Kezdőlap

Kalocsay Kálmán (Abaújszántó, 1891. okt. 6.Bp., 1976. febr. 27.): orvos, c. egyetemi tanár, az orvostudományok doktora (1958), eszperantó nyelvész. A bp.-i tudományegy.-en orvosi diplomát szerzett (1916). Tagja volt a Galilei Körnek. 1920-ban került a fővárosi László Kórházba, itt dolgozott 1966-ig, nyugdíjazásáig, 1929-től mint főorvos. Orvosi szakíróként főleg a fertőző betegségekkel foglalkozott, a diftériával és skarláttal, ezek szérumterápiájával (humán lószérumos kezelés), majd a brucellózissal, dizentériával, hastífusszal. 1963-ban egy.-i tanári címet kapott. Az eszperantó irodalom és nyelvészet terén is kiemelkedő és világszerte ismert munkásságot fejtett ki. Az eszperantó nyelvvel még 1911-ben, Miskolcon ismerkedett meg. 1921-ben Mondo kaj Koro (‚Világ és Szív’), 1931-ben Streĉita kordo (‚Feszített húr’) címmel kiadták eredeti eszperantó versesköteteit. 1922-ben Baghy Gyula és Schwarz Teodor társaságában eszperantó irodalmi lapot jelentetett meg Literatura Mondo („Irodalmi Világ”) címmel, amelynek megszakításokkal 1948-ig főszerk.-je volt. Számos fordítása népszerűsíti a m. irodalmat antológiákban (Kantata kamparo, népdalok, 1923; Hungara Antologio, 1933). Eszperantóra fordította Petőfi Sándor János vitézét (1923, 1948, ennek alapján készült a mű kínai fordítása); Madách Az ember tragédiáját (1924, 1965); Eterna Bukedo (’Örök csokor’, 1931) c. kötetében 22 nyelvből fordított át verseket eszperantóra, továbbá az Ezopa sagoban ókori fabulákat, Baudelaire és Heine költeményeit, Dante Pokolját, Shakespeare Lear király, Szentivánéji álom, Vihar c. műveit. A Magyar Fertőzőbetegségek Társasága elnöke, haláláig díszelnöke; a Korányi Társaság alapító tagja; a Magyar Eszperantó Szövetség t. elnöke; az Eszperantista Orvosok Világszövetsége m. tagozatának t. elnöke volt. A Magyar PEN-emlékéremmel tüntették ki (1970). – F. m. Heveny fertőző betegségek (Müller-féle Belgyógyászat, Bp., 1935); Fertőző betegségek diagnózisa (Müller-féle Diagnosztika, Bp., 1942); A heveny fertőző betegségek tankönyve (Bp., 1956); Rendszeres eszperantó nyelvtan (Bp., 1966). – Irod. Ferenczy Imre: Dr. K. K. (Orv. Hetil., 1976); Auld, W.: Enkonduko el Esperanta Antologio (1958); Műfordítók műhelyében. K. K.-nál (Élet és Irod., 1975. 50. sz.); Mátyás István: K. K. (Élet és Irod., 1976. 10. sz.); Varga-Haszonits Zsuzsa: K. K. (Eszperantó Magazin, 1976. 2. sz.).