{148.} JEGYZETEK

123-1
Bartók Béla: Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje, 1934. 9–10; Magyar népzene, 1935. (Válog. írásai, 1948. 31.); továbbá A magyar népdal, 1924. XXXV s köv., ill. Válogatott írásai, 1956. 38–46. és 53–56. (1933-ból).

124-2
Bartók Béla: A magyar népdal, 1924. XLV.

125-3
Kodály Zoltán: A magyar népzene, 3. kiad. 1952. 27–28.

126-4
A magyar népdal, 1924. XXXVII–XXXVIII.

126-5
Sajátságos dallamszerkezet a cseremisz népzenében, 1935.

126-6
A magyar népzene, 3. kiad. 1952. 25–27., 48.

126-7
W. Danckert: Grundriss der Volksliedkunde, Berlin 1939. 87–88. W. Wiora szerint (Europäischer Volksgesang, Köln 1952. 5.) az idevágó formatípus a középkor vége óta Nyugat-Európában mindenütt kimutatható, de a magyar népzene sajátos gazdagsággal fejlesztette ki. L. még u.-attól: Europäischer Volksgesang und abendländische Tonkunst, Kassel 1957. 112–113., 168., 185. Ezt erősítik meg a Rajeczky B. által (Melodiarium Hungariae Medii Aevi I. 1956. 324., 338.) kimutatott kapcsolatok a gregorián szekvenciák egy csoportjával, mely a XIII. század óta növekszik.

127-8
F. Liuzzi: La lauda e i primordi della melodia italiana, Roma 1935. II. LXXXV. sz.; Szabolcsi: A melódia története, 1950. 30.

128-9
Könyvtári jelzete 1925-ben, amikor használhattam, K5 I. 7. volt; a dallam a graduál 220/b levelén található „Kdyŀ yasna Demce wzchody” kezdetű szöveggel. A kéziratról I. J. Macurek: Prameny k dĕjinám československým v archivech a knihovnách sedmihradských Zvlaštni otisk z Vĕstniku Král. Čes. Společ. Nauk. Tŕ. I. Roč. 1924. 56–66.

130-10
Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje, 1934. 19. Úgy látszik különben, hogy az orosz népies dal és társas dal („kant”) területén is főleg a XVII–XVIII. század volt e ritmusforma elterjesztője. Lásd T. Livanova „Ruszkaja muzikalnaja kultura XVIII. vjeka I.” c. művének (Moszkva 1952) hangjegymellékletét.

130-11
Magyar Századok, 1948. 89., 94–96. (Németh Gyula: Balassa Bálint és a török költészet.)

130-12
Lehet, hogy több ilyentípusú, „új” népdalunk valóban középkori vagáns-dalok változatának bizonyul majd, ahogyan azt szövegek tekintetében Kardos Tibor valószínűvé tette (Deák-műveltség és magyar renaissance, 1939. 69–71.). L. például R. Haas, Aufführungspraxis der Musik, 1931. 63. s hozzá Bartók, A magyar népdal, 1924. 256. sz. (Magyar Népzene Tára IV. 1959. 665. sz.) Hozzá Kardos Tibor, Adatok és szempontok a magyar dráma kezdeteihez, Filológiai Közlöny 1957. 320.; Szabolcsi Bence, Vers és dallam 1959. 54.

*)A dallamrész megismétlésekor: b1

Mihi confer, venditor, species emendas, pro multa pecunia tibi jam reddendas.

Mihi confer, venditor, species emendas, pro multa pecunia tibi jam reddendas.
Virág Erzsi az ágyát magosra vetette, Kara István kalapját rajta felejtette.

131-13
A XVI. század magyar históriás zenéje, 1931, dallamfüggelék 15. sz.; l. jelen munka I. kötetének 150. lapján is. Az új stílus XVI. századi előzményeiről l. újabban Csomasz Tóth Kálmán: A XVI. század magyar dallamai, 1958. 181–197.

132-14
Patyolat a kuruc (Csinom Palkó), Nosza gyertek legények (Tyukodi-nóta), Nosza hajdu fürge varjú (Telekes bocskor), Fennen tartod a nagy orrod, Hallgassátok meg magyarok (Rákóczi-nóta), stb.

132-15
Kodály Zoltán: A magyar népzene, 3. kiad. 1952. 72. l. 30. jegyzet.

133-16
Szabolcsi B.: A magyar zenetörténet kézikönyve, 1947. példatár 70. A dallamot állítólag Erdélyi János „fogta rá” Petőfi szövegére 1845-ben. L. Major Ervin: A népies magyar műzene és a népzene kapcsolatai, Budapest 1930. 16.

{149.} 133-17
Kótás | DALLOS KÖNYV | a’ víg Társaságokban | való Haszon vételre | öszve szedte, rész szerint magyarra fordította, | kótára tette, és le írta | Szalontai Madass Sándor. – Kolozsvár, Erdélyi Múzeum kézirattára 1931. sz. (1925-ben használhattam.)

134-18
A magyar népdal, 1924. XXXVIII. és XLV.

135-19
Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje, 9.

136-20
Járdányi Pál: A kidei magyarság világi zenéje, Kolozsvár 1943. 14.

136-21
U.o. 33.

136-22
Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete, Budapest 1941. 58–61.; Halmos István: A zene Kérsemjénben, Budapest 1959. 9., 12.

136-23
Vargyas i. m. 9.

136-24
U. o. 11–16. V. ö. Halmos i. m. 7–8., 12.

136-25
Járdányi i. m. 43.

136-26
Vargyas i. m. 16.

137-27
U. o. 93.

137-28
Kodály: A magyar népzene, 3. kiad. 1952. 34.

137-29
Járdányi i. m. 13–14.

138-30
Tagányi Károly: Jobbágyok költözése és szökése, Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 1895. 246; idézi P. Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. Századok 1948. 1–4. sz. (1949) 23.

138-31
Szabó István: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből, 1948. 144.

138-32
Szabó István: A magyarság életrajza, 1941. 135.

139-33
Grünwald Béla: A régi Magyarország, 3. kiadás 1910. 267.

139-34
Acsády Ignác: A magyar jobbágyság története, 1908. 353.

139-35
U. o. 358.

139-36
Grünwald i. m. 143.

139-37
Acsády i. m. 345–46.

139-38
Szabó István: A magyarság életrajza, 130.

139-39
Acsády i. m. 349.

139-40
Szabó i. m. 130–31.

139-41
Acsády i. m. 346, Szabó i. m. 131.

140-42
Szabó i. m. 131.

140-43
Acsády i. m. 360.

140-44
Szabó i. m. 132–34.

140-45
Acsády i. m. 463.

140-46
Szabó i. m. 136–154.

140-47
L. Varga János tanulmányának (A parasztság állami kizsákmányolása a XVIII. század első felében) idevágó adatait: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711–1790, Bpest 1952. 70–73.

141-48
Mérei Gyula: Mezőgazdaság és agrártársadalom Magyarországon 1790–1848, Budapest 1948. 182–83.

141-49
U. o. 138.

142-50
P. Zsigmond Pál i. m. 43–47. A külföldi fejlődés analóg folyamatáról l. J. Kuczynski: Allgemeine Wirtschaftsgeschichte, Berlin 1949. 171–74. 185–88, 203–7.

142-51
Mérei i. m. 174–75.

142-52
U. o. 132–34.

142-53
Acsády i. m. 399.

142-54
P. Zsigmond P. i. m. 59.

142-55
Szabó István: A magyarság életrajza 141. 123.

143-56
Erdei Ferenc: A paraszti társadalom, Bartucz L. „A magyar nép” c. kötetében, 1943. 119–120. A majorsági gazdálkodásról újabban Szántó Imre írt beható tanulmányt: A majorsági gazdálkodás uralkodóvá válása, a parasztság nagyarányú kisajátításának kezdetei. (Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711–1790, bp. 1952. 221–298.)

{150.} 143-57
Mód Aladár: 1848 értékelése és a marxizmus alkalmazása történetírásunkban. Társadalmi Szemle 1950. 315.

144-58
Mérei i. m. 169. – „Kétségtelen, hogy a XVIII. század végén, a XIX. század elején gyarmati helyzetünk ellenére is megindult bizonyos átmenet a tőkés gazdálkodásra a fejlettebb nagybirtokon, gyarmati helyzetünk azonban akadályozta ezt a fejlődést.” (Szántó Imre i. m. 298.)

144-59
Mérei i. m. 184.

144-60
U. o. 170–71, 180.

144-61
Idézi Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában, I. kötet 2. kiadás 1885. 258. – Az olvasásról v. ö. Trenck Frigyes 1790-i „Mérőserpenyő”-jének idevágó passzusával: „Akinek szeme van a látásra, az meg vagyon győzettetve, hogy mihelyt valamely nemzetnek olvasni szabad és gondolkodni, annak azonnal szükséges megvilágosodni. De éppen ezáltal ki is dűlnek a római mindenhatóságnak azok az oszlopai, melyek által mindenütt… a köznépet a temérdek tudatlanságban és a maga bilincseiben megtarthatná.”

144-62
L. Zenei Szemle 1929. 150.

145-63
Acsády i. m. 431–32.

145-64
L. Irodalomtört. Közlemények 1948. 50–73., ill. Régi Magyar Vígjátékok, 1954. 225–280.