Károlyi Gáspár; Károli (Nagykároly, 1529 körül – Vizsoly, 1591): író, műfordító. Nevét ő maga Carolinak írta, a hagyományos Károli írásmód nem indokolt. Családi neve Radics. Wittenbergi és svájci tanulmányai után 1556-ban tért haza. 1559-től haláláig lelkipásztor volt Göncön. 1584-ben rövid időre Tállyára költözött. 1564-től esperesként vezette a később püspökséggé szervezett északkeleti vidéket. 1566-tól teológiai harcot vívott á szentháromságtant bíráló Egri Lukáccsal. Meliushoz hasonlóan az ortodox teológia híve volt, közösen léptek fel a radikális vallásos megmozdulások ellen. Két könyv c. művében (Debrecen, 1563) Mo. romlásának okairól és az utolsó ítélet közeli eljöveteléről értekezett. Fő művét, az első teljes m. bibliafordítást munkatársak segítségével készítette. 1586-ban foghattak hozzá a munkához Rákóczi Zsigmond, akkori egri főkapitány és Báthori István országbíró támogatásával. A nyomtatást Mantskovits Bálint végezte, akit ezért telepítettek nyomdájával együtt Vizsolyba. A teljes mű – az apokrif bibliai könyvekkel együtt – 1590. júl.-ban került ki a sajtó alól. – A vizsolyi Biblia első kiadása mindössze 7–800 példányban jelent meg. Második és harmadik kiadását Szenczi Molnár Albert gondozta (Hanau, 1608; Oppenheim, 1612). Az 1661-es nagyváradi kiadást Kolozsvárott fejezték be, ez már az apokrif könyvek nélkül jelent meg. Szenczi Molnár után Tótfalusi Kis Miklós végzett nyelvi és stíláris javításokat ~ Bibliájának szövegén. A teljes Biblia több mint 100 kiadást ért meg, s nemcsak az egyházi irodalomra, hanem a világi költészetre és szépprózára is nagy hatást tett évszázadokon át (pl. Arany, Ady költészete). Irodalmi nyelvünk fejlődésében a ~-Biblia segítette elő az e-ző nyelvjárás elterjedését a korábbi i-zéssel szemben. Új kiadások: Két könyv (Magyar irodalmi ritkaságok V. Bp., 1931); A vizsolyi biblia elöljáró beszéde (Az Ajánlás teljes szövege Ineze Gábor előszavával). Bp., 1940); K. válogatott művei (Vargha Balázs gondozásában Magyar könyvtár, Bp., 1958). – Irod. Károlyi-Emlékkönyv (Szerk. Kenessey Béla, Bp., 1890); Harsányi István Új adatok K.-ról (Sárospatak, 1927); Németh László: A vizsolyi biblia (Protestáns Szle, 1929); Révész Imre: Magyar református egyháztörténet (I., Bp., 1938); Horváth János: A reformáció jegyében (Bp., 1953). – Szi. Nagy András: Károli Gáspár (vers); Reményik Sándor: A fordító K. G. emlékezetének (vers).