Kezdőlap

Nagy Sándor (Nagybaracska, 1922. jún. 10.Bp., 1990. ápr. 4.): író, újságíró, Kossuth-díjas (1949). A polgári isk. négy osztályának elvégzése után Baján a katolikus tanítóképző intézetben kezdett továbbtanulni, de félév után kicsapták. 1938. dec.-ében politikai meggyőződésből sikertelen szökést kísérelt meg Csehszlovákiába, majd a SZU-ba. 1941-ig kubikos, építőmunkás, favágó, summás volt. 1942-43-ban a katonaságnál hadipilótanövendékként teljesített szolgálatot. 1944-ben átállt a szovjet-magyar csapatokhoz, itt kapott katonai kiképzést. 1944 karácsonyától a demokratikus hadseregben szolgált. 1945-től 1948-ig a Nemzeti Parasztpárt tagjaként politikus. 1946-47-ben a szegedi egy. jogi karán tanult, tüdőbaja miatt abbahagyta az egy.-i tanulást. Sík Sándor biztatására kezdett irodalmi riportokat írni. 1948 tavaszán átlépett a Magyar Kommunista Pártba. A Népi Kollégiumok Országos Szövetségében (NÉKOSZ) lett gazdasági szervező. Újságírói pályája 1949-ben indult Szegeden a Délmagyarország c. napilapnál. 1949-től 1951-ig Bp.-en a Szabad Nép szerkesztőségében dolgozott. 1952-55-ben Szegeden a Tiszatáj szerk.-je volt. 1955-ben Bp.-re helyezték a Művelt Nép szerkesztőségébe, 1957-től 1959-ig a Hétfői Híreknél volt kultúrrovat-vezető. 1959-ben visszatért Szegedre. Nevelőtanári állást vállalt az újszegedi gimn. kollégiumában, közben végezte magyar-történelem szakon levelező hallgatóként az egy.-et. Az 1960-as évek elején szembefordult az MSZMP-vel a párt kínai-albán politikája miatt. Az ún. „kínai-albán” perben politikai izgatás miatt elítélték. Három év három hónapot töltött börtönben. Kiszabadulása után gyári munkás volt Csepelen a Betonelem Gyárban (1967-1971), a kőbányai Porcelángyárban kemencés rakodó, anyagmozgató, leszázalékolásáig (1971) a Postai Műszerüzemnél dolgozott mint diszpécser. 1952-ben Megbékélés c. novellájáért Sztálin-díjjal tüntették ki. – M. Az Úr jó vitéze (r. Bp., 1948); A kis király hídja (elb., Bp., 1949); Megbékélés (elb., románul, oroszul, kínaiul, Bp., 1952); A nép reménysége (válogatott írások, Szeged, 1953); A szabadulás napja (Szeged, 1960).