Kezdőlap

Lukács László (Zalatna, 1850. nov. 24.Bp., 1932. febr. 23.): politikus, miniszterelnök. Jogi tanulmányait Kolozsvárott végezte. 1874 – 76-ban a győri jogak. rk. tanára. 1877-ben átvette atyja ércbányáinak vezetését. 1878-ban ogy.-i képviselővé választották szabadelvű párti programmal. 1887-ben Tisza István mint pénzügyi szakértőt min. osztálytanácsosi rangban meghívta a pénzügymin.- ba. 1888-tól min. tanácsos, 1893-ban Wekerle alatt pénzügyi államtitkár, majd 1895. jan. 15-től 1905. jún. 18-ig pénzügyminiszter. A koalíció idején visszavonult a politikai élettől, majd 1910. jan. 17-től ápr. 22-ig a Khuen-Héderváry-kormányban ismét pénzügyminiszter. 1912. ápr. 22-től 1913. jún. 10-ig pedig miniszterelnök és belügyminiszter, 1913. jan. 10-ig a kir. személye körüli miniszter is. A munkapárti Lukács-kormány idejére esik a munkásság 1912. máj. 23-iki nagy tüntetése, a „Vérvörös csütörtök” leverése, a véderőtörvény erőszakos megszavaztatása és több, a háborús felkészülést szolgáló törvénycikk meghozatala. A kormány benyújtotta a választójogi reformjavaslatot is, amely azonban kihívta maga ellen a nemzetiségek, a demokratikus erők támadását. 1913 tavaszán Désy Zoltán függetlenségi képviselő ~t nyilvánosan „Európa legnagyobb panamistájának” nevezte s a bíróság előtt bebizonyította, hogy ~ állami üzletek biztosítása fejében 4 millió koronát kapott a Magyar Banktól s azt az 1910-es választások céljaira fordította. Désyt a bíróság felmentette, ~nak távoznia kellett. Utóda gr. Tisza István lett, a Nemzeti Munkapártnak azonban 1918-ig vezére maradt Az I. világháború után az aktív politikai élettől visszavonult, de 1921-től 1924-ig tagja volt a rajta kívül Wekerléből, Popovicsból és Teleszkyből álló Pénzügyi Tanácsnak. 1927-ben Horthy a felsőház tagjává nevezte ki. – F. m. Az erdélyi nemes fémbányászat jelene és jövője (Bp., 1879).