Kezdőlap

Hollós Korvin Lajos (Bp., 1905. dec. 8.Bp., 1971. márc. 27.): költő, író. Felesége Tóth Eszter írónő (a Korvin nevet Korvin Ottó emlékére vette fel). Kitanulta az orvosműszerészi szakmát. Bécsben, majd 1939-ben Párizsban egy félévet töltött. Inaskorától fogva verselt, novellákat írt. 17 éves, amikor első novellája megjelent. Korán tevékeny és vezető szerepet játszott a munkás-kultúrmozgalomban, szavalókórusokat szervezett. Kórusversei a hazai munkásmozgalomban népszerűek voltak. 1924-től mint szállítóvállalati tisztviselőnek számos lehetősége volt antifasiszta műveknek az országba való csempészésére. 1930-ban forradalmi hangú verseiért elítélték. 1933-ban elvesztette állását. Ettől fogva kizárólag irodalomból élt. Szerk. a Kórusművészetet. 1935-ben a Nyugat novellapályázatának nyertese. Állandó rendőri megfigyelés alatt állt. Ekkor már ismerték nevét, s a 30-as években nyolcszor tartóztatták le és öt ízben ítélték fogház vagy börtönbüntetésre, s valójában csak 1957-től kezdve jelenhettek meg zavartalanul kötetei. Ifjúkorának emlékeit és hangulatait megörökítő önéletrajzi műve, az Óbudai búcsú (Bp., 1961) művészi foglalata epikus, költői és harcos egyéniségének. – M. Nihil (versek, Bp., 1928); Harc (versek, Bp., 1930); Tömegszállás (versek, Bp., 1934); Harmincas évek (versek, Bp., 1936); Elhal a dal (versek, Bp., 1938); Zivatar (elb., Bp., 1940); Hátsólépcső (r., Bp., 1945); Torpedó (elb., Bp., 1946); Böjti szelek (r., Bp., 1947); Egy királytigris naplója (humoreszkek, Bp., 1949); A Vöröstorony kincse. Regény a kuruc világból (r., Bp., 1954); Harmincesztendő. Válogatott versek 1924–1954 (versek, Bp., 1955); Hunyadi (dráma, Bp., 1956); Illetlen vallomás (elb., Bp., 1958); Hallgassatok meg! (versek, Bp., 1960); Komédiások (kisregény, Bp., 1965); A vízbefúlt hal (versek, Bp., 1970); Füttyszó. Válogatott versek 1924–1971 (Bp., 1974); A szürke eminenciás (r., Bp., 1976); Hunyadi – Pázmán lovag. Színpadi művek (Bp., 1978); Böjti szelek és más szatirikus írások (Bp., 1979). – Irod. Sándor Pál: H. K. L. (Kortárs, 1939. 4. sz.); Bóka László: H. K. L.: Böjti szelek (Új Magyarország, 1948. 5. sz.); Devecseri Gábor: H. K. L.: Hátsólépcső (Köztársaság, 1948. aug. 22.); Benedek István: H. K. L.: Komédiások (Kritika, 1965. 10. sz.); Hegedűs Géza: H. K. L. utolsó versei (Kortárs, 1971. 7. sz.); Mezei András: H. K. L. (Látogatóban. Magyar kortárs írók vallomásai, Bp., 1971); Ungvári Tamás: H. K. L. halála (Magy. Nemzet, 1971. márc. 30.); Jókai Anna: Emlékezés H. K. L.-ra (Élet és Irod., 1976. 14. sz.); Bodnár György: H. K. L. (Törvénykeresők, Bp., 1976); Fenyő István: H. K. L. (Kritika, 1976. 10. sz.).