A háború alatt különféle ipari isk.-kban tanított, közben elvégezte a fémipari és fémtechnológiai szaktanfolyamot. 1949-ben meghívták az Iparműv. Főisk.-ra, ahol 1950-ben megszervezte és 25 évig vezette a fémipari formatervező tanszakot. Pedagógiai munkásságának köszönhető a hazai formatervező nemzedék kialakítása, felnevelése. A m. ipari formatervező szakma 1987-ben Dózsa-Farkas András-díjat alapított. 1966-67-ben tv-film készült róla. Legtöbb szobra tönkrement a II. világháborúban. 1930-ban kiállított a Velencei Biennálén, 1931-ben a milánói Világkiállításon. Szabadság téri bronzszobrát bemutatták az 1938-as brüsszeli Világkiállításon. Jelentősebb kő- és bronzszobrai: a bp.-i Szabadság téren felállított, majd Kassa városának ajándékozott 1849-es ifjú mártírok szobra (1934); Női figura (Badacsonylábdi, 1958); a pécsi lakótelep házain lévő domborművek, Madonna-szobor (MNG, 1934 k.); a Ganz-MÁVAG udvarán felállított szimbolikus alumíniumfigura (1955); Fuvolázó női alak (selyei arborétum, 1963). Batsák György bronzportréja (1936 k.) az alsóbélatelepi emlékház falán található. Rézlemezplasztikái: Comenius, Lorántffy Zsuzsanna, Gályarabok (Sárospataki Ref. Isk., 1937); Rák, Teknősbéka (a pécsi lakótelep házain, 1959); a Szekszárdi Megyei Könyvtár épületén a rézdomborítás (1960); Madarak (az óbudai lakótelepi óvodában, 1962); a színjátszás szimbóluma (Szolnok, HM-lakótelep, 1965). – M. Szín- és formatervezés (Németh Aladárral, Bp., 1964). – Irod. Nagy Zoltán: Új magyar művészet (1941); P. Szűcs Julianna: A római iskola (1987); Németh Aladár: Búcsú D.– F. A.-tól (Ipari Forma, 1982. 4. sz.).