Kezdőlap

Mátray Gábor, Rothkrepf (Nagykáta, 1797, nov. 23.Bp., 1875. júl. 17.): zeneszerző, zenetörténész, pedagógus, az MTA l. tagja (1833). Családjával 1804-ben költözött Pestre, ahol 1817-ig jogi, magánúton zenei (zongora, ének, zeneelmélet) tanulmányokat folytatott. 1816 – 17 közt a Prónay, 1817 – 30 között Bécsben a Széchényi családnál nevelősködött. Miután visszatért Pestre, 1833-ban megalapította és 1841-ig szerk. a Regélő c. szépirodalmi lapot és társlapját, a Honművészt. 1837-ben munkatársa lett az MNM könyvtárának (a könyvtárőri kinevezést azonban csak 1846-ban nyerte el), rövid ideig a Nemzeti Színház zenei ig.-ja volt. 1837 őszén a Pest-budai Hangászegyesület titkárává választották meg. 1840-ben a hangászegyesületi Énekisk. – amely később konzervatóriummá (Nemzeti Zenede) fejlődött – ig.-ja lett, s ezt a tisztséget haláláig viselte. 1859-től ugyanezen intézménynél a szavalattan tanára. Jelentős és sokrétű tudományos munkássága kiterjedt a népzenekutatásra, m. zenetörténetre és irodalomtörténetre. – F. m. Zenekari, énekkari művek, dalok, színpadi zene. Írásai: A magyar népdalok kitűnőbb sajátságairól (Akad. Ért. 1852); A magyar zene és a magyar cigányok zenéje (Magyarország és Erdély Képekben, 1854); Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye (Pest, 1852 – 58); Történeti, bibliai és gunyoros magyar énekek dallamai a XVI. századból (Pest, 1859); A rendszeres szavalattan alaprajza (Pest, 1861). – Irod. Várnai Péter: Egy magyar muzsikus a reformkorban (Zene- tud. Tanulm. 2. Bp., 1954); Várnai Péter: M. G. élete és munkássága a szabadságharctól haláláig (Zenetud. Tanulm. 4. Bp., 1955); Molnár Imre: M. G. újonnan előkerült népdalgyűjtési anyaga (Új Zenei Szle, 1956. 6. sz.).