MAGYAR DEMOKRÁCIA MÉRLEGE

1. E befejezetlen tanulmány kéziratát Szilágyi Sándor rendezte sajtó alá, és publikálta a Kritika c. lap 1984. évi szeptemberi számában A magyar demokrácia elindulása címmel, amely cím a kézirat első oldalán a szöveg fölött olvasható. Kötetünkben a tanulmány címéül a dolgozat tartalmát talán jobban kifejező, A magyar demokrácia mérlege címet választottuk; ez a Bibó István által készített s a kézirat mellett található eredeti vázlaton szerepel. A tanulmány keletkezésének körülményeire vonatkozólag lásd a publikálónak a Kritika számára írt bevezetőjét (Kritika, 1984. 9. sz. 12.); ugyanott találhatók a 25. lapon függelékként az említett vázlat, a tartalmi szempontból fontosabb szövegváltozatok {2-841.} s a kihagyott részletek. A tanulmányban több helyen szükséges volt a befejezetlen szöveg rekonstrukciója; s noha egy-két ponton nem értünk egyet a Szilágyi Sándor által végrehajtott korrekciókkal, mégis, mivel ezek mellett is szólnak érvek, s az írásmű érdemi mondanivalóját nem érintik, változatlanul hagytuk őket. Az eredeti vázlatból átvett, de a kéziratban nem szereplő fejezetcímeket, valamint a szükséges betoldásokat és javításokat szögletes zárójelek jelzik.

2. L. e kötetben A magyar demokrácia válsága c. cikk 41. sz. jegyzetét.

3. A magyar népköztársaságot a Nemzeti Tanács 1918. november 16-án kiáltotta ki.

4. Az antant békefeltételeit az a jegyzék tartalmazta, amelyet F. Vyx alezredes, az antant katonai misszió vezetője adott át 1919. március 20-án Károlyi Mihály köztársasági elnöknek. A jegyzék szerint – összefüggésben a párizsi békekonferencia 1919. február 26-i határozatával – a Szatmárnémetitől, Nagyváradtól és Aradtól keletre álló magyar csapatokat vissza kell vonni majdnem a Tisza vonaláig; a kiürítendő területek egy részét a román hadsereg szállja meg, a másik részén 40–50 km-es szélességben – e szövetséges parancsnokság ellenőrzése alatt – semleges övezet létesül.

5. A trianoni békeszerződés (1920. jún. 4.) – az első világháborút lezáró béke az antanthatalmak és Magyarország között. Feltételeit 1919–20-ban a párizsi békekonferencia dolgozta ki. Versailles-ban, az ún. Kis-Trianon kastélyban írták alá; innen kapta a nevét. Rögzítette Magyarország új határait; a történeti Magyarország területe (Horvátország nélkül) 282 000 km2-ről 93 000 km2-re csökkent, lakóinak száma pedig 18 millióról 7,6 millióra esett vissza. Ennek következtében kb. 3 millió magyar kerül át Csehszlovákiához, Romániához és Jugoszláviához. Magyarországot az általa okozott károkért jóvátétel fizetésére kötelezte, de az összeg megállapítását későbbre halasztotta. A magyar hadsereg létszámát 35 000 főben állapította meg; korlátozta a fegyvergyártást, megtiltotta az általános hadkötelezettségen {2-842.} alapuló sorozást. A békeszerződés előírásai végrehajtásának ellenőrzésére Szövetségközi Ellenőrző Bizottságot állítottak fel. (L. az 1921. XXXIII. tc.-et. Magyar Törvénytár. 1921. évi törvénycikkek. Bp., 1922. 197–327.)

6. Fertálymágnás – bécsi eredetű, a dualizmus korában használt kifejezés; olyan személyt értettek rajta, aki nem volt főnemesi származású, de aki gondolkodásában, magatartásában, életvitelében, szokásaiban, külsőségeiben követte a mágnásokat, azokat tekintette mintaképének, azokhoz igyekezett hasonulni. – Horthy köznemesi családból származott, bár szüleinek – apja, Horthy István (1830–1904) szerencsés házassága révén – több mint 2600 hold földjük volt. Az idősb Horthy 1885 után a főrendiháznak is tagja lett. Horthy 697 holdat örökölt a kenderesi családi birtokból.

7. A Sztójay-kormány nemcsak eltűrte a zsidók tömeges deportálását, hanem tevékenyen közre is működött abban. (L. a magyar demokrácia válsága c. tanulmány 18. jegyzetét.)

8. Az 1944. aug. 23-i román fordulat hatására Horthy menesztette a Sztójay-kabinetet, és 1944. aug. 29-én Lakatos Géza vezérezredessel az élén új kormányt nevezett ki. Feladata a nemzeti szuverenitás helyreállítása és Magyarország háborúból való kilépésének előkészítése volt.

9. Révai József az MKP Központi Vezetőségének Moszkvában kijelölt tagjaival, Gerő Ernővel, Nagy Imrével és Farkas Mihállyal együtt 1944. nov. 5-én érkezett Szegedre. Erdei Ferenccel, aki a Nemzeti Parasztpárt illegalitásban élő vezetőinek megbízásával október végén Budapestről a frontvonalakon keresztül a felszabadított területekre szökött át, nov. 9-én találkozott. Valentiny Ágostonnak, az SZDP szegedi szervezete elnökének a tanácsára keresték fel nov. 12-én Balogh István szegedalsóvárosi plébánost, aki ugyan korábban nem volt tagja a pártnak, vállalta a Független Kisgazdapárt újjászervezését. (L. bővebben: Korom M.: Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormánya, 288–290.)

10. A Horthy által Moszkvába küldött fegyverszüneti delegáció {2-843.} vezetője Faragho Gábor vezérezredes, a csendőrség felügyelője, tagjai: gr. Teleki Géza egyetemi tanár (gr. Teleki Pál fia) és Szent-Iványi Domokos követ, az ún. Kiugrási Iroda vezetője voltak. Az átállt katonatisztek: Dálnoki Miklós Béla vezérezredes, az első magyar hadsereg korábbi parancsnoka és Vörös János vezérezredes, volt vezérkari főnök.

11. A nemzeti bizottságok csak a felszabadított területeken, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakítása (1944. dec. 2.) után, annak felhívására jöttek létre. A németellenes ellenállási mozgalom idején – eddigi ismereteink szerint – a demokratikus pártok közös helyi illegális szervezeteket nem hoztak létre, már csak azért sem, mert, a Békepártot kivéve, saját helyi szervezeteik, pártsejtjeik sem működtek.

12. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1945. szeptemberi ülésszakán (szept. 5–12.) többek között becikkelyezte az 1945. jan. 20-án aláírt fegyverszüneti egyezményt, s törvényerőre emelte a földreformot, a népbíróságokról és a képviselőválasztásokról szóló kormányrendeletet (1945. V., VI., VII. és VIII. tc.).

13. Cromwell, Oliver (1599–1658) – angol államférfi és hadvezér, az angol polgári forradalom vezetője. 1628-ban, majd 1640-től tagja az angol parlamentnek; az independensekhez tartozott. Részt vett a polgárháborúban, hamar kitűnt katonai szervezőkészségével; számos jelentős katonai győzelem fűződött nevéhez. Javaslatára a parlament átszervezte, modernizálta hadseregét, amely 1645-ben a nasebyi csatában szétverte I. Károly csapatait. A hadseregen belül elnyomta a szervezkedő levellerek demokratikus mozgalmát. 1648-ban leverte a királypártiak felkelését. Elfogta I. Károly királyt, halálra ítéltette és kivégeztette (1649. jan. 30.). A monarchiát eltörölték, a köztársaságot irányító államtanács elnöke lett. 1649-ben hadsereg élén Írországba ment, s felszámolta az ír felkelést; majd a következő két évben a skótokra mért súlyos csapást. 1653-tól 1658-ig Anglia, Írország és Skócia lordprotektora, lényegében katonai diktátora. Jelentős kül- és belpolitikai sikereket ért el: Hollandiával békét kötött, Portugália és Spanyolország felett katonai győzelmet {2-844.} aratott. Fellépett mind a royalisták, mind a levellerek ellen; megszilárdította az ország belső rendjét; támogatást nyújtott az anglikán egyháznak; megalkotta Anglia, Skócia és Írország parlamentáris unióját.

14. Pontatlan dátum. A kisgazda–szociáldemokrata párt szövetség megkötésére 1943 nyarán került sor.

15. Helyesen: 1935 után.

16. Pontosabban: a kisgazdapárt 57,03%-ot, a kommunista párt 16,95%-ot, a szociáldemokrata párt 17,41%-ot, a parasztpárt 6,87%-ot kapott. A koalíciós pártok együttesen a leadott összes érvényes szavazat 98,26%-át szerezték meg.

17. Az 1945. nov. 4-i parlamenti választásokon a PDP 76 424 szavazatot, az összes szavazatok 1,62%-át kapta.

18. Jászi Oszkár (1875–1957) – publicista, októbrista politikus, a polgári radikalizmus teoretikusa, egyetemi tanár. Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetem állam- és jogtudományi karán végezte. 1898-tól 1906-ig a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott. 1899 őszén budapesti és erdélyi barátaival megalapította a Huszadik Század c. társadalomtudományi folyóiratot, amelynek 1906-tól 1911-ig szerkesztője is volt. Irányítója a szociológia művelésére alapított Társadalomtudományi Társaságnak. 1914-től elnöke az Országos Polgári Radikális Pártnak, mely 1917-ben tagja lett a Választójogi Blokknak, 1918 őszén pedig a Károlyi Mihály vezetésével alakult Nemzeti Tanácsnak. 1918. nov. 1-jétől 1919. jan. 17-ig a Károlyi-kormányban a nemzetiségi ügyek tárca nélküli minisztere; Károlyi mellett a külpolitika egyik irányítója, a Külügyi Tanács elnöke. 1919. május elején elhagyta Magyarországot, 1925-ig Bécsben élt, majd az Egyesült Államokba költözött át; az Ohio állambeli Oberlin College tanára lett. 1930-ban felvette az amerikai állampolgárságot. A háború alatt szerepet vállalt az amerikai magyar demokratikus emigrációban, az Amerikai Magyarok Demokratikus Szövetségének elnöki tisztét töltötte be. 1947-ben rövid időre hazalátogatott. Főbb művei: A történelmi materializmus állambölcselete (1903); A nemzeti államok kialakulása {2-845.} és a nemzetiségi kérdés (1912); Mi a radikalizmus? (1918); A Monarchia jövője. A dualizmus bukása és Dunai Egyesült Államok (1918); Magyar kálvária, magyar föltámadás. A két forradalom értelme, jelentősége és tanulságai (1920); The Dissolution of the Habsburg Monarchy (A Habsburg-monarchia felbomlása, 1929, magyarul 1983); Jászi Oszkár publicisztikája (1982).

19. A gr. Pálffy József vezette Keresztény Demokrata Néppártról és a Barankovics István irányította Demokrata Néppártról van szó.

20. A Barankovics-féle Demokrata Néppárt jelöltjei az 1945. nov. 4-i nemzetgyűlési választásokon – előzetes megállapodás alapján – a kisgazdapárt listáján léptek fel. A választások után, 1945. dec. 5-én két képviselő, Eckhardt Sándor irodalomtörténész, egyetemi tanár és Bálint Sándor néprajztudós a parlamentben bejelentették, hogy a kisgazdapártból átlépnek a Demokrata Néppártba.

21. Schuschnigg-rezsim – Schuschnigg, Kurt von (1897–1977) osztrák keresztényszocialista politikus. 1927-től 1933-ig parlamenti képviselő. 1932-től 1934-ig igazságügy-miniszter. Dollfuss meggyilkolása után, 1934. júl. 30-tól 1938. márc. 12-ig szövetségi kancellár, egyben 1936-ig igazságügy-miniszter, majd külügyminiszter. Dollfuss politikáját folytatta, Ausztria függetlenségének megőrzésére és az alkotmányos rend fenntartására törekedett. Fellépett nemcsak a szociáldemokraták, hanem a nemzetiszocialisták, valamint az Anschluss hívei ellen is. 1936-ban átvette a Hazafias Front irányítását, s megkísérelte a Heimwehrt visszaszorítani. Igyekezett jó kapcsolatokat fenntartani a náci Németországgal és Olaszországgal. 1936. júl. 11-én aláírta az osztrák függetlenséget korlátozó német–osztrák szerződést. Ausztria megszállása után a németek letartóztatták, és koncentrációs táborba hurcolták.

22. Tildy Zoltán és Varga Béla.

23. A Magyar Szabadság Párt Sulyok Dezső elnökletével, 1946. március közepén alakult meg. Létrehozását 1946. júl. {2-846.} 24-én jelentették be a parlamentben, s akkor ismertették programját is, de a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól működési engedélyt csak okt. 11-én kapott. A párt a kormánykoalíció jobboldali ellenzékét alkotta. Közéleti szereplése nem tartott soká, 1947. júl. 21-én kimondta önfeloszlatását, mert nem sikerült megszereznie a nagyburzsoázia és az egyház támogatását, s nemcsak a munkáspártok, de a kisgazdapárt is ellene fordult, ráadásul az új választójogi törvény értelmében Sulyok Dezső pártelnök nem kapott volna választójogot, s ezzel kétségessé vált a párt indulása az 1947. aug. 31-re kiírt parlamenti választásokon. (L. bővebben: Izsák L.: Polgári ellenzéki pártok Magyarországon 1944–1949. Bp., 1983. 117–137.)

24. Közéjük tartozott többek között: ifj. őrgróf Pallavicini György, gr. Sigray Antal, gr. Pálffy Géza és gr. Csekonics Iván.

25. A földreformrendelet, amelyet 1945 szeptemberében az Ideiglenes Nemzetgyűlés törvényerőre emelt, csak az 1000 holdnál kisebb birtokkal rendelkezők számára engedélyezett 100 holdat megtartani. Az 1000 holdnál nagyobb földterület tulajdonosai – a nagybirtokosok – nem tarthattak meg egyetlen holdat sem.

26. A földreformrendelet kimondta, hogy a hazaárulók, nyilas, nemzetiszocialista és más fasiszta vezetők, Volksbundtagok, háborús és népellenes bűnösök kivételével, akiknek a birtokaikat elkobozták, „…az igénybe vett földbirtokok, ingó és ingatlan felszerelés, az üzemek stb. tulajdonosainak kártalanítás jár; a földhöz juttatottak pedig megváltási árat tartoznak fizetni”. (Magyar Közlöny, 1945. márc. 31.) A közép- és nagybirtokosok kártalanítására azonban később sem került sor.

27. Pontosabban: a munkáspárti közös lista, a Dolgozók Egységfrontja a szavazatok 42,7%-át kapta, míg a kisgazdapárt megszerezte a szavazatok 50,54%-át, tehát az abszolút többséget.

28. Bevin 1945. aug. 20-i beszédében ezzel kapcsolatban a következőket mondotta Bulgáriáról, Romániáról és Magyarországról: „Azok a kormányok, amelyek ezekben az országokban megalakultak, nézetünk szerint nem képviselik a nép többségét, {2-847.} és a legújabb fejleményekről szerzett benyomásunk az, hogy az egyik totális államformát a másikkal cserélik fel… Azok a kormányok, amelyek itt kialakultak, nem hatnak ránk úgy, mint amelyek kellőképpen reprezentatívak lennének ahhoz, hogy megfeleljenek a diplomáciai kapcsolatok követelményeinek.” (Szabad Nép, 1945. aug. 22.)

29. Magyarországon a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front a munkásosztálytól és a szegényparasztságtól kezdve a nagyburzsoázia nyugatbarát liberális szárnyáig a demokratikus erők széles frontját tömörítette annak ellenére, hogy benne a kisebb, ún. periferikus pártok, mint a PDP és az MRP nem vettek részt. Romániában és Bulgáriában a kormánykoalíció ekkor már csak a munkáspártokat és a baloldali politikai szervezeteket, csoportokat tömörítette, a jobboldali pártok kiszorultak onnan. Romániában pl. 1945. márc. 6. után az ún. történelmi pártok, a Liberális Párt és a Maniu vezette Nemzeti Parasztpárt képviselői nem kaptak tárcát a P. Groza-kormányban. Bulgáriában 1945 tavaszán–kora nyarán a földműves-szövetségi jobboldali és szociáldemokrata vezetők megalakították saját külön pártjukat, amelyek már nem voltak tagjai a Hazafias Frontnak. Emellett újjászervezték a polgári jellegű Demokrata Pártot is, amely szintén a koalíció keretein kívül maradt. Jugoszláviában a Népfront nemcsak a politikai pártokat, hanem a tömegszervezeteket is összefogta. Mivel a felszabadulás után gyakorlatilag csak a Jugoszláv Kommunisták Pártja működött, s a többi pártok (Horvát Parasztpárt, a Szerb Földműves Párt, a Népi Parasztpárt, a Köztársasági Párt stb.) csak formálisan léteztek, s korlátozott tevékenységet fejtettek ki, így a népfront, ill. a koalíció is csak névlegesen létezett.

30. A koalíciós pártok felhívása (1945. okt. 25.) megtalálható: A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai 1944–1948. Bp., 1967. 619–620.

31. A köztársaságot 1946. febr. 1-én kiáltották ki (1946. I. tc.), s a nemzetgyűlés Tildy Zoltánt, a kisgazdapárt vezérét választotta meg köztársasági elnökké.

{2-848.} 32. Az államforma kérdésének rendezését a nyilvánosság előtt, a Tildy-kormány programjának parlamenti vitájában, 1945. december elején az SZDP vetette fel.

33. Schlachta Margit (1884–1974) – a Szociális Testvérek Társasága alapító rendfőnöke, konzervatív legitimista politikus. 1908-ban belépett a Szociális Misszió Társulatba, s megszervezte a Keresztény Női Tábort. 1920–22 között nemzetgyűlési képviselő. Megalapította a Szociális Testvérek Társaságát (1923–49). A német megszállás idején üldözötteket mentett meg. 1945-ben a kisgazdapárt listáján, 1947-ben a Keresztény Női Tábor jelöltjeként parlamenti képviselő. 1949-ben elhagyta az országot, és az USA-ban telepedett le.

34. Lásd bővebben: Molnár János: A munkás- és paraszttömegek harca a Párt vezetésével a reakció ellen – Tanulmányok a magyar népi demokrácia történetéből. Bp., 1955. 337–362.

35. Az 1946. márc. 7-én a budapesti Hősök terén, mintegy 400 ezer ember részvételével rendezett tüntetésről és nagygyűlésről van szó.

36. Protektorátus – 1939. márc. 16-án a müncheni egyezmény után megmaradt cseh és morva országrészeken létrehozott, korlátozott jogokkal rendelkező autonóm terület, amelyet a nácik átmenetnek tekintettek Csehország teljes elnémetesítéséhez. Birodalmi protektor irányította, 1939 és 1941 között Konstantin F. von Neurath (1873–1954). Elnöke Emil Hacha (1872–1945) lett, akit 1938 őszén, Beneš lemondása után választottak meg köztársasági elnökké. A kormány összetétele és a miniszterelnök személye többször változott. A protektorátus Csehszlovákia felszabadulásával szűnt meg.

37. Újvidéki szörnyű mészárlás – 1942 januárjában a magyar katonai és csendőri alakulatok által rendezett „razzián” több mint ötezer helyi lakost gyilkoltak meg.

38. L. Móricz Miklós: Az infláció nem kötelező. Bp., Exodus kiadás, 1946.

39. Gömbös Gyula 1932. okt. 26-án hirdette meg politikai programját „Nemzeti munkaterv” címmel.

{2-849.} 40. Imrédy csodálatos forradalma – utalás az Imrédy Béla által 1938 őszén kezdeményezett tömegmozgalomra, az ún. Magyar Élet Mozgalomra, melynek célja a jobb- és szélsőjobboldalt összefogó fasiszta tömegpárt megteremtése volt. A mozgalom jelképéül – az ősi magyar hitvilágból merítve – a csodaszarvast választották. Ezért az imrédysták szervezkedését csodaszarvas-mozgalomnak is nevezték. (L. bővebben: Sipos Péter: Imrédy Béla és a Magyar Megújulás Pártja. Bp., 1970. 87–93.)

41. Az eredeti kéziratban e mondatokat Bibó István tette hegyes, ill. szögletes zárójelbe (nyilván ki akarta hagyni vagy át kívánta fogalmazni azokat).

42. Viktor Emánuel, III. (1869–1947) – olasz király, uralkodott 1900-tól 1946-ig. 1922-ben kinevezte Mussolinit miniszterelnökké, s teljesen szabad kezet adott neki; ő maga nem vett részt az ország ügyeinek intézésében, de intézkedéseit szentesítette. Felelősség terhelte az olasz fasizmus hatalomra juttatásában és uralma fenntartásában. A szövetségesek szicíliai partraszállása után azonban szerepet vállalt Mussolini félreállításában. Miután Mussolinit a Fasiszta Nagytanács leszavazta (1943. júl. 25.), lemondatta és letartóztatta. Badoglio marsall alakított új kormányt, amely fegyverszünetet kért a szövetséges hatalmaktól, s 1943. okt. 7-én hadat üzent Németországnak. 1944. jún. 5-én – a baloldali pártok nyomására – államfői jogkörét fiára, II. Umbertóra ruházta át. 1946. jún. 2-án trónjáról is lemondott. Egyiptomba emigrált.

43. Mihály király (1921–) – román uralkodó, II. Károly fia. 1927–30-ig régens, majd 1940-től 1947-ig (I. Mihály néven) Románia királya. Tevékenyen közreműködött az 1944. aug. 23-i felkelés és politikai fordulat előkészítésében és végrehajtásában. Lemondatta és letartóztatta J. Antonescu marsallt és kormányát. Sănătescu tábornok vezetésével új kormányt nevezett ki, amelyben tárca nélküli miniszterként helyet foglaltak a Demokratikus Nemzeti Front: a Nemzeti Parasztpárt, a Liberális Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt képviselői. Proklamációban {2-850.} jelentette be, hogy Románia kilép a szovjetellenes háborúból, és fegyverszünetet kér. 1947. dec. 30-án, a királyság eltörlésekor külföldön tartózkodott, és nem tért vissza Romániába.