Kezdőlap

Nagy Balogh János (Bp., 1874. aug. 2.Bp., 1919. nov. 22.): festő. Proletárszülők gyermeke volt. Pályáját szobafestő- és mázolóként kezdte, majd két évig az Iparrajzisk., 1898 – 99-ben az Iparművészeti Isk. esti tanfolyamának növendéke volt. 1899-ben fél évig a müncheni ak.-n Herterichnél aktot rajzolt, nehéz anyagi körülményei miatt azonban kénytelen volt hazatérni. Itthon alkalmi szobafestési munkák mellett csupán nyaranta festette képeit. 1915-ben bevonult katonának, és egy súlyos sebesülés következményeként karja megbénult, bal kézzel dolgozott tovább. Első hivatalos elismerését csak kevéssel halála előtt a Tanácsköztársaságtól kapta, mesteri címmel tüntették ki. Legelső alkotásai még a müncheni életképfestészet hatását s a századforduló éveiben megerősödő szecesszió szimbolizmusát tükrözik, később azonban kifejlesztette a drámai erőt sugárzó, de ugyanakkor megkapóan egyszerű, hiteles formafelépítésen nyugvó önálló stílusát. Életművében különválasztható az 1908 előtti és az 1908-tól 1915-ig, bevonulásáig tartó korszak. Harctéri szolgálata és sebesülése miatt később már csak igen keveset dolgozott. Tematikája nem túl széles, az egy témát bemutató variációk azonban a festői erő és a felépítés egyenes ívű fejlődését mutatják. Szegényes otthonát megdöbbentő hűséggel megörökítő intérieurök, konyhai csendéletek mellett drámai önarcképek s anyjáról megható portrék sorát festette. Híres rajzokból és festményekből álló, Millet képeire emlékeztető kubikus-ciklusa a munka egyszerű, de monumentális ábrázolása. Rembrandt és Frans Hals művészetén kívül a cézanne-i térproblematika is hatott rá. – Irod. Elek Artúr: N. B. J. élete és művészete (Bp., 1922); Bernáth Aurél: N. B. J. (Magy. Művészet, 1948); Végvári Lajos: N. B. J. emlékkiállítása (katalógus-előszó, Bp., 1948); Németh Lajos: N. B. J. emlékkiállítása (katalógus, MNG kiállítása, Bp., 1959); Németh Lajos: N. B. J. (Bp., 1960).