FÜGGELÉK

A XVI. század dokumentumokban fennmaradt magyar zenei anyaga, sajnos, mindeddig meglehetősen kevés. A Tinódi-Cronicán kívül a Hofgreff-gyűjtemény 17 históriás dallama, a Pominoczky-féle daltöredék, a Farkas András-féle Krónika (1538, XVIII. századi másolatban ismerjük), az Armpuszt-féle gúnydal (1550–52 között), Huszár Gál 1574-iki énekeskönyvének egy-két magyar melódiája és a boroszlói kézirat egyetlen magyar dallama a század vége felé: ez minden, amit magyar zenei anyagként számbavehetünk. A korszak többi zenei nyomtatványa és kézirata nem tartalmaz magyar anyagot.58-28 A szorosan vett históriás anyag pedig – a históriás énekek zenéje és egykorú, közelebbi rokonságuk – eddig mindössze negyven dallamot tesz ki.

Ezt a számot most megbővíthetjük két új melódiával. Bornemisza Péter 1582-iki detrekői énekeskönyvének (Énekec három rendbe…) a N. Múzeum Széchenyi-könyvtárában őrzött példányában (jelzete RMK I. 195.) 1925 tavaszán több, lapszélre bejegyzett kéziratos melódiára bukkantam. A bejegyzések talán a XVII. századból valók –, kétségkívül olyan korból erednek, melyben a könyv tulajdonosa még jól ismerte és használta a gyűjteményben szereplő hosszabb – a XVII. század énekeskönyveiben egyébként már mellőzött – énekeket és históriákat. A XCIX. lapon az „Erős várunk” dallamát találjuk utólagos bejegyzésként, a CXVI. b) lapon az „Az ki az Istent meg esmerheti” kezdetű szöveghez hibásan és töredékesen bejegyezték azt a dallamot, melyet a XVII. századból (Illyés énekeskönyvéből) „Gyakorta való buzgó könyörgést” szöveggel ismerünk. A CCLII. b) lapon a „Nezz mi reanc Vr Isten kegyelmesen” szöveghez írták be (eddig ismeretlen) melódiát; a CCLIII. b) lapon pedig a „Jóllehet ngy sokat szóltunk Dávidról” dallamát találjuk (a melódia Illyés Soltári Énekeiben „Én úgy kévánkozom az Úr Istenhez” szöveggel, XVIII. századi kótás ref. énekeskönyvekben „Szivem meg-alázván Te {59.} hozzád mégyek” szöveggel szerepel.) Valamennyi közül azonban legértékesebb az a két dallam, melyet a kötet CCXLI. a) lapján találunk. Előbbi Tőke Ferenc moralizáló históriás énekének, a „Spira Ferenc doktor”-nak (1553), utóbbi Szepetneki János „Bátorítás halál ellen” c. énekének (1555) eddig ismeretlen melódiája. A könyvkötő vigyázatlanságából, sajnos, mindkettő megcsonkult; a Tőke-féle ének négy utolsó hangját, a Szepetneki-féle melódia hét utolsó kótáját vandál módra levágták. Utóbbit szerencsére könnyen kipótolhatjuk. Mint a többi dallamból következtethetjük, ez is szopránkulcsban olvasandó. A csonka kótaszárakból megállapíthatjuk, hogy az utolsó világosan olvasható e hang után két hibásan írt kóta (még 2 e) következett, melyeket áthúztak, utánuk egy mélyebbről, majd egy másik, kissé magasabbról jövő kótaszár, egy sértetlen f félkóta és egy újra mélyebbről jövő kótaszár következik; mindezek kétségtelenné teszik, hogy a levágott befejezés megegyezik az első sor zárlatával. A bekarikázott negyedkóta, valamint, nézetünk szerint, a következő f negyedhang is helyesen félkóták, erre mutat az ének ritmusa, melyet különben Tinódi Szitnya, Léva-énekéből ismerünk (3×11,13) s melyet ritmustáblázatunkban V. számmal jelöltünk. Az első dallamsor végén sajátságos ismétlőjel utal a sor megismétlésére. – Szepetneki János Bátorítás halál ellen c. énekét 1555-ben írta a a „Szamos mentében”; az ének szövegét újra kiadták a RMKT. sorozat VI. kötetének 193. lapján.

Az utolsó hangokat, az f kivételével levágták. A csonka kótaszárak szerint talán:

Az utolsó hangokat, az f kivételével levágták. A csonka kótaszárak szerint talán:
IMhol vagyoc edes Vram Istenem. Szent neuedert szőrnyű halalt szezuednem, czac az igaz hitben ne hagy tőled el Esnem
kez vagyoc mindenben neked engednem.

Nehezebb a helyzet Tőke Ferenc énekének megcsonkított dallamánál. Itt sem csonka kótaszárak nem maradtak a lapszélen, sem későbbi változat nem siet segítségünkre. Talán legvalószínűbb, hogy a dallam iránya a befejezésben is megtartotta a lefelé haladó mozgást s így talán az f e félkótákból, d c egészkótákból álló befejezést tarthatjuk a legvalószínűbbnek. A ritmus kétségen kívül áll: a Tinódinál s az egész históriás énekirodalomban sűrűn előforduló, mereven ritmizált szimmetrikus tizenkettes Tőke énekének végigmenő formája. Teljes címe a következő:

Az Istennek Röttenetes Haragjáról

és büntetéséről, ki megjelentetett ez mostani időben, az Spira Ferencz doctorban azoknak példájára, kik az hitet megesmervén megtagadják, avagy eltitkolják.

Szerzője 1553-ban írta Alsólendván. Szövegét újra kiadták: RMKT. VI. 115. l.

Szegeny Kereztyenseg kezdel megvakulni. Kezdel az Istentül igen eltauozni,

Szegeny Kereztyenseg kezdel megvakulni. Kezdel az Istentül igen eltauozni,
szemed leuen semmit nem akarz te latni, füled leuen semmit nem akarz hallani.

Valószínűleg erre a dallamra utal Bogáti Fazekas Miklós 37. zsoltára („Ne band se bozzuljad Istenes szent ember”), melynek nótajelzése a kolozsvári kódexben „Szegenj kereztienseg igen meg uakulni”, a Jancsó-kódexben: „… igen megvakultál” (Lugossy József, Egy szombatos {60.} énekeskönyvről, Új Magyar Múz. 1850–51. II. CXXVI. l.). – Tőke Ferenc éneke a Mihály deák codexében (XVII. század, bejegyzett dátum 1679) az „Iffiusagom vétke” kezdetű ének dallamára utal (105. a lev. Irodalomtört. Közl. 1915. 433.). Az „Ifjúságom vétke gyakran jut eszemben” kezdetű bűnbocsánati ének azonban 1616-ból való: megvan Balassi és Rimay Istenes Énekeinek kiadásaiban (l. Dézsi L. bibliografiáját a Radványszky-féle Rimay-kiadáshoz, 1904. 13.); kiadta Thaly, Vitézi Énekek II. 15. Dézsi Balassa-kiad. II. 295., a rávonatkozó jegyzet uo. 756. Dallamára utal többek között a „Bujdosásra juta nyomorult életünk” kezd. ének (Egy. Phil. Közl. 1888. 159. Irodalomtört. Közl. 1915. 433.) és a Czeglédi Istvánról szóló siralmas versek („Jaj néked Istennek hű Ekklésiája!” Thaly, Adalékok I. 17.; alternatív nótajelzés az 1726. és 1730-iki kiadásban: „Nóta: Miként Égyiptusban egy Pelikán s a t. Avagy: Ifjuságom vétke gyakran jut eszembe, s a t.”)

(1929)