Kezdőlap

Kazinczy Gábor (Berettő, 1818. júl. 18.Bánfalva, 1864. ápr. 18.): író, politikus, az MTA l. tagja (1858). ~ Ferenc unokaöccse. Sárospatakon végzett tanulmányai után 1835-ben az ogy.-re Pozsonyba ment. Barátságot kötött Wesselényivel. 1836–38 közt Pesten élt, kapcsolatba került Szemere Pállal, Fáy Andrással, Vörösmartyval, Toldy Ferenccel. Zemplén megyében részt vett a reformkor haladó ellenzéki mozgalmában. 1848-ban képviselővé választották. A kormányt Debrecenbe is követte. A békepárthoz csatlakozott, élesen bírálta a radikálisokat az ogy.-en és a Jókai szerkesztette Esti Lapokban. A szabadságharc bukása után vád alá helyezték, de amnesztiát kapott. Részt vett az 1861-i ogy.-en, majd visszavonult a közélettől. Jelentős történeti forráspublikáló tevékenysége. Munkatársa volt Toldy Uj Magyar Museumának. Egyik alapítója és szerk.-je volt az Ujabb Nemzeti Könyvtárnak, 1860-tól a Kisfaludy Társ. tagja. Kiadta: Zrínyi Miklós, Cserei Mihály, Illésházy István, Hidvégi Mikó Ferenc, Apor Péter, Kazinczy Ferenc és Majláth János gróf munkáit. Értékesek Molière-fordításai (Tartuffe, Fösvény, Dandin György). – F. m. Szerelem könyvei (Sárospatak, 1835); A meghittek (vígjáték, Buda, 1843); Finn népmesék (Pest, 1856); Molière vígjátékai (I–II. Pest, 1863). – Irod. Jakab Elek: K. G. irodalmi hatásáról (Bp., 1880); Gál János: K. G. írói és politikai működése (Bp., 1918); Révai Ferenc: K. G. élete a szabadságharc után (Pécs, 1941); T. Erdélyi Ilona: Az ifjú Magyarország és K. G. (Bp., 1965). – Szi. Petőfi Sándor: Kazinczy Gáborhoz.