Kezdőlap

Winkler Lajos (Arad, 1863. máj. 21.Bp., 1939. ápr. 14.): vegyész, gyógyszerész, egyetemi tanár, az MTA tagja (1, 1896, r. 1922). Egy: i tanulmányait 1883 – 85-ben Bp.-en végezte. 1889-ben avatták gyógyszerészdoktorrá, 1890-ben Than Károly tanársegéde lett. 1893-ban egy.-i magántanárrá képesítették és egyidejűleg adjunktussá nevezték ki. 1902-ben lett rk. tanár. Than Károly halála után 1909-ben a kettéosztott tanszék analitikai és gyógyszertani részének ny. r. tanárává és az I. sz. kémiai intézet ig.-jává nevezték ki. 1933-ban vonult nyugalomba, azonban másfél évig még helyettesként előadott és vezette az intézetet. Munkásságával az analitikai kémia területén új utakat nyitott és eredeti elemzési módszereket dolgozott ki. Elsősorban precíziós gravimetriával, gázanalizissel, víz- és gyógyszervizsgálatokkal foglalkozott. A vízben feloldott oxigén meghatározása (1888) c. doktori értekezésében közölt módszer „Winkler-féle jodometriás meghatározás” néven vált klasszikussá. Vizsgálta a gázok abszorpció-koefficiensét különböző oldószerekben, méréseihez készülékeket szerkesztett, adatai még ma is a legpontosabbak. A gőzsűrűség meghatározásánál a Dumas-féle eljárást egyszerűbbé tette. Új alapokra fektette a súlyelemzést, a „kehelytölcsérben” szűrés és a „javítószámok” bevezetésével. Saját módszereit W. Böttger: Die chemische Analyse c. sorozat 1931- és 1936-ban megjelent két kötetében foglalta össze. Megállapította a gázok oldhatósága és a belső súrlódásuk közötti „Winkler-féle összefüggés”-t. Jodid- és bromid-meghatározásaival elérte, hogy a halogének analitikáját világviszonylatban m. szakterületnek tekintik. Jód-brómszámmeghatározási módszerét ma is általánosan használják. A korszerű gyógyszerészképzés egyik hazai megteremtője. A gyógyszervizsgálat terén kidolgozott számos új módszerét a Magyar Gyógyszerkönyv 3. és 4. kiadása foglalja magában. 1895 – 1896-ban szerk. a Chémiai Folyóiratot, három évtizeden át a Magyar Gyógyszerészi Közlöny főmunkatársa volt. Külföldi és m. folyóiratokban megjelent dolgozatainak száma meghaladja a kétszázat. Születési centenáriuma alkalmából az angol „Thalanta” c. nemzetközileg becsült szakfolyóirat 1963-ban külön számot adott ki. A mai m. kémiai tudomány több vezető egyénisége ~ tanítványa volt. 1964-ben a gyógyszerésztudományi kar kétévenként kiosztásra kerülő Winkler-emlékérmet alapított, mellyel az egyetem a gyógyszerésztudomány egy-egy kimagasló művelőjét kívánja jutalmazni. – F. m. Untersuchungsverfahren für das chemische Laboratorium (Stuttgart, 1936). – Irod. Szebellédy László: W. L. egyetemi tanár tudományos működésének 40 éves jubileuma (Gyógyszerészi Közl. 1929); Széki Tibor: Gyászbeszéd W. L. r. tag ravatalánál (Akad. Ért., 1939); Rom Pál: W. L. emléke (Gyógyszerészet, 1954); Pintér Margit: W. L. élete és munkássága (Bp., 1954); Schulek Elemér: Megemlékezés W. L.-ról (bibliográfiával; Magy. Tud. 1960); Halmai János: W. L. (Orv. Hetil. 1963. 26. sz.); Szász György: W. Centenárium – Bp., 1963 (Gyógyszerészet, 1963. 7. sz.).