Kezdőlap

Gyergyai Albert, Szegő (Nagybajom, 1893. jan. 20.Bp., 1981. júl. 7.): irodalomtörténész, egyetemi tanár, író, műfordító, az irodalomtudomány doktora (1957), Baumgarten-díjas (1937, 1946), Állami díjas (1970). Középisk.-it a kaposvári főgimn.-ban végezte, s Dsida Ottó ig. személyes ajánlásával került Bp.-re az Eötvös Kollégiumba. A m.-francia szakos bölcsész 1914-től Toursban az École Normale Superieure ösztöndíjasa. Az I. viágháború kitörésekor egy Atlanti-óceáni szigetre internálták, majd betegsége miatt engedélyezték, hogy 1917-ben Svájcba távozzon. Lausanne-ben folytatott tanulmányokat, majd 1919- ben hazajött, 1920-ban tanári oklevelet szerzett, s hat éven át Lukács József bankár unokái mellett volt nevelő. A budai Kossuth Lajos Kereskedelmi Isk.-ban közel húsz évig volt tanár, közben az Eötvös Kollégium alkalmazta franciatanárként. 1950-től nyugalomba vonulásáig (1970) a bp.-i Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) francia tanszékének professzora volt. Az Új Idők közölte első novelláját (1909. aug.), melyet gimnazistaként írt, majd a Nobel-díjas Carl Spitelerről a Nyugat 1920-ban közölte első tanulmányát. A Magyar Írás munkatársa volt (1921-27) és a Nyugatba 1920-tól megszűnéséig írt, a kortárs m. és francia irodalomról készítette a legtöbb kritikát. 13 könyvet írt, 50 műfordításkötete és 36 általa szerk. antológia jelent meg. Fordításai közül jelentősebbek: Flaubert: Bovaryné és az Érzelmek iskolája; Proust: Az eltűnt idő nyomában (az első 6 kötet); Camus: Közöny; Voltaire: Candide; La Fontaine, Balzac, Villon, Montaigne, Verhaeren műveinek is fordítója volt. Megkapta a francia Becsületrendet (1937). – F. m. A mai francia regény (tan., Bp., 1937); A falu jegyzőjéről (tan., Bp., 1937); Mit olvassunk? Ötven francia regényről mesél Gy. A. (Bp., 1946); Francia művészet a Szépművészeti Múzeumban (Bp., 1948); Francia irodalom (ELTE jegyzet, Bp., 1951); Klasszikusok (esszék, Bp., 1962); Kortársak (esszék, Bp., 1965); A nyugat árnyékában (tan., arcképek, emlékezések, kritikák, Bp., 1968); Anyám meg falum (visszaemlékezések, Bp., 1972); Ősz és tél között (versek, műfordítások, Bp., 1974); Dorottya Visegrádon (elb. költ., Bp., 1975); Késői tallózás (esszék, Bp., 1975); A falutól a városig (napló, Bp., 1979); Védelem az esszé ügyében (tan., emlékezések, kritikák, Bp., 1984, vál. Szávai János); A várostól a világig (visszaemlékezések, Bp., 1986). – Irod. Benedek Marcell: Gy. A. (Irodalmi Diáknaptár, 1948); Sőtér István: Gy. A. (Tisztuló tükrök, Bp., 1966); Rónay György: Gy. A. (Nagyvilág, 1970); Alföldi Jenő: Az esszéista. A nyolcvanöt éves Gy. A. köszöntése (Élet és Irod., 1978. 3. sz.); Nagy Péter: „A francia irodalom budapesti nagykövete”. Gy. A., az esszéíró és műfordító (Filol. Közl., 1979. 3-4. sz.); Gy. A. halálára. Nagy Péter (Nagyvilág, 1981. 9. sz.); Dobossy László: A közvetítő (Nagyvilág, 1981. 10. sz.); Kéry László: Gy. A. (Nagyvilág, 1981. 10. sz.); Bikácsy Gergely: Búcsú Gy. A.-től (Élet és Irod., 1981. 28. sz.); Karátson Endre: Gy. A. (Irodalmi Újság, 1981. 11-12. sz.); Szijjártó István: Gy. A., az irodalomtudós és esszéíró (Műhely, 1983. 5. sz.); Balla Mária: Gy. A. bibliográfia (Szijjártó István előszavával. Kaposvár-Nagybajom, 1986); Terényi Zoltán: Emlékek kútja. Gy. A. költészete (Somogy, 1989. 3. sz.); Gy. A. emlékezete, Tüskés Tibor, Siklós Zoltán, Terényi Zoltán, Laczkó András cikkei (Somogy, 1991. 4. sz.).