Kezdőlap

Francé, Raoul, ill. Rezső (Bécs, 1874. máj. 20.Bp., 1943. okt. 3.): biológus, botanikus. A bp.-i műegy.-en tanult, Entz Géza mellett dolgozott, majd Klein Gyula tanársegéde lett, 1892-től foglalkozott algológiai és mikrobiológiai kutatásokkal. Első ilyen munkája 19 éves korában jelent meg a Charák ivarsejtjeinek szerkezetéről. 1898-ban a magyaróvári gazdasági ak. tanársegéde, itt növénykórtani kérdésekkel foglalkozott, 1902-től külföldön élt, de mindig magyarnak vallotta magát, m. állampolgár maradt. 1906-ban Münchenben saját biológiai kutatóállomást szervezett, általános biológiai problémákkal, a talaj élővilágával (az edafon elnevezés tőle származik), planktonkutatásokkal foglalkozott. Nevét világhírűvé népszerű könyvei tették, 8 kötetes Leben der Pflanzen c. műve (szerzőtársakkal) a Brehm botanikai párhuzama. Jóllehet idealista és vitalista volt s ezzel szemben állt a haladó materialista természetszemlélettel, színes stílusával sokakban felkeltette a természet szeretetét és kutatásának vágyát. A lamarckizmus híve volt. Sok könyvet írt, magyarul is számos jelent meg. – F. m. A Craspedomonadinák szervezete (Bp., 1897); Das Sinnesleben der Pflanzen (magyarul: A növények érzéki és szerelmi élete, Bp., 1913); A darwinizmus mai állása (Bp., 1913); Das Leben der Pflanzen (München, több kiadásban); Das Edaphon (München, 1922); A növények élete (Bp., 1924. 2. kiad. 1945); A föld élete (Bp., 1925); Összehasonlító biológia (Bp., 1926); Der Weg zu mir (Önéletrajz, München, 1927); Élet a nagy tengermélységekben (Bp., 1930); Az állatok csodálatos világa (Bp., 1940); Az élet titka (Bp., 1942); Az állatok a történelemben (Bp., 1943). – Irod. Szabó Zoltán: F. R. halála (Botan. Közl. 1943); Rapaics Rajmund: A magyar biológia története (Bp., 1953).