Kezdőlap

Zolnai Béla (Székesfehérvár, 1890. márc. 10.Bp., 1969. máj. 26.): irodalomtörténész, nyelvész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1940, r. 1948–1949), az irodalomtudományok doktora (1955). ~ Gyula nyelvész fia. Eötvös-kollégistaként a bp.-i egy.-en és Franciao.-ban tanult. 1914–23-ban Bp.-en gimn. tanár, 1923-tól a bp.-i egy.-en magántanár, 1924-től Pécsett h. tanár. Egy.-i ny. r. tanár 1925-től Szegeden, 1940-től Kolozsvárott, 1945-től 1950-ig, nyugdíjazásáig Bp.-en. Szegedi évei alatt kötött barátságot Juhász Gyulával. Segítette Radnóti Miklós indulását, ő tette lehetővé Szerb Antal magántanári habilitációját. 1927–42-ben szerk. az általa alapított Széphalom c. szellemtörténeti folyóiratot, határozottan fellépett a fasiszta és soviniszta ideológia ellen és bírálta az Adyt és a Nyugat körét támadó konzervatív irányzatot. A Széphalom munkatársai voltak Szerb Antal, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós. Szerk. ezenkívül az Études Françaises disszertációsorozatot (1927–1945). Irodalomtörténeti, stilisztikai, nyelvesztétikai tanulmányai számos folyóiratban jelentek meg, nemcsak hazánkban, hanem külföldön is. Munkatársa volt a párizsi Revue des Études Hongroisesnak, az Encyclopaedia Britannicának (1922) s a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának (1959). Több írását Garázda Péter néven adta közre. Mint irodalomtörténész szellemtörténeti felfogásban főleg Rákóczival és Mikessel foglalkozott (Rákóczi, az író, Bp., 1934; Mikes eszményei, Bp., 1937; II. Rákóczi Ferenc, Bp., 1942). Ez irányú kutatásai alapján születtek a janzenizmusról szóló művei: A janzenizmus európai útja (Bp., 1933); A janzenizmus kutatása Közép-Európában (Kolozsvár, 1944). Több cikke szól az összehasonlító irodalomtörténeti vizsgálatok problémáiról. Kedvelt kutatási területe volt a stilisztikai fonetika, a szavak hangulatának tanulmányozása. Számos tanulmányában foglalkozott e témákkal: A látható nyelv (Minerva, 1926); Szóhangulat és morfológia (Bp., 1936); Szavak sorsa (Bp., 1939); Nyelv és stílus (Bp., 1957); Nyelv és hangulat (Bp., 1964). Műfordítói tevékenysége során P. Bourget, B. Constant, M. Maeterlinck, R. Rolland műveiből fordított magyarra. – M. Az idegen szavak (Bp., 1922); Balassi és a platonizmus (Bp., 1928); Körmondat és tiráda (Bp., 1929); Irodalom és biedermeier (Szeged, 1935); Szóhangulat és kifejező hangváltozás (Szeged, 1939); Rostand-tól Adyig (Bp., 1942); Argo és irodalom, (B p., 1956). – Irod. Baróti Dezső: Z. B. (Irod. tört., 1969. 4. sz.); Engel Károly: Búcsú Z. B.-tól (Utunk, 1969. aug. 1.); Gáldi László: Z. B. (Magy. Nyelvőr, 1969. 3. sz.); Gyergyai Albert: Z. B. (Nagyvilág, 1969. 8. sz.); Németh G. Béla: Z. B. (Irod. tört. Közl., 1969. 4. sz.); Szathmári István: Utolsó búcsú Z. B.-tól (Magy. Nyelv, 1969. 3. sz.); Madácsy László: Z. B. (Helikon, 1969. 2. sz.).