Kezdőlap

Szentimrei Jenő, Kovács (Arad, 1891. dec. 14.Csucsa, 1959. szept. 2.): újságíró, író, előbb a polgári radikalizmus, majd a Romániában szerveződő magyar kulturális élet tevékeny részese. Katonaisk -t végzett, tényleges tiszt volt. Az I. világháborúból súlyos sebesüléssel került Kolozsvárra, ahol újságírói pályára lépett. Kolozsvárott 1918-ban Új Erdély címmel hetilapot indított; később a Keleti Újság munkatársa, a Napkelet, a Haladás szerk.-je volt. 1925-től a kolozsvári Újság és az Ellenzék c. napilapot szerk. Az Erdélyi Szépmíves Céh alapító tagja. Szavalókórust szervezett, szavalóesteket rendezett mint a kolozsvári üzemi munkások kultúrcsoportjának vezetője. Paraszti színjátszócsoportjával az erdélyi városokban, majd Bp.-en is bemutatta Csáki bíró c. népballada-feldolgozását. 1944 után egy ideig a kolozsvári Magyar Állami Színház ig.-ja volt, majd a Józsa Béla Athenaeum (azelőtt Minerva) Irodalmi és Könyvkiadó Vállalat vezetője, végül a Szentgyörgyi István Művészeti Főisk.-n tanított haláláig. – F. m. Azoknak a keveseknek (versek, Marosvásárhely, 1912); Erdély felől (versek, Nagyvárad, 1916); Mikroszkóp , (karcolatok, Kolozsvár, 1922); Nyári délután Egeresen (versek, Kolozsvár, 1931); Városunk (novellák, Marosvásárhely, 1925); Ki kell mondani (versek, Kolozsvár, 1930); Ferenc tekintetes úr (Kölcsey Ferenc életregénye, Bp., 1939); Nyers mérleg (versek, Kolozsvár, 1942); Vallomások (tanulmányok, Marosvásárhely, 1956); Harc az állandó színházért Marosvásárlrelyen (Marosvásárhely, 1957). – Irod. Sárközi György: Sz. J. (Nyugat, 1930); Tamási Áron: Sz. J. (Erdélyi Helikon, 1930); Balogh Edgár: Sz. J. (Korunk, 1959.)