Kezdőlap

Nendtvich Károly (Pécs, 1811. dec. 31.Bp., 1892. júl. 5.): orvos, kémikus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1845, r. 1858).~ Tamás fia. Tanulmányait a pesti egy. orvosi karán 1836-ban fejezte be. 1836 – 40-ben a kémiai és botanikai tanszéken volt tanársegéd. 1841-ben részt vett a Természettudományi Társulat megszervezésében. A Társulat megbízásából és támogatásával kezdte meg a hazai kőszenek és aszfaltok tanulmányozását. 1843 – 47 között Kossuth felkérésére az Iparegyesületben tartott népszerű kémiai és kémiai technológiai előadásokat. 1847-től a József Ipartanoda kémia és technológia tanszékének tanára, előadásainak megkezdése előtt azonban hosszabb külföldi tanulmányútra küldték. A szabadságharc bukása után elmozdították tanszékéről és haditörvényszék elé állították. 1850-ben foglalta el ismét korábbi állását. 1855-ben É-amerikai tanulmányutat tett. 1857-ben a József Ipartanodából alakult műegy. kémiai tanszékére nevezték ki: 1873 – 74-ben a műegy. rektora. 1881-ben vonult nyugalomba. 1884 – 87-ben ogy. képviselő. A kőszenek vizsgálata mellett elsősorban a hazai ásványvizek elemzésével végzett jelentős munkát. Kiváló tankönyvszerző és a tudományos ismeretterjesztő irodalom lelket művelője volt. A reformkor haladó gazdasági és tudományos mozgalmainak egyik jelentős alakja; a tudománytörténet mint a természettudományos materializmus hazai úttörőjét tartja számon. Mint nyelvművelő kezdetben a Bugát-Irinyi-féle purizmus híve volt, s csak később fogadta el a kémia nemzetközi terminológiájának meghonosítását. Botanikával is foglalkozott; Pécs flórájáról tanulmánya jelent meg. – F. m. Az életműtlen műipari vegytan alapismeretei (Pest, 1844 – 45); Magyarország legjelesebb kőszéntelepei (Pest, 1851, az MTA Marczibányi- díját kapta érte); Grundriss der allgemeinen technischen Chemie (I – III., Pest, 1854 – 58); A vegytan alapelvei… (Pest, 1872). – Irod. Ilosvay Lajos: Emlékbeszéd N. K. (Akad. Ért. 1895); Hőgyes Endre: Emlékkönyv (Bp., 1896); Zelovich Kornél: N. K. (Bp., 1926); Rapaics Raymund: A magyar biológia története (Bp., 1953); Károlyi Zsigmond – Kocsis Elemér: N. K. (Magy. Kémikusok L. 1958.)