Kezdőlap

Neumann János (Bp., 1903. dec. 28.Washington, 1957. febr. 8.): századunk egyik legkiemelkedőbb matematikusa, egyetemi tanár. Budapesten érettségizett az evangélikus gimnáziumban. Egy.-i tanulmányait párhuzamosan Zürichben és a bp.-i tudományegy.-en végezte. Zürichben vegyészmérnöki oklevelet; Bp.-en matematikai doktorátust szerzett. Matematikai alkotó munkáját már középiskolás korában megkezdte, 1927-ben a berlini, 1929-ben a hamburgi egy. magántanára. 1930-ban a princetoni (USA) egy. vendégelőadója, 1931-től tanára. 1933-ban elfogadta az Institute for Advanced Study (Princeton) állandó tanári állását. 1954-ben az USA Atomenergia Bizottságának (U. S. Atomic Energy Commission) tagjává nevezték ki s e minőségben működött haláláig. Munkássága kezdetén elsősorban matematikai logikával és halmazelmélettel foglalkozott; tőle származik a halmazelmélet egzakt megalapozása. A kvantumelmélet terén klasszikus értékű eredményei a fizikai mennyiségek mérése elméletének matematikai alapvetése, az ún. „tiszta” kvantummechanikai állapotok fogalmának bevezetése stb. E vizsgálataival kapcsolatosak a Hilbert-tér operátorainak elméletében végzett kutatásai. A Haar-féle invariáns mértékfogalmat felhasználva bebizonyította analitikus paraméterek bevezethetőségét kompakt csoportokon, s ezzel megtette az első lényeges lépést a Hilbert-féle híres ún. ötödik probléma megoldásához. Tőle származik a Bohr-féle majdnem periodikus függvények elméletének kiterjesztése topologikus csoportokra. A játékelmélet is elsősorban ~nak köszönheti létrejöttét és ezzel együtt a közgazdasági jelentőségében azóta általánosan elismert ún. operációkutatás is. Fontos szerepe volt az elektronikus számítógépek kifejlesztésében. Ennek alapvető gondolatai (a kettes számrendszer alkalmazása, memória, programtárolás, utasításrendszer stb.) tőle származnak. Jelentős szerepe volt az atomenergia felszabadítására vonatkozó elméleti feladatok megoldásában is. Szerk.-je volt az Annals of Mathematics (Princeton) és a Compositio Mathematica (Amsterdam) folyóiratnak, az Amerikai Matematikai Társulatnak 1951 – 53-ban elnöke volt. Számos tudományos testületnek, köztük az USA, Olaszo., Hollandia akadémiáinak tagja, nagy hírű egy.-ek (Princeton, Harvard, Columbia stb.) díszdoktora volt. 1956-ban elnyerte az USA Atomenergia Bizottságának Enrico Fermi-díját. – F. m. Zur Einführung der transfiniten Ordnungzahlen (Acta Scientiarum Mathematicarum Szeged, 1923); Zur Theorie der Gesellschaftspiele (Mathem. Ann. vol. 100. 1928); Allgemeine Eigenwerttheorie Hermitescher Funktionaloperatoren (Ann. of Mathem. vol. 33. 1932); Mathematische Grundlagen der Quantenmechanik (Berlin, 1932); Die Einführung analytischer Parameter in topologischen Gruppen (Ann. of Mathem, vol 34, 1933); Almost periodic functions in a group (Trans. Amer. Mathem. Soc. 36, 1934); On rings of operators (F. J. Murrayvel, Ann. of Mathem. 37. 1936. és Trans. Amer. Mathem. Soc. 41. 1937); Theory of games and economic behavior (O. Morgensternnel, Princeton University Press, 1944); On rings of operators. Reduction theory (Ann. of Mathem. 50. 1949); Functional operators (I – II.. Ann. of Mathem. Studies Princeton Univ. Press. 1950); John von Neumann Collected Works (Oxford-London-Paris, 1961 – 62); A számológép és az agy (Bp., 1964); Az automaták elmélete (I. – II., Fizikai Szle, 1967 – 68). – Irod. N. J. (Matem. L. 1957); Szőkefalvi-Nagy Béla: N. J. munkássága (Matem. L. 1957); Israel Halperin: A N. J.-féle folytonos geometria (Matem. L. 1958); Tarján Rezső: N. J. elektronikus számológépekkel kapcsolatos munkássága (Matem. L. 1958); Hajnal András: N. J. axiomatikus halmazelméleti munkássága (Matem. L. 1959): Rédei László: N. J. munkássága az algebrában és számelméletben (Matem. L. 1959); John von N. 1903 – 1957 (a Bulletin of the American Mathematical Society külön kötete); Wigner Jenő: N. J. (1903 – 1957) (Fizikai Szle, 1967. 8. sz.).