Vexillológia

Ezt a segédtudományt a 19–20. század fordulóján csupán periférikusan művelték (Magony József: A magyar címer és a magyar zászló, 1916). A két világháború közötti időszakban is inkább ismeretterjesztő karakterű publikációk jelentek meg (Bódy Zoltán: A magyar zászló, címerek, szent korona, koronázási jelvények rövid története, 2. kiad. 1927; Donászy Ferenc: Nemzeti jelvényeink története, 1941). Ismeretterjesztő jellegű Széll Sándor Városaink neve, címere és lobogója című kötetének (1941) vexillológiai része. A 20. század közepétől is csupán periférikusan foglalkoztak Magyarországon vexillológiával. Kumorovitz Lajos Bernát több, alapvetőnek számító tanulmányban foglalkozott vexillológiával (Nemzeti jelvényeink 1848–1849-ben, 1950; A magyar zászló és a nemzeti színek múltja. I–II. 1954–1956). Ring Gizella tanulmányokban foglalkozott a magyar munkásmozgalom zászlóemlékeivel. A szocialista korszakban Kerekes Zoltán publikált több fontos zászlótörténeti tanulmányt a katonai zászlókról (Az Országos Hadtörténeti Múzeum zászlógyűjteménye, 1971; Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hadizászlói. I–II., 1971–1972). Kalmár János fegyvertörténeti kézikönyve egyik fejezetében foglalta össze a magyar katonai zászlók múltját (Régi magyar fegyverek, 1971). Castiglione Endre Magyar városok címerei című kézikönyvében közölte a szocialista Magyarország városi zászlóit (1975).

Pandula Attila tanulmányaiban érintette a katonai zászlók történetét. Rainer Pál ugyancsak a katonai zászlók tárgykörében írt kisebb tanulmányokat. Tomisa Ilona etnográfiai megközelítésből foglalkozik a magyarországi egyházi zászlók történetével („…együtt a processiót… járják”. Körmeneti zászlók Magyarországon, 1998).

A legújabb helyi jelképekkel foglalkozó szakirodalom ismerteti az egyes helyi {V-338.} zászlók történetét és jelentőségét (Ódor Imre: Baranya megye jelképei, 1991; Fári Irén–Nagy Ádám: Szeged címere, 1998). Kozicz János példamutató feldolgozást adott Kecskemét zászlótörténetéről (Kecskemét címerei és zászlói, 1996).

Napjaink hazai és nemzetközi zászlóival, azok változásával Balogh László foglalkozik gyűjtőként és feldolgozóként egyaránt (A világ nemzetei, 1994). Az ő nevéhez fűződik a világ első ilyen jellegű múzeumának létrehozása Budapesten (Zászlómúzeum). A vexillológia magyarországi művelésére 1994-ben megalakult a Magyar Vexillológiai Társaság, amely 1995 és 1997 között Zászlókutató Intézet néven működött, majd megszűnt. A Zászlókutató Intézet adta ki Horváth Zoltán Zászlók című publikációját (1995). Napjainkban a Zászlómúzeum fogja össze a kortárs, illetve történeti jellegű kutatásokat, helyt adva tudományos tanácskozásoknak (Vexillológiai napok, 1997). Vexillológiai periodikaként jelenik meg a Zászlóvilág, illetve a Zászlómúzeumi Tájékoztató (Hírlevél).