Kezdőlap

Ignotus Pál (Bp., 1901. júl. 1.London, 1978. ápr. 1.): publicista, író, szerkesztő. Veigelsberg Leó unokája, ~ Hugó fia. A Tanácsköztársaság idején részt vett a KIMSZ diákosztályait irányító direktórium munkájában. 1920 után polgári liberális publicista, az Esti Kurír vezércikkírója. Munkatársa a Nyugat s a Toll c. lapoknak. Egyike volt azoknak, akik a legkorábban fedezték fel József Attila tehetségét. A költő közeli barátai közé tartozott. 1936-ban megalapította a Szép Szó c. folyóiratot, melyet 1939-ig szerk., kezdetben József Attilával együtt. Cikkeiben harcolt a jobboldali és fasiszta irányzatok ellen, de szemben állt a kommunista ideológiával is. 1938 végén a zsidótörvény elől Angliába emigrált. Károlyi Mihály köréhez csatlakozott. Közreműködött a II. világháború alatt az angol rádió m. adásaiban. 1945-ben a londoni m. követség sajtóattaséja lett. Ezzel egyidőben a Bp.-en megjelenő Haladás c. lap munkatársa volt. Itt jelent meg Csipkerózsika c. önéletrajzi esszésorozata. Mo.-ra való hazalátogatása során, 1949. szept.-ben törvénysértő módon letartóztatták. 1956 tavaszán rehabilitálták. Az MTA Irodalomtörténeti Intézetében kapott kutatói állást. Az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik előkészítője volt. A forradalom leverése után elhagyta az országot. 1957–1978-ig Londonban élt. Ott új karriert futott be: mint angolul író esszéista és kritikus nagy megbecsültetésben részesült. 1962-ig az Irodalmi Újság szerk.-je volt. Néhányszor hazalátogatott Mo.-ra. Élete utolsó hónapjaiban családja történetén dolgozott. Fordította Maugham és Maupassant műveit. – F. m. The Hungary of Michael Polanyi (The logic of personal knowledge) (London, 1961); The paradox of Maupassant (London, 1966); Die intellektuelle Linke im Ungarn der „Horthy-Zeit” (München, 1968); Hungary (London, 1972). – Irod. Komlós Aladár: I. P. (Új Írás, 1978. 4. sz.); E. Fehér Pál: I. P. halálakor (Élet és Irod., 1978. 14. sz.); Bata Imre: I. P. (Irod. tört., 1978. 5. sz.); Nagy Péter: I. P. emléke (Kritika, 1978. 10. sz.); Silagi, D.: P. I. (1901–1978) (Südost-Forschungen, 1979); Lengyel András: A Szép Szó történetéhez (Forrás, 1987); Lengyel András: Törésvonalak (Bp., 1990).