Kezdőlap

Vikár Béla (Hetes, 1859. ápr. 1.Dunavecse, 1945. szept. 22.): etnográfus, műfordító, az MTA l. tagja (1911). 1877 – 84 között nyelvészeti és irodalmi tanulmányokat folytatott a bp.-i tudományegy.-en. 1889-től az ogy.-i gyorsiroda alkalmazottja, majd vezetője volt; 1921-ben vonult nyugalomba. 1889-es finno.-i néprajzi tanulmányútja véglegessé érlelte a Kalevala fordításának tervét. A fordítás 1 909-ben jelent meg; munkája a m. műfordításirodalom legjelentősebb alkotásai közé tartozik. Fordított németből, angolból, grúzból, észtből, norvégből is. 1890-ben gyorsírással jegyezte a Somogymegye népköltése (Bp., 1905) c. kötetének anyagát. 1895-től Európában elsőként fonográffal gyűjtött népzenei anyagot. Gazdag típusváltozatokat bemutató hengerei az 1900-as párizsi világkiállításon nemzetközi elismerést szereztek a m. népzenekutatásnak. 1896-tól a Néprajzi Társ. főtitkára. Megalapította a Lafontaine Irodalmi Társ.-ot, amelynek elnöke volt. Lefordította Lafontaine összes meséit (Bp., 1926). Fonográffelvételeit Bartók Béla jegyezte le. Fonográfhengereit a Néprajzi Múz., gyorsírással készült jegyzeteit az MTA kéziratgyűjteménye őrzi, és a Gergely Pál által gépírásba áttett szövegeit részben az MTA Népzenekutató Csoportja, részben az ELTE Néprajzi Intézete kapta. – F. m. A regös ének (Bp., 1907). – Irod. Varró István: A hetvenéves V. B. (Századunk, 1929. ápr.); r. m. (Rónay Mária): Négyszemközt V. B.-val… (Literatura, 1931. dec.); Balassa József: V. B. (Magy. Nyelvőr, 1934); Gombos László: V. B. 1859 – 1945 (Magy. Nyelvőr, 1946. 1. sz.); Korompay Bertalan: V. B. (Nyelvtud. Közl. 1959. 2. sz.); Volly István: Somogyi „Kalevala” (Kaposvár, 1959): Kodály Zoltán: Emlékezés V. B: ra (Visszatekintés II., Bp., 1964).