Kezdőlap

Nizsalovszky Endre (Békéscsaba, 1894. szept. 25.Bp., 1976. nov. 19.): jogtudós, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1939, r. 1954). Tanulmányait a nagyváradi jogak.-n, a debreceni és berlini egy.-en végezte. 1918-tól bíróságnál, majd az igazságügymin. törvényelőkészítő osztályán dolgozott (1920-30). A bp.-i József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egy.-en (1934–38), ezután a bp.-i tudományegy. jogi karán tanított (1938–57), 1943-tól mint m. magánjog ny. r. ill. tanszékvezető egy.-i tanára. Tagja volt a Magy. Kereskedelmi Kamara mellett működő nemzetközi választott bíróságnak. A kereskedelmi és váltójog, ezen belül a valorizáció jogának kérdéseivel foglalkozott, majd a dologi jog – ide értve a korlátolt dologi jogokat és a jelzálogjogot is – és a kötelmi jog témájával. 1945 után érdeklődése a népgazdaság polgárijog rendszerének fejlesztése felé fordult. A szociológia elveit érvényesítve a családjog fejlesztésén munkálkodott, jogösszehasonlító módszerével a német jogrendszer addig döntő befolyása ellen lépett fel. Irodalmi munkássága a polgári eljárási jog, a magyar magánjog, sőt a római jog és a jogtörténet kérdéseire is kiterjedt. Tanulmányt írt az öröklési jog elvi kérdéseiről. Úttörő jellegű volt a szerv- és szövetátültetések jogi vonatkozásainak elméleti kifejtése. 1945 után közreműködött a gazdaság kialakuló állami tulajdonára vonatkozó jogszabályok szerkesztésében, és harmadmagával végleges formába öltötte a Polgári Törvénykönyv szövegét. Közzétette Eötvös Józsefnek Szalay Lászlóhoz írott levelét (Eötvös József levelei Szabó Lászlóhoz Bp. 1967). – F. m. A jelzálog jogszabályainak magyarázata (Bp., 1929); Korlátolt dologi jogok (Bp., 1942); Kötelmi jog. Általános tanok (I–II., 1949); Magyar családi jog (Bp., 1949); A család jogi rendjének alapjai (Bp., 1963, angolul Bp., 1968); Az állami vállalatok forgalmi viszonyainak új alakulásához (Bp., 1968); A szerv- és szövetátültetések joga tekintettel más rendhagyó orvosi műveletekre (Bp., 1970); Gesetz und Wirklichkeit im sozialistischen ehelichen Güterrecht (Bp., 1970, angolul 1974). – Irod. Eörsi Gyula: N. E. (Magy. Tud., 1977. 4. sz.).