16. fejezet
A könyvnyomtatás fénykora Németországban


A XVI. század, a reneszánsz kiteljesedésének ideje, a tipográfiának, a könyvművészetnek kibontakozását is magával hozza. A nyomdák megszámlálhatatlan sora támad, köztük olyanok, amelyeknek egykori alkotásai hosszú századok után a mai nyomdaművészetre is hatottak. Tudósok, írók, művészek szentelték idejüket, tudásukat e korszakban a tipográfia szolgálatának. Uralkodók, közöttük Európa két legnagyobb hatalmassága, Miksa német császár és I. Ferenc francia király lelkes buzgalommal karolták fel a könyvnyomtatást.

A nyomdák sorából azokat a műhelyeket emeljük ki, amelyek valóban kiváló munkákat hoztak világra, és amelyekre mindig tisztelettel tekintünk.

Németországban Johann Schönsperger, augsburgi nyomdász neve (működési ideje: 1481-1523) kora legnagyobb német művészének, Albrecht Dürernek nevével fonódott össze. A fametszet, amely évtizedeken keresztül az előkelő miniatűrfestészettől eltérően alsóbbrendűnek számított, hála Dürernek, udvarképessé vált. Azok a fametszetek, amelyeket a könyvbarát Miksa császár életének és tetteinek dicsőítésére készített, az illusztráló tehetség addig nem ismert fokát mutatják. Miksa császár nagyratörő férfiú volt, és II. Gyula pápa idején a pápai tiarát akarta magának megszerezni. Minthogy ez nem sikerült, a fametsző művészet munkáival akarta cselekedeteit, tetteit megörökíteni. Óriási méretű megbízásai voltak: A Dicsőség kapuja - erre Dürer kapott megbízást, és a kilencvenkét fadúcból álló, allegóriákkal díszített munka három év alatt készült el. A Diadalmenet c. albumhoz százharmincöt fadúc készült. Ebből Dürer huszonnégyet metszett, Burgkmair hatvanhatot. A Diadalszekér egészen Dürer munkája, nyolc dúcból állott. Miksa császárt ábrázolja tizenkét lótól vont fogaton, körülvéve allegorikus figurák sokaságával. Mindegyik a császár egy-egy erényét ábrázolja. Ezeken a megrendelt műveken gyönyörű betűs szövegeket is látunk, amelyek émelyítő módon Miksa császár dicséretéről beszélnek.

Albrecht Dürer nagy tehetséggel megáldott művész volt: festő, grafikus, nyomdász, építész, szobrász, vártervező, író egy személyben. Írásművei közül nyomdászati szempontból különös érdeklődésre tarthat számot az 1525-ben megjelent Underweysung der Messung mit dem Zirkel und Richtscheut in Linien, Ebenen und ganzen Körpern (Útmutatás a körzővel és vonalzóval való szerkesztéshez, vonalakban, síkokban és testekben), 63 saját kezűleg rajzolt ábrával. Ez a könyv kőfaragók és betűrajzolók számára ad útbaigazítást, hogyan szerkeszthetik meg körző és vonalzó segítségével helyes arányokban a betűket. Bemutatja a könyv az antiquának, a német fraktúr betűnek minden egyes darabját, helyes méretekben megrajzolva. Ez a könyv megjelenése óta a mai napig is a betűrajzolók tankönyve (48. ábra).

Schönsperger nyomdája számára dolgoztak Hans Burgkmair, Hans Leonhard Schäuffelein, Hans Springinklee és más kiváló művészek s technikusok. Schönsperger nyomtatta ki a Miksa császárt dicsőítő Theuerdankot. A bibliofil kiállítású könyv a császár életéből mond el allegorikus módon kalandokat. A fametszeteket Burgkmair, Schäuffelein és több más művész készítette.

A Theuerdank és a Diurnale betűi egészen különlegesek, és a német betűmetszésben fordulópontot jelentenek. Az első fraktúr betűk, amelyek erős szögben megtörnek és a kerek antiqua betűkkel szemben sarkokat képeznek, Albrecht Dürer, Vincenz Röchner (Miksa császár udvari a titkára) és Johann Neudörfer, ismert betűrajzoló alkotásai (49. ábra).

Sokat vitatkoztak azon, hogy a Theuerdank nyomása szedett betűkről vagy fatáblákról készült-e. A nagybetűk különböző alakjai, a betűket kiegészítő ritmikus, finom aláhúzások, a sok díszítés még a szakértőket is megtévesztette. Abban a meggyőződésben éltek, hogy nemcsak az illusztrációkat, hanem a betűket is fába vésték (50. ábra). Végül is egy jelentéktelen sajtóhiba végérvényesen eldöntötte a vitát. Az 1517-i első kiadás egyik példányában egy betű fordított volt.

Schönsperger másik világhírű műve a Weisskunig (weiser König = A bölcs király), amelyet Burgkmair, Schäuffelein, Springinklee és Leonhard Beck illusztrált. A könyv hosszú ideig feküdt kinyomatlanul. Fametszeteit csak a XVIII. században találták meg és nyomtatták ki.

Schönsperger harmadik világhírű műve Miksa császár imakönyve, amelyet pergamenlapokra nyomtatott, de a császárnak korai halála miatt befejezetlen maradt. A császár ezt a könyvet a Szent György Lovagok részére akarta kinyomatni. A szöveg, amelyet Schönsperger 1513-ban nyomott, gyönyörű fraktúr betűből készült. A szedés köré gazdag díszítést terveztek; ennek elkészítésére a császár a kor legnagyobb művészeit, Albrecht Dürert, Lucas Cranachot, Hans Burgkmairt, Hans Baldung Grient és másokat nyert meg. E rajzok nagy része ránk maradt, úgyhogy az egészről fogalmat tudunk alkotni. A Dürer-készítette oldalak a könyv-illusztráció igazi remekei, a betű, az ornamens, a kép legtökéletesebb harmóniáját mutatják.

Nagy jelentőségű nyomdaváros volt a XVI. században Strasbourg, ahol sok kiváló nyomdász működött, s közöttük a legnevezetesebb Johann Grüninger (a XV. század végén és a XVI. század elején). Kiadványai gondos és szép kiállításban jelentek meg, így Horatius, Terentius, és a legszebb: a nagy folio alakú Vergilius. A könyvben több mint kétszáz fametszet van, ezek az ókori hősöket a XVI. század öltözékeiben ábrázolják. A könyv a Theuerdank mellett a XVI. századnak legérdekesebb illusztrált műve (51. ábra).

Lübeck egyik ismeretlen művésze révén kerül a könyvnyomdászat őt megillető helyére. A világhírű Lübecki Biblia, amelyet 1494-ben Stephan Arndes nyomtatott, a közvetlen Dürer előtti művészeti korszak terméke. Az ismeretlen művész alkotása a legjobban megközelíti Dürer művészetét.

A XVI. század német nyelvű nyomdászatában Baselt igen fontos hely illeti meg. A csendes, előkelő, szép város Európa közepén az elkeseredett vallási harcok viharában is meg tudta tartani önállóságát. Itt dolgozott a híres Johannes Frobenius nyomdája, amely 1491-ben indult egy biblia nyomásával. A vállalat virágkora az 1514. évvel kezdődik, amikor Rotterdami Erasmus Baselbe költözött, és lakását a Frobenius-házban rendezte be. Itt lakott rövid megszakításokkal egészen haláláig.

Erasmus, a vándoréletre kényszerült szabadgondolkodó, humanista tudós azért választotta Baselt lakóhelyéül, mert nem akart katolikus szellemű városban letelepedni, bár a protestánsokat sem kedvelte. E város polgárai között találta meg azt a nyugalmat és békességet, amelyre már oly régóta vágyott. Itt élt Holbein is, a kiváló német festő és könyvillusztrátor, aki itt készítette fametszeteit Erasmusnak Frobeniusnál megjelenő műveihez, és itt alkotta meg 91 lapból álló, az akkori politikai, egyházi és társadalmi viszonyokat gúnyoló, megdöbbentő Haláltáncát. Frobenius sok könyvének címlapját is Holbein rajzolta (52. ábra).

A fametszetű könyvillusztráció minden szépsége, a gótikus ábrázolás megdöbbentően nagy erejű megnyilatkozása a fiatal Hans Holbein lángeszű művészetében éri el tetőfokát.

Holbein rajzainak fametszetben való érvényesítője Hans Schützelburger volt, korának legtehetségesebb fametszőmestere.

Frobenius kitűnően felszerelt és jól vezetett nyomdája a betűk szépsége és a könyvek külalakja tekintetében a korabeli olasz és francia nyomdákkal is felvette a versenyt. Ő adta ki Erasmus latin nyelvű Új Testamentum-fordítását. Frobeniusnál jelentek meg Erasmus eredeti írásai is, így egyebek között az 1526-ban napvilágot látott mesteri kiállítású Adagiorum Opus D. Erasmi Rotterdami (Rotterdami Erasmus példabeszédei). Könyveinek tökéletes szedése, a művészi iniciálék alkalmazása, a sorok harmonikus felépítése a legtisztultabb könyvstílust juttatják érvényre (53. ábra).

A nyomda korrektorai a kor legkiválóbb tudósaiból kerültek ki. Itt dolgoztak Erasmuson kívül a nyomtatómester, Wolfgang Lachner, Johannes Oecolampadius és mások. Frobenius 1527-ben baleset áldozata lett. Halála után fia, Hieronymus Frobenius vezette a vállalatot apja nyomdokain.

A reneszánsz világ humanizmusa a művészet, irodalom és tudomány terén, a reformáció a hitélet terén voltak azok az ösztönző erők, amelyek az emberi szellem kibontakozásának szárnyakat adtak, és szolgálatukba állították Gutenberg találmányát.

A korabeli művészet nagy mesterei, Albrecht Dürer, Hans Holbein, Burgkmair, Schäuffelein és mások művészi irányban nagyot lendítettek a könyvnyomdászaton.

A művészek és tudósok hálával tekintettek a tipográfusokra, akik a legértékesebb ajándékot nyújtották számukra, műveiknek elterjedési lehetőségét.


tizenötödik fejezet - kezdőlap - tizenhetedik fejezet