Kezdőlap

Somogyi Sándor (Bp., 1930. márc. 18.Bp., 1969. szept. 25.): irodalomtörténész, az irodalomtudományok kandidátusa (posztumusz). A bp.-i ELTE-en szerzett magyar–történelem szakos tanári diplomát (1953). 1953-tól a pártközpont munkatársa a kulturális osztályon, 1956-tól aspiráns, 1959-től haláláig az MTA Irodalomtörténeti Intézetének tudományos munkatársa volt. Érdeklődése az 1849–1867 közötti korszak irodalom és kritikatörténete felé irányult. 1957 és 1960 között a kolozsvári és marosvásárhelyi levéltárakból nagy értékű dokumentumokat hozott felszínre. 1964-től az Irodalomtörténeti Közlemények szerk. bizottságának tagja volt. – F. m. Arany Lászlóról (Bp., 1956); Meditáció és felkészülés. Gyulai Pál Gernyeszegen (Bp., 1960); Nacionalizmus az önkényuralom és a dualizmus korának magyar irodalmában (MTA Nyelv- és Irod. tud. Oszt. Közl., 1960. I–4. sz.); Petőfi legelső életrajza (Irod. tört. Közl., 1961. 4. sz.); Az „Irodalmi Deákpárt” kérdéséhez (Irod. tört. Közl., 1962. 2. sz.); Rendezni végre közös dolgainkat (Kritika. 1966. 6. sz.); Irodalomtudományunkról, múltjáról szólva (MTA Nyelv- és Irod. tud. Oszt. Közl., 1967); Gyulai és kortársai (sajtó alá rendezte Szörényi László, Bp., 1977). – Irod. Fekete Sándor: S. S. (Kritika, 1969. 10. sz.); Wéber Antal: S. S. (Irod. tört. 1969. 4. sz.); Németh G. Béla: S. S. (Irod. tört. Közl., 1969. 5. sz.); Szörényi László bevezetése a Gyulai és kortársai c. kötethez (Bp., 1977).