Kezdőlap

Szittya Emil, Schenk Adolf (Bp., 1886. aug. 18.Párizs, 1964. nov. 26.): író, festő, újságíró. Pályája a proletárlét pereméről indult, ifjúkorában gyalogosan járta be Ny-Európát, a korszak sokféle irányzatú anarchista mozgalmával és társaságaival (pl. a müncheni Erich Mühsam körével, az asconai Monte Verita körrel stb.) tartott fenn szoros kapcsolatot. Első füzetét, a m. nyelvű Az Újak irodalmáról-t 1909-ben adta ki. Anarchista, szindikalista, szociáldemokrata és szabadkőműves kapcsolatai révén, vándorútjain megismerte a hazai és az európai baloldali mozgalmakat. Kassákkal 1909 nyarán Stuttgartban találkozott, együtt tartottak Párizsig. ~ 1909-től hosszabb időre Párizsban maradt, utóbb Brüsszelbe ment, itt Blaise Cendrars-ral közösen adták ki francia és német nyelven a Les Hommes Nouveaux – Der Neue Mensch számait. 1914-1915-ben Zürichben tartózkodott, az itt szerveződő dadaista és expresszionista mozgalom jeleseivel (Tzara, Richter stb.) közösen adta ki a Der Mistral c. antimilitarista folyóiratot. 1915 végén hazatért Bp.-re, 1915-1918 között élénk publicisztikai tevékenységet fejtett ki. 1919 tavaszán Bécsben tűnt fel, huzamosabb ideig utóbb Berlinben tartózkodott, a német lapokban számtalan cikke és tanulmánya jelent meg, valamint 1911-1922 között Berlinben öt könyve, 1924-ben és 1925-ben kettő Hamburgban is. Ebből az időből legismertebb műve az 1924-ben Konstanzban megjelent Das Kuriositäten-Kabinett c. kortársi portrégyűjtemény, és az 1925-ben Lipcsében kiadott Selbst-Mörder c. művelődéstörténeti monográfia. Utóbb mindkettő megjelent hasonmás kiadásban is (Nyugat-Berlin, 1979, Bécs, 1985). Képzőművészeti kismonográfiákat jelentetett meg pl. Henri Rousseau-ról, Picassóról, Albert Marquet-ről, Chaim Soutine-ről. 1927-től Párizsban telepedett le véglegesen, tevékeny részt vállalt az avantgárd mozgalmaiban írásaival, festményeivel. 1933-1935 között Die Zone címmel náciellenes folyóiratot szerk., a harmincas években több, a francia kultúráról szóló könyve és albuma jelent meg. A kortársi Párizs és Európa legismertebb képzőművészeivel és íróival volt szoros kapcsolatban, tagja lett utóbb a Francia Kommunista Pártnak. Levelezése és kiadatlan kéziratai ma a marbachi (Neckar) Schiller-múzeum irodalmi archívumában találhatók. Expresszionista és absztrakt tendenciájú festményeit Párizsban (1958, 1962) és Zürichben (1964) állította ki. Festői életművét 1985-1986-ban a Löcker-galéria mutatta be Bécsben, majd Ausztria más városaiban. Bécsben a Löcker Verlag gondozásában jelentek meg új kiadásban ismertebb könyvei (Selbst-Mörder, 1986; Träume aus dem Krieg, 1987), kéziratból itt először Der Mann der immer dabei war c. utópisztikus regénye (1986). Német és francia nyelvű irodalmi és kritikai, művészettörténeti és művelődéstörténeti munkássága jól ismert Ny-Európában, itthoni pályakezdése még nincs feltárva. – Irod. Bodri Ferenc: Kalandorok se kíméljenek! Sz. E.-ről (Literatura, 1980. 2. sz.); Bori Imre: Az ő feje felett is elrepült „a nikkel szamovár” (7 Nap, 1980. 15. sz.); Bodri Ferenc: „Viszi a ködöt az idő” Sz. E.-ről (Élet és Irod., 1986. 49. sz.); az Élet és Irodalom cikksorozata (1986, okt.-1987. márc.); Christian Weinek: Magam törvénye szerint (1987). – Szi. Kassák Lajos: A ló meghal, a madarak kirepülnek (Wien, 1924); Egy ember élete (Bp., 1927).