Kezdőlap

Urbányi László, Urbanek (Rákosszentmihály, 1902. jan. 29.Bp., 1974. máj. 7.): vegyészmérnök, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora (1952). A bp.-i József Műegy.-en vegyészmérnöki diplomát szerzett (1926). Az Állatorvosi Főisk.-n 1926-tól kutatóvegyész volt. Itt Marek József és Wellmann Oszkár munkatársaként részt vett az angolkór oktanára vonatkozó kutatásokban. 1930-ban belföldi kutatóösztöndíjat kapott. A műszaki doktorátus megszerzése (1928) után a műegy.-en egy.-i tanársegéd (1931), a biokémiai laboratórium vezetője (1935), egy.-i magántanárrá habilitálták (1937), adjunktus (1937), egy.-i intézeti tanár (1941), utóbb egy.-i ny. r. tanár (1943) lett, a kémia előadója, majd a biofizikáé is (1948). Az Agrártudományi Egy. állatorvosi karán a kémiai intézet ig.-ja (1947), egy.-i ny. r. tanár, majd dékánhelyettes (1950), később az önállósított Állatorvostudományi Főisk. ig.-ja (1956–57). Az Állattenyésztési Kutatóintézetben tudományos munkatárs (1957–62), főmunkatárs (1962–67), nyugdíjazásától haláláig tudományos szaktanácsadóként tevékenykedett (1967–74). Tudományos működése – melynek eredményeit 200-nál több dolgozatban közölte – a fizikai és analitikai kémián kívül főként az állati szervezet ásványi anyagellátása és a takarmányozás biokémiája terén jelentős. Érdemeiért megkapta az Agrártudományi Egy. aranykoszorús jelvényét (1961), a Tessedik- (1964), az Újhelyi- (1966) és a Wellmann-emlékérmet (1973). – F. m. Takarmányozási tabella és útmutató (Bp., 1928); Rachitis (Bp., 1930, 1932); Általános kémia (Bp., 1956); Háziállatok takarmányozása (Bp., 1943). – Irod. U. L. (M. Állatorvosok Lapja, 1974. 10. sz.).