{123.} I.

NÉPDALKUTATÁSUNK a magyar zenetörténet egyik legfontosabb eseményeként tartja számon az úgynevezett új népdalstílus kialakulását és elterjedését. E stílus sajátosságainak tudományos meghatározása, a régitől való elhatárolása, kiterjedésének felmérése Bartók Béla 1918 óta megjelent tanulmányaiban és könyveiben történt meg, megismerését igen lényeges adatokkal gazdagította Kodály Zoltán összefoglaló műve a magyar népzenéről. Az újabb kutatók, az ő eredményeiken elindulva, a stílus terjedése, a mai falu zeneéletében való szerepe és más stílusokhoz való viszonya szempontjából gyűjtöttek újabb, nem egyszer lényeges adatokat.

Miben áll e stílus történeti jelentősége? A legfontosabb, amire Bartók kutatásai fényt derítettek: hogy közelebbről meg nem határozott időpontban egy, jórészt a magyar úri osztálytól közvetített elnemzetietlenedési folyamatot szinte váratlan ellenlökésként egyensúlyozott ki, sőt fordított a visszájára a magyar népzenének az az újabb fejleménye, amely évtizedek óta egész parasztságunk zenei életében uralkodónak tekinthető.123-1 E népdalfajta kialakulásáról azonban jóformán teljesen hiányzanak az adatok: mikor, hogyan, milyen társadalmi és műveltségi feltételek között alakult ki és terjedt el, arról jóformán semmit sem tudnunk. Bartók eredetileg a XIX. századra tette e stílus születésének idejét; újabb adatok mind valószínűbbé teszik, hogy már a XVIII. században, sőt – egyes elemeiben – már a XVI–XVII. század óta jelen volt Magyarországon. Kodály kutatásai részben a régi magyar népdalstílushoz való viszonyára, részben külföldi kapcsolataira derítettek új, meglepő világosságot. Kialakulásának gócait azonban mindezideig sem történelmi, sem földrajzi, sem társadalmi szempontból nem tudtuk meghatározni.

E dolgozat feladatául tűzi ki, hogy az új magyar népdalstílus kialakulásának, s vele zenetörténetünk elhatározó belső fordulatának történetét, főleg időpontja és társadalmi háttere tekintetében, néhány adattal segítse megvilágítani.