Az Aggteleki-karszt hazánk legjellegzetesebb s talán legnevezetesebb karsztvidéke. Nemzeti Park, az ország legnagyobb barlangjának, a Baradla-Domica- barlangrendszernek a hordozója. A mintegy 1200 km² terület természetes határa nyugaton a Sajó völgye, északon a Csermosnya, illetve Torna-patak völgye, keleten és délkeleten a Bódva völgye. Az így körülhatárolt területnek csak egyharmada karsztos térszín, mintegy fele Szlovákia területére esik, s az országhatár a barlangokat, karsztvízrendszereket is kettémetszi. Több jellegzetes tájegységre bomlik:

  1. a Szilicei-fennsík és magyarországi folytatása a Haragistya, valamint a Nagy-oldal karsztfennsíkja;
  2. a tornai Alsó-hegy;
  3. a Galyaság, melynek része az Aggteleki-fennsík is.
Tágabb környezetébe sorolják a szerkezetileg elkülönülő, de az előbbiekkel azonos felszínfejlődésen keresztülment Rudabánya-szentandrási-hegyvonulatot és a kapcsolódó fedett karsztos dombvidéket.

A karsztos terület triász homokkő, agyagpala s leginkább mészkősorozatból épül fel. A dolomit a mészkőhöz viszonyítva csak alárendelt mennyiségben fordul elő. A triász kori felgyűrődött rétegek a tengerfenékről többször felszínre kerülve lepusztultak, majd ismét üledékkel borítódtak. A mai felszín kialakulása a miocénba vezethető vissza, amikor a már karsztosodott felszínt a legtöbb területen beborította a változatos felépítésű vulkáni tufa, tufit. Az alacsonyabb térszínt a pannon elején lefedte a beltó északi öblözetének agyagos-lignites, illetve kavicsos, homokos üledéke. A két térszín, az alacsony és a magas, egységes hullámos dombsági tájjá alakult. A pliocén végén, majd a pleisztocénban megindult alföldi süllyedés hatására a Sajó, a Bódva és a Hernád folyók erőteljesen bevágódtak, s megkezdődött a fedett területek lepusztulása, a mai karsztos formakincs (karsztos völgyek, fennsíkok, töbrök, barlangok) kialakulása. E folyamat napjainkban is tart, de számos ma ismert üreg már az egykori karsztvízszint fölé kerülve szárazzá vált, részben feltöltődött, pusztul.

A karsztterület vizei csaknem kivétel nélkül a Bódva, míg az attól délre fekvő fedett karsztok vízfolyásai a Sajó felé tartanak.

Az Aggteleki-karszt a nagy patakos barlangrendszerek területe, s az eddigi kutatások nyomán a magyarországi részen mintegy 150 barlangot lehetett feltárni.