ELŐJELEK, JÓSLATOK

Bár a halál az emberi élet természetes velejárója, mégis a népi hagyományban igen sok megfigyelés, tapasztalat, hiedelem, mágikus eljárás ismeretes arról, hogyan lehet előre kifürkészni vagy elhárítani, illetve milyen jelekre kell figyelni, amelyeken keresztül az figyelmeztet közeledésére. Az e témakörbe vonható adatokat a szakirodalom általában haláljóslás, illetve előjelek címszavak alá csoportosítva vizsgálta.

Fontos, hogy a fent jelzett fogalomkörben bizonyos fő csoportokat megkülönböztessünk. Mindenekelőtt szét kell választanunk azokat a jóslatokat és jeleket tartalmazó hiedelmeket, amelyek hozzávetőlegesen, általánosságban utalnak valakinek majdan bekövetkező halálára, és azokat, amelyek közvetlenül, pontosabban megadott időhatárokon belül előzik meg azt. A jóslatok és jelek időbeli érvényét figyelembe vevő csoportosítás lehetővé teszi, hogy az eddig előjelekként felfogott hiedelmek közül külön csoportba soroljuk azokat, amelyek a halált kísérik, s amelyek azt közvetlenül követik (s többnyire egyúttal további jósló tartalmuk is van). Továbbá szükségesnek látszik a halálesetet általában jósló hiedelmek mellett külön csoportban megvizsgálni azokat a tiltó hiedelmeket, amelyek a halál elkerülhetőségére figyelmeztetnek. Ilyenféleképp tehát a következő felosztás szerint hozunk példákat a halálra vonatkozó jóslatok, tilalmak és előjelek hiedelemköréből:

1. a halálra vonatkozó általános jóslatok hiedelmei;

2. a halálra vonatkozó általános tilalmak hiedelmei;

{7-73.} 3. a halált közvetlenül megelőző jelek hiedelmei;

4. a halált kísérő jelek hiedelmei;

5. a halált követő jelek hiedelmei.

1. A halálra vonatkozó általános jóslatok mindenekelőtt az emberi élet fordulóihoz, illetve a naptári év téli fordulójához kapcsolódnak.

Már a születő gyermeket, születésének időpontját, körülményeit megfigyelik, mert felfedezhetnek olyasmit, aminek alapján halálára következtethetnek, például „augusztusban született lány harminc évesen meghal” (Hajdúnánás). „Áprilisban született gyerek akasztással múlik ki” (Udvarhely m.). „Ha a köldökzsinór az újszülött nyaka köré csavarodik, akasztással múlik ki” (Fadd).

Igen sok hiedelem veszi körül a házasságkötést, s ezek között is nagy a száma azoknak, amelyek azt fürkészik, melyik házastárs éli túl a másikat. Itt csak példának említjük meg azt az ugyancsak általános szokást, miszerint az ifjú házastársak nevét – esetenként keresztnevét – egyfolytában kell leírni, s aszerint, hogy az így keletkezett betűsor páros vagy páratlan, az asszony vagy férj fog előbb meghalni.

Az év ünnepei közül Luca napja, karácsony és szilveszter, illetve újév a kiemelkedő haláljósló napok.

A csíki székelyek például Luca napján pogácsát formáznak, abból egyet ki-ki magának választ, vagy nevét egy cédulán belerejti, s baromfi tollát tűzi bele. Akinek a kisütés során elég a pogácsáján a toll, a következő esztendőben meghal.

2. A jóslatok mellett ismeretesek bizonyos tilalmak, illetve elvárások, amelyek megtartásával elkerülhető a halál. Például bakonyi hiedelem szerint keresztelő után a keresztelőtakarót a tükörre kell teríteni, mert ha a gyermek meglátja magát a tükörben, három nap múlva meghal. Háznál nem szabad temetési éneket énekelni, mert valaki a háziak közül meghal (Hajdúnánás).

3. A halált közvetlenül megelőző jelek közül igen gazdag a halált jelentő álmok csoportja. Az álomjóslatokról azt tartja a nép, hogy vagy három napra, vagy egy hétre teljesednek be. Országszerte ismertek valamely testrész elvesztéséből, megsebzéséből rokon, közeli hozzátartozó elvesztését kiolvasó álmok: Ha valakinek álmában kihúzzák a fogát, s fáj, közeli hozzátartozóját veszti el, ha nem fáj, távoli rokont. Hasonló a jelentése azon álmoknak, amelyekben valaki valamely ruhadarabját veszti el, illetve veszik el tőle. „Álmomban leesett a csizmám sarka, gondoltam is, hogy sógoromnak rosszra fordul” (Pányok).

Bizonyos álombeli tevékenységek is kifejezetten közeli halálra utalnak, így például meszelés (Teresztenye), árok-, gödörásás (Szentistván), kenyértészta dagasztása (Pomáz), kenyérsütés, kenyér sütés közben megreped (Marcali), piszkos, hínáros vízben való gázolás (Mezőkövesd).

Számon tartanak olyan előjeleket, amelyek két-három nappal, huszonnégy órával előzik meg a halálesetet. Különösen az állatok viselkedéséből következtetnek erre: ha a kutya magas hangon uvít, vonít, kaparja a ház falát, tövét, „befele a pitvarba ugat”, a házbeli beteg halálát jelenti. Ha a kuvik, bagoly, halálmadár, táltosmadár száll el az ablak előtt és rikolt, vagy a háztetőre száll, kuvikol: a házbeli halálát jelenti. Csirke, tyúk kukorékol: halált jelent (Hajdúböszörmény), csakúgy, ha a denevér a kéménybe száll, s ott ugat (Tiszaigar, Aggtelek). Az állatok viselkedéséből figyelve legtöbbször konkrét személyre vonatkoztatják a kedvezőtlen előjeleket, hiszen azokat egy portán belül, sokszor egymást kiegészítve tapasztalják, ahol általában beteg, öreg ember van.

{7-74.} 4–5. A halált kísérő, illetve azt követő jeleket a megfelelő fejezetrészben tárgyaljuk.

Ha jól meggondoljuk, az álmokra s egyéb előjelekre vonatkozó hiedelmek irracionális tartalmuk ellenére is hasznosak a közösség számára, hiszen folyamatos készenlétben tartják tagjait, s így igyekeznek megvédeni a közösséget a váratlanul bekövetkező elementáris veszteség bénító sokkjától. Minden, a halált, betegséget, bizonytalan veszélyt hirdető előjel tulajdonképpen egy-egy szimbolikusan fogalmazott „Memento mori”.