CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Afrikában él egy primitív népcsoport, a dogon. Mítoszaikat
tanulmányozva többen úgy vélték, hogy azokban a Szíriusz fehér törpe
kísérőjéről (beleértve keringési idejét), a Szaturnusz gyűrűjéről és
a Jupiter négy nagy holdjáról van szó. Eszerint a dogonok olyasmit
tudnak, amit nem várnánk tőlük. Honnan szerezték ezt a tudást? A
vélemények megoszlanak. Egyes szerzők szerint ezeket a csillagászati
vonatkozásokat csak belemagyarázzák a dogon mítoszokba. Mások szerint
a dogonok ősei jutottak ezekhez az ismeretekhez, mégpedig vagy egy
magasan fejlett, ősi civilizációtól (Atlantisztól), vagy pedig
idegen űrhajósoktól, akik vagy a Marsról jöttek, vagy a Naprendszeren
kívülről (de akkor a fénynél gyorsabban), vagy a jövőből. E könyv a
"dogon-rejtély" kapcsán felmerülő, tudományos szempontból is lényeges
kérdéseket tárgyalja. Létezett-e Atlantisz? Van-e élet a Marson?
Lehetséges-e csillagközi űrhajózás? Lehet-e a fénynél gyorsabban
utazni a térben, vagy visszafelé utazni az időben?
A szerző természettudományos módszerrel, a természet eddig megismert
törvényeire támaszkodva vizsgálja meg a kérdések eldöntéséhez
felsorakoztatott érveket és bizonyítékokat. Megmutatja, hogy a
természettudományok, eddigi ismereteink szerint, mit igazoltak és
mit vetettek el ezekből, és mi az, amit ma még nem tudunk eldönteni.
A csillagközi űrhajózás, a fénynél sebesebb utazás és az időutazás
kérdése szoros kapcsolatban áll a tér és az idő (pontosabban a téridő)
szerkezetével. Miért van kapcsolatban, és mit tudunk (és mit nem) a
téridő szerkezetéről? Erre a IV. részben kaphatunk választ.
A szerző mondanivalóját mindvégig közérthetően, olvasmányosan fejti
ki, megértéséhez magasabb szintű ismereteket nem feltételez. Lehet,
hogy e könyv nem mindenben győzi meg az olvasót, de abban talán igen,
hogy ha egy problémát természettudományos nyelven egyáltalán meg lehet
fogalmazni, akkor értelmesen és építő módon meg is lehet tárgyalni, és
végül (nem feltétlen most) meg is lehet oldani.