Tamás Lajos (Szered, 1903. máj. 24. – Bp., 1960. dec. 27.): költő. A közgazdasági egy.-et Bp.-en végezte. Tisztviselő, majd újságíró lett. Első versei Galántán, 1920-ban az Új költők c. antológiában tűntek fel. Munkatársa volt a Tátra és a Magyar Írás c. folyóiratoknak, szerk.-je az Új Aurórának. A szlovákiai városok és kisemberek életének lírikusa. Élete utolsó másfél évtizedében Székesfehérvárott élt mint a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (SZTK) osztályvezetője. – F. m. Jóságom sátora (versek, Berlin, 1927); Üvegen keresztül (versek, Pozsony, 1929); Fonál mentén (versek, Pozsony, 1932); Hamuszínű ég alatt (válogatott versek, Bp., 1938); A Toldy-Kör története (tanulmány, Pozsony, 1938); Mi történt a Kompkötő szigeten? (ifjúsági r., Bp., 1942). – Irod. Féja Géza: A felvidéki irodalom és egy felvidéki költő (Híd, 1927); Gulyás Pál: T. L. (Napkelet, 1936.)