Kezdőlap

Mátyás, I. (Kolozsvár, 1443. febr. 23.Bécs, 1490. ápr. 6.): király (1458 – 90), középkori történelmünk egyik legnagyobb alakja, a központosított monarchia létrehozására irányuló törekvés fő képviselője. Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet másodszülött fia. Mindkét házassága (Podebrad Katalin, 1463. máj. 1. és aragóniai Beatrix, 1476. szept. 5.) gyermektelen maradt; természetes fia Corvin János (Edelpeck Borbála bécsi polgárlánytól). Vitéz János irányítása mellett humanisták nevelték, a magyaron kívül latinul, németül és csehül is beszélt. Bár neveltetése félbeszakadt, műveltsége így is jóval meghaladta a kor átlagos főuraiét. Már 1451-ben eljegyezték Cillei Ulrik leányával, Erzsébettel, aki azonban még a házasság megkötése előtt meghalt (1455). 1457-ben ~t Budán bátyjával együtt elfogták, fej- és jószágvesztésre ítélték. Bátyja kivégeztetése után V. László Bécsbe, onnan Prágába vitte magával. A kir. halála után Podebrad György cseh kormányzóval megállapodást kötött és annak leányát, Katalint eljegyezte. Életének már korai szakaszában felismerhetők későbbi jellemvonásai: személyes bátorság, gyors elhatározás, nagyfokú önérzet és önállóság. 1458. jan. 24-én a korábban apját támogató köznemesi rétegek segítségével királlyá választották, a Hunyadi és Garai család által kötött szegedi egyezmény értelmében azonban nagybátyja, Szilágyi Mihály személyében kormányzót állították mellé. Korona hiányában febr. 14-én az inthronisatio (trónra ültetés) szertartásával iktatták be. Hamarosan megmutatta, hogy az uralma elé szabott korlátokat nem hajlandó elismerni. Erre a tisztségéből eltávolitott Szilágyi Mihály és a Hunyadi-ház régi ellenségei, a ~ által a nádori tisztségből felmentett Garai László vezetése alatt álló liga Frigyes császárnak ajánlotta fel a koronát (1459). A válságos helyzetet ~ katonai győzelme és Garai halála oldotta meg: Szilágyit elfogatta. 1461 – 62 folyamán a Felvidéket kezükben tartó csehek elleni harc Giskra meghódolásával és semlegesítésével végződött. Jajca (1463) és Szrebernyik (1464) elfoglalása a török elleni harcok sikerét és – erre büszkén hivatkozott maga is – apja művének folytatását jelentette. A Frigyes császártól 1463-ban visszaszerzett koronával Fehérváron 1464. márc. 29-én végbemenő koronázás ~ uralkodásának első szakaszát, a kir. hatalom megszilárdításáért folytatott harc lezárulását jelentette. Frigyessel szemben ugyan még nem győzött, sőt a korona kiadása ellenében kénytelen volt a császár utódlási jogát arra az esetre elismerni, ha nem lesz törvényes utóda. 1464 őszén újra felvonult Boszniába, de célját – Zvornik elfoglalását – nem érte cl, sőt a szokatlanul kemény tél elől ostromgépeit hátrahagyva kellett visszavonulnia. II. Pius halálával (1464. aug. 15.) megszűnt a törökellenes keresztény szövetség megvalósítására irányuló pápai politika, s ~nak a megígért hadisegélynek csupán töredékeit folyósították. Támadó hadjáratot ~ nem indított többé, bár diplomáciai érvelésében állandóan hivatkozott rá. Figyelmét a központi hatalom erősítésére fordította. A köznemesi rétegekre és a renddé szerveződő városokra támaszkodva a rendi képviseleti formák keretében tovább fejlesztette a feudális államot. Fokozta a már korábban felállított állami hivatalok, a kancellária, a kincstartóság, a személyes jelenlét bírósága szerepét. Fejlesztette a személyes rendelkezése alatt álló állandó zsoldos hadsereget, amely végül a híres „fekete sereg”-gé alakult. Költségeinek növekedését az adórendszer űjjászervezésével fedezte, amelynek révén az adózók, elsősorban a jobbágyok fokozott megterhelésével emelte az állam jövedelmét. Évi bevétele közel egymillió forintot tett ki, és alig maradt el a legnagyobb európai uralkodókétól. A súlyos terhek gyorsították a jobbágyság differenciálódását, a zselléresedési folyamatot; az anarchia megszüntetése azonban ugyanakkor megvédte a jobbágyokat a jogtalan zaklatásoktól és az egyház túlköveteléseitől. A feudális szétdaraboltság megszüntetése kedvezően hatott a fejlődő árutermelésre; megszilárdult a városok ipara és kereskedelme, növekedett a mezővárosok gazdasági jelentősége. A központi hatalom szilárdságának megóvását jelentette ~ leszámolása a bárók (Szentgyörgyi János és Zsigmond, Ellerbach Bertold és a Szapolyaiak) és az erdélyi nemesek lázadásával (1467, aug. 18.). ~ a báróknak megkegyelmezett, a kisebb nemeseket azonban kegyetlenül megbüntette. A lázadás kapcsán Nagy István moldvai vajda ellen indított hadjárata vereséggel (Moldvabánya, 1467. dec. 15.) és ~ megsebesülésével végződött. A D-i határ stabilizációját a török több éves béke megkötésére vonatkozó javaslata (1468) zárta le. Külpolitikájában közeledett Frigyes császárhoz és tervbe vette egyik rokonának feleségül vételét, amit azonban anyja és több régi híve is ellenzett. A pápa és Frigyes császár felkérése és Frigyes ígérete a római kir. cím elnyerésére játszott döntő szerepet a Cseho. elleni hadjárat megindításában. ~ 1468. márc. 18-án az Ausztriában harcoló Podebrad Viktorinnak, ápr. 8-i nyilatkozatával pedig a cseh kir.-nak hadat üzent. A kezdeti sikerek után a lengyel kir. közvetítésre vonatkozó javaslatát elutasította (1468. jún.), de katonai döntést nem tudott kierőszakolni. Ezután 1469. febr. 27-én személyes találkozón fegyverszünetet kötött Podebraddal és rávette, hogy római királysága érdekében akciót indítson. Amikor ennek sikertelensége az olmützi találkozón (ápr. 7.) kiderült, ~ Brünnben 1469. máj. 13-án cseh királlyá koronáztatta magát, hogy így választófejedelem lehessen. Podebrad azonban Ulászló lengyel királyfit jelölte ki örököséül, létrejött a cseh-lengyel-osztrák koalíció. Podebrad halála (1471. márc. 22.) után a Kutna Hora-i választáson ~ Ulászlóval szemben kisebbségben maradt. Az 1473-ban Neissében (febr. 2.) és Troppauban (aug. 15.) folyó tárgyalások 1474. febr. 21-én Ófaluban (Szepes vm.) látszatbékéhez vezettek. Amikor 144 őszén zseniális hadvezéri képességével a háromszoros túlerővel támadó Kázmér lengyel kir.-t és Ulászlót békére kényszerítette (Boroszló, 144. dec. 8.), sikerült a cseh kérdésben valamilyen eredményt elérnie: megtartotta Morvao.-ot és Sziléziát és 1477-ig fegyverszünetet kötött. A cseli koronára irányuló terveiből azonban ennél többet élete végéig sem tudott megvalósítani. Beatrixszal kötött házassága (képviselő útján 1476. szept. 15., majd Budán 1476. dec. 22-én) a törvényes utód kérdését volt hivatva megoldani, de a francia királlyal, a császárral és Velencével szemben álló burgundi-nápolyi koalícióhoz kapcsolta ~t, akinek figyelme újra a D-i határ felé fordult. A határmenti erősségek sorozatát a töröktől elfoglalt (1476. febr. 15.) Szabács várával egészítette ki. Az utóbbi erősség gyors megvívása seregének nagyfokú felkészültségét, egyik legrégibb költői emlékünk (Szabács viadala) az akciót kísérő széles körű rokonszenvet bizonyította. Támadó hadjáratra azonban most sem gondolt, megelégedett azzal, hogy seregét állandóan készenlétben tartva időnként betörésekkel nyugtalanítsa a törököt. A császárral 1477. jún. 12-én kitört és gyorsan lezárult (dec. 1.) ellenségeskedés arra kényszerítette ~t, hogy a Jagellókat semlegesítse. Az 1478. dec. 7-én megkötött béke az 1474-i boroszlói szerződést ismételte meg, de Ulászlónak lehetőséget nyújtott, hogy ~ halála után 400 000 Ft-ért megválthassa Morvao.- ot és Sziléziát. Az akciót az Olmützben létrejött ~ Ulászló – Kázmér-találkozó tetőzte be (1479. júl. 9.). 1482-ben újra kitört a harc Frigyessel, s a nagy erővel vezetett háborít 1485. jún. 1-én Bécs meghódolásával ~nak biztosította Ausztria birtokát. Sikerei és erőfeszítései egyre inkább érvényre juttatták abszolutisztikus vonásait. Külpolitikáját maga irányította, az ország kormányzásában titkárának és tanácsosainak kellett utasításait végrehajtaniuk. A növekvő hadikiadások előteremtésében Nagylucsei Orbán vitt nagy szerepet. ~ kitűnt a humanizmus pártolásában. Az 1460-as években megkezdett könyvgyűjtését óriási költséggel és apparátussal folytatta, csillagvizsgálót állíttatott fel Budán. Udvarában sok neves külföldi művész és tudós megfordult, pártfogását több m. humanista (Báthori Miklós; lázadásáig Janus Pannonius, 1484-ig Váradi Péter) is élvezte. Gyorsan felismerte a nyomtatás jelentőségét (1485-ben Strassburgban Frigyes-ellenes röpiratot nyomatott), Budán, Visegrádon reneszánsz stílusban építkezett elsőrangú olasz művészeket foglalkoztatott. Udvarának pompája bámulatra késztette a külföldieket, fényéről kevésszámú fennmaradt emlékünk (Kálváriája, trónkárpitja, pajzsa, ajándékba adott serlege stb.) ad fogalmat. A fényes udvar azonban elszigetelte ~t, kapcsolatait végül kegyenceinek és humanistáinak kis körére korlátozta. Váradi Péter bebörtönzése megmutatta, hogy nem tűr ellenkezést. Élete utolsó nagy akcióját, Corvin János számára az utódlás biztosítását ugyanakkor éppen ez a kör hiúsította meg. Fia öröklését az sem biztosította, hogy az 1485-i ún. nádori törvénnyel rendkívüli hatalmat adott Szapolyai Imre kezébe, sem az, hogy a főurakat, főpapokat és Bécs városát Corvin hűségére eskette fel, kincseit és Buda várát kevés, valóban megbízható hívei egyikére, Ráskai Balázsra bízta. Uralkodása utolsó éveiben Velencével és a vele szövetséges pápával szembeni növekvő feszültség idején Dsem hg. török trónkövetelőt szerette volna megszerezni, nagyarányú török háború előkészítésén fáradozott, Miksa római királlyal tárgyalt. Hatalmas energiáját Bécsben bekövetkezett halála törte meg. – Irod. Fraknói Vilmos: Hunyadi M. király (Magy. Tört. Életr. 6., Bp., 1890); Fraknói Vilmos: M. király levelei (I – II., Bp., 1893 – 1895); M. király (szerk. Márki Sándor, Bp., 1900); Gulyás Pál: M, király könyvtára (Bp., 1916); Tóth Zoltán: M. király idegen zsoldos serege (Bp., 1925); Bibliotheca Corvina. M. király budai könyvtára (Bp., 1927); M. király emlékkönyv (I – II., szerk. Lukinich Imre, Bp., 1940); Guoth Kálmán: Mikor született M. király? (Kolozsvár, 1943); Elekes Lajos: M. és kora (Bp., 1956); M. a kortársak között (Írások, levelek, szerk. H. Balázs Éva, Bp. 1957); Balogh Jolán: A művészet M. királyudvarában (Bp., 1966). – Szi. Kisfaludy Károly: M. deák (vígjáték, Pest, 1825); Szigligeti Ede: M. király lesz (dráma, Pest, x858); Szigeti József: M. király első kalandja (színjáték, Pest, 1871); Bródy Sándor: M. király házasít (Bp., 1902); Balázs Sándor: M. után (színmű, Bp., 1912); Fényes Samu: M. (dráma, Bp., 1919); Harsányi Zsolt: Mathias Rex (I – III., r., Bp., 1936); Galamb Sándor: Első diadal (színjáték, Bp., 1940); Jankovich Ferenc: A világverő (történelmi r., Bp., 1963); Erdődy János: Sasoknál magasabban. Hunyadi M. élete (r., Bp., 1963); Juhász Gyula: Mátyás király (vers).