{124.} II.


FEJEZETEK

AZ ÚGYNEVEZETT ÚJ STÍLUS sajátosságait és elődjéhez, a régi magyar népdalstílushoz való viszonyát, eddigi ismereteink alapján, a következőkben foglalhatjuk össze:

a) „Architektonikus” szerkezet; ez a régi stílussal szemben bizonyos dallamelemek, dallamsorok szerves visszatérését jelenti. Az új stílusban ez igen gyakran együtt jár az első dallamsor magasabban való megismétlésével, míg a régi stílusra inkább dallamsorok mélyebben való megismétlése jellemző. Ha a népdal egyes dallamsorait nagybetűkkel, a megismétlés hangsorbeli magasságát számmal jelöljük leggyakoribbakként a következő típusokat sorolhatjuk fel. AA5BA, AABC, AA5A5A, ABBA, AABA. Legjellemzőbb talán a legutóbbi; a fejlődés az előbbiektől az utóbbiak felé halad.124-2 Megjegyezzük itt, hogy e „visszatéréses” szerkezetekben sem a transzpozíció, sem az ismétlés nem mechanikus értelemben szerepel: a transzpozíció például, mint látni fogjuk, a fúgaválasz szabályaihoz igazodik, ami pedig az ismétlést, illetve visszatérést illeti, az újtípusú dalok egyrésze épp a 3. dallamsor végének és a 4. sor kezdetének alakításában, tehát a „visszatérés” előkészítésében mutatja az invenció különös finomságát. (L. például az alábbi dallamokat – azonegy tőnek két elütő hajtását, – vagy a „Bíró Marcsa libája” közismert melódiáját).