Kezdőlap

Nagysándor József (Nagyvárad, 1804. okt. 17.Arad, 1849. okt. 6.): honvéd tábornok, aradi vértanú. 1823-tól a császári hadseregben teljesített szolgálatot; 1844-ben huszárkapitányként vonult nyugalomba, 1848-ban a m. kormány szolgálatába állott; őrnaggyá nevezték ki a Pest vm.-i lovas nemzetőrséghez. Csapatával Torontál vm.-ben eredményesen harcolt a császári csapatok ellen, okt.-dec.-ben sikeresen akadályozta meg az aradi és temesvári osztrák helyőrségek érintkezését. Okt. 31-én alezredessé nevezték ki. 1849 jan.-jában Kiss Ernő altábornagy oldalán vett részt Pancsova megtámadásában. Utóbb ezredesi rangban Damjanich Duna-Tisza közi III. hadtestében az egyik lovasdandár parancsnokaként kitűnt a szolnoki, tápióbicskei, isaszegi és a váci csatákban. Ekkor tábornokká lépett elő. Görgey táborában az I. hadtest parancsnokaként részt vett Buda ostromában, serege az elsők között nyomult be az ostromlott várba. Részt vett az ószőnyi csatákban mint utóvéd. A tokaji átkelés után a dél felé vonuló sereg oldalát fedezte, ekkor ütközött meg Debrecen mellett a hatszoros túlerőben levő cári sereggel, amelytől vereséget szenvedett. Nagyváradon ismét csatlakozott Görgeyhez; aug. 9-én Aradra ment és serege maradványaival Schlickkel készüllt megütközni, de Görgey parancsa ebben megakadályozta. Tisztjeivel Lugosnál Bemhez akart csatlakozni, amikor megjelent a Görgey diktátorságáról szóló proklamáció. Így Görgeyt követte Világosra. ~ nem tartozott a Görgeyt támogató főtisztek közé, már Buda ostroma után felhívta Kossuth figyelmét Görgey szemmel tartására. Világos után az aradi várban a császári vészbíróság kötél általi halálra ítélte. 1849. okt. 6-án tizenhármuk közül ötödiknek végezték ki. – Irod. Hamvay Ödön: Az aradi tizenhárom (Bp., 1904).