CÍMLAP
Arany János
Őszikék : Virtuális kiállítás

ISMERTETŐ


Bőven túl volt már a hetvenen Tiziano, amikor kortársait is megdöbbentve valami egészen új módon kezdett el festeni. Sokan azt hitték, hogy a vonalas rajzról, a precíz ecsetkezelésről való lemondás inkább csak öregkori hóbort, vagy egyszerűen a mester szeme romlott meg olyannyira, hogy már aligha lát tisztán. Egyes feljegyzések azt is elárulják, hogy utolsó képeit már részben nem is ecsettel, hanem ujjaival festi, s közben a fények és árnyak, színek különös összhangjáról beszél... Ezek az időskori képek ma is feladják a leckét a szemlélőnek, ha a hagyományos korszakstílusok szerint szeretné besorolni a legnagyobb velencei kolorista utolsó néhány alkotását. A művészettörténeti szakirodalomban pedig újra és újra felbukkan a merész ötlet: vajon nem ennek az öregembernek a 16. század hetvenes éveiben festett furcsa képein bukkan föl mindaz először, amit azután a francia festők a 19. század végén külön irányzatként, programként művelnek majd?

Ritka pillanatai ezek a művészet és irodalom történetének, amikor az agg mester - az idős korából látszólag természetesen következő konzervatívizmussal szemben - utolsó munkáiban mintha előre szaladna az időben, s láthatatlan szálakkal összekapcsolná az általa képviselt múltat s a megsejtett jövendőt...

Úgy gondoljuk, hogy Arany János csodálatos öregkori fellángolásában szintén megtette ezt. A magyar költészetnek így egyedülálló dokumentuma az a kis kulccsal zárható könyv, amelybe - többek között - az utolsó évek kifinomult, összegző és helyenként nagyon is a jövőbe mutató versei kerültek. Ez az öregkori ciklus egy, csak ősszel és röviden virágzó növény, egy kikiricsfaj, az őszike nevére játszik. Ki tudja Arany érezte-e, tudta-e mindezt, amikor a 10. lapra odakanyarította utólag egy halványan fogó ceruzával a cikluscímet: Őszikék? Tudatos volt-e ez a kísérlet, vagy csak a kötöttségektől megszabadult tehetség zseniális pillanatainak tanúi vagyunk?

Összeállításunk Arany János csodálatos öregkori ciklusa előtt kíván tisztelegni. Szándékunk egyszerű: szeretnénk az Őszikék szövegét úgy átnyújtani az olvasónak, hogy közben a klasszikus történeti-poétikai felfogás szerint minden szükséges külső segítséget megkapjon ahhoz, hogy a lehető legoptimálisabb módon tudjon találkozni a szöveggel. Ezért a szokásos kiadások jegyzetein jelentősen túlmenően "elektronikus kiadásunk" tartalmaz - több generáció felfogását tükröző - értékelő tanulmányokat, az életrajzi hátteret bőségesen megvilágító levél- és emlékezés-irodalmat, sok-sok képet a fontos helyszínekről és - nem utolsósorban - módja van az olvasónak az eredeti "Kapcsos könyv" alapos tanulmányozására is.

Munkánk és anyaggyűjtésünk során nagyon sok szakirodalmat, periodikát, forrást és kéziratot is átnéztünk. Felsorolásuk fölösleges lenne, egyrészt idézésük helyén hivatkozunk rájuk, másrészt megtalálja őket bárki az MTA Irodalomtudományi Intézetének vonatkozó szakbibliográfiájában ("A magyar irodalomtörténet bibliográfiája" c. sorozat).

Úgy illendő, hogy megemlékezzünk azokról az intézményekről és személyekről, amelyek és akik lehetővé tették az "Őszikék" web-hely elkészítését:

SZTE Egyetemi Könyvtár

OSZK Magyar Elektronikus Könyvtár

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma

MTA Könyvtár Kézirattára (Rozsondai Marianne)

OSZK Kézirattár (Király Péter)

OSZK Térképtár (Plihál Katalin)

Budapest Gyűjtemény (FSZEK) - (Sándor Tibor)

A nagyszalontai Arany János Múzeum (Molnár János közvetítésével)