Bibliográfiák, leletkataszterek, szakfolyóiratok, tankönyvek, monográfiák

A magyar régészettudomány a 20. században két nagy – még befejezetlen – vállalkozással büszkélkedhet. Banner Jánosnak köszönhető a szaktudomány közép-európai kitekintésű szakbibliográfiája. A „bevezető” kötetnek az 1793–1943. évekre vonatkozó anyagát Banner még Szegeden gyűjtötte össze tanítványaival és kollégáival {V-405.} együtt (Bibliographia archeologica Hungarica, 1944). Később tanítványával, Jakabffy Imrével folytatta a sorozatot A Közép-Duna-medence régészeti bibliográfiája címmel (1954, 1961, 1968, 1981). Az utolsó (1999) az 1987. év publikációival zárul. Az 1987 utáni régészeti irodalom ilyen szempontú, teljességre törekvő összegyűjtése a régészet mielőbb elvégzendő adóssága.

Európában egyedülálló vállalkozás a Magyarország Régészeti Topográfiája sorozat, amely az MTA Régészeti Intézetének szakmai irányításával jelenik meg. Az országos leletkataszter alapötletét 1866-ban már Rómer Flóris felvetette, de modern szemléletű kivitelezésének igénye Banner Jánostól származik, amit Patek Erzsébet – az intézet belső munkatársa – önzetlenül támogatott. A munkálatok 1960-ban kezdődtek meg. Napjainkig a sorozat tíz kötete jelent meg (1964–1998), amelyek együttesen az ország mai területének kb. 13%-át fedik le. Ez ideig Veszprém megye teljes területét, Zala megye (a megírás idején Veszprém megyéhez tartozó) Keszthelyi járását, Esztergom-Komárom, Pest és Békés megyék kisebb-nagyobb közigazgatási egységét (járások) dolgozták fel a kutatók, újabban pedig a közigazgatási egységtől eltérő területet tárgyaltak. Nagy kérdés, befejeződik-e valaha a hajdan kb. 100 kötetesre tervezett monumentális alapvállalkozás. A kiegészítő kötetek szükségességét már az 1970-es évek elején felismerte a kutatás, eddig azonban csak egy területen (Veszprém megye hajdani pápai járása) készült el a kiegészítés Ilon Gábor munkájaként (1995). A tudományos téren hatalmas veszteségnek tekinthető leállítás veszélye által erősen fenyegetett sorozatot természetesen nem pótolhatja a régészeti lelőhelyek mostanában tervezett központi számítógépes nyilvántartása.

A kolozsvári egyetemen Pósta Béla által 1910-ben megjelentetett Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából hazánkban az első kétnyelvű (magyar–francia), a világnak is szóló periodika. Jogutóda a Buday Árpád által magyar és német nyelven újraindított és 1943-ig élő Dolgozatok a Szegedi Tudományegyetem Régiségtudományi Intézetéből volt. A szegedi egyetem társadalomtudományi Actájában ma már ritkán jelenik meg régészeti tárgyú publikáció.

A budapesti egyetemen 1958-tól adták ki a Régészeti Dolgozatok az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Intézetéből című sorozatot, amely az első időkben magyar nyelven jelent meg idegen nyelvű kivonatokkal. Napjainkban a Dissertationes Archaeologicae ex Instituto Archaeologico Universitatis de Rolando Eötvös nominatae címmel rendszertelenül jelenik meg.

Az 1868-tól élő Archaeologiai Értesítő az utóbbi évtizedekben a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat kiadásában lát napvilágot, sajnos az 1980-as évek második fele óta akadozva, rendszertelenül és kisebb terjedelemben. Az MTA Régészeti Intézetében szerkesztik az 1951 óta megjelenő Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae című periodikát. 1970-től jelenik meg az intézet Mitteilungen des Archäologiscen Instituts der Ungarischen Akademie der Wissenschaften című sorozata, újabban Antaeus címmel.

A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti évkönyve az 1939 óta megjelenő Folia Archaeologica. 1955-től ugyanitt adják ki a Régészeti Füzetek két sorozatát. Az egyikben idegen nyelvű kismonográfiák látnak napvilágot, a másikban a tárgyév ásatási jelentéseit teszik közzé. Ugyanitt szerkesztik az 1986 óta megjelenő Communicationes Archaeologicae Hungariae című sorozatot.

A Tanulmányok Budapest múltjából sorozat kötetei (1932-től) meghatározó jelentőségű régészeti publikációkat tartalmaznak, pl. Garády Sándor, Kuzsinszky Bálint, Nagy Lajos tollából. A Budapest Régiségei című, 1889 óta megjelenő sorozatot a főváros adta ki, majd a Budapesti Történeti {V-406.} Múzeum szerkesztésében jelenik meg a mai napig.

Számos régészeti tárgyú tanulmány jelenik meg történettudományi és egyéb társtudományi folyóiratokban és periodikákban: pl. Agrártörténeti Szemle, Antik Tanulmányok, Antropológiai Közlemények, Barlangkutatás, Ethnographia, Földtani Közlöny, Magyar Műemlékvédelem, Magyar Tudomány, Műemlékvédelem, Művészettörténeti Értesítő, Numizmatikai Közlöny, Századok, Történelmi Szemle.

A további fontosabb régészeti periodikák: Alba Regia (Székesfehérvár, 1960-tól), Alsó-Fehér Megyei Múzeum Évkönyve (Gyulafehérvár, 1888–1916), Archaeologica Hungarica (1926–1975), Archaeologiai Értesítő (Pest/Budapest, 1868-tól), Arrabona (Győr 1959-től), A Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat Évkönyve (Zombor, 1885–1918), Békés Megyei Múzeumok Közleményei (Békéscsaba, 1971-től), Cumania (Kecskemét, 1972-től), A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve (Debrecen, 1933-tól), Az Egri Múzeum Évkönyve (Eger, 1963-tól; 1983-tól Agria címen), Erdélyi Múzeum (Kolozsvár, 1856–1947), Erdélyi Múzeum Egylet Évkönyve (Kolozsvár, 1874–1914), Erdélyi Múzeum Egylet Emlékkönyve (Kolozsvár, 1906–1943), A Herman Ottó Múzeum Évkönyve (Miskolc, 1957-től), Hunyad megyei Történeti és Régészeti Egylet Évkönyve (Déva, 1880–1913), A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (Pécs, 1956-tól), Jelentés Debrecen Szabad Királyi Város Múzeuma [Déri Múzeuma] …évi működéséről (Debrecen, 1907–1932), A Komárom Megyei Múzeumok Közleményei (Tatabánya, 1968-tól), Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentése (Bp., 1939–1940, 1950-től), A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei (Bp., 1962-től), A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve (Szeged, 1958-tól; 1995-től Studia Archaeologica), Múzeumi és Könyvtári Értesítő (Bp., 1907–1918), A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve (Nyíregyháza, 1958-tól), A Pécs-Baranya Megyei Múzeum Egyesület Értesítője (Pécs, 1908–1942), Savaria. A Vas megyei Múzeumok Évkönyve (Szombathely, 1963-tól; 1995-től Pars Archaeologica), A Somogyi Múzeumok Közleményei (Kaposvár, 1973-tól), Studia Comitatensia (Szentendre, 1972-től), A Szekszárdi Béri Balogh Ádám (1989-től Wosinsky Mór) Múzeum Évkönyve (Szekszárd, 1970-től), A Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei (1993-tól Tisicum, Szolnok, 1973-tól), Történelmi és Régészeti Értesítő (Temesvár, 1878–1917), Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei (Veszprém, 1963-tól), Zalai Gyűjtemény (Zalaegerszeg, 1974–1986), Zalai Múzeum (Zalaegerszeg, 1987-től).

A publikálásban új szempontot képviselnek a mára igen elterjedt – népszerű, de rendkívül változatos színvonalú – településmonográfiák. Az első hazai város, amelynek őskorát Banner János írta meg, Hódmezővásárhely volt (Hódmezővásárhely története az őskortól a magyar honfoglalásig I. A legrégibb időktől a bronzkor kialakulásáig, 1940). A megyeközpontok újabb monográfiái (pl. Debrecen, Szeged, Miskolc, Szombathely) egy-egy régió szempontjából fontosak. Az 1970-es évektől sora jelennek meg a megyei műemléki monográfiák (pl. Heves, Szabolcs-Szatmár, Pest, Csongrád), amelyekben hasznos régészeti összefoglalások találhatók.

A módszertani és ásatástechnikai szakmunkák közül említhetők Darnay Kálmán Hogyan tárjuk fel az őskori urnasírokat? (1908), A halom- és veremsírok föltárása (1908), illetve Tapasztalatok a veremsírok feltárása körül (1912) című tanulmányai. Roska Márton A gyakorlati régészet köréből (1912) című írásában részletesen taglalta az „in situ” kiemelést. Roska ősrégészeti kézikönyvének kötetei a régészet gyakorlatának első hazai összefoglalásai (1926–1927). Ilyen jellegű metodikai munka még a Régészeti kézikönyv. I. Gyakorlati régészet. Szerkesztette Banner János–László Gyula–Méri István–Radnóti Aladár. (1954); a többkötetesre tervezett sorozatból máig csak ez az egy – ma már több ponton {V-407.} elavult – kötet jelent meg. Az ásatások szervezéséről és az ásatások technikájáról Szalay Ákos az Archaeologiai Értesítő 1928. évi kötetében közölt ma is megfontolandó gondolatokat. Tomka Péternek az avarok koporsós temetkezéseiről szóló tanulmánya (1978), majd az ő megfigyeléseit megerősítő közlemények (H. Tóth Elvira, 1981; Wicker Erika [1955–], 1990) nemcsak e tárgytípus feltárásmetodikáját forradalmasították, de szakmánk más területeire is igen pozitívan hatottak. A települési jelenségek számítógépes adatrögzítését Marton Erzsébet (1951–) írta le tanulmányaiban (1990, 1998), de már a térinformatika alkalmazása felé is megtörténtek az első lépések (Figler András [1956–]).

A régészhallgatók számára Roska Márton (Az ősrégészet kézikönyve. 1–2., 1926–1927) készített jegyzetet. A régészet segédtudományait is tárgyaló alapos munka a Hajdú Péter–Kristó Gyula–Róna-Tas András szerkesztette Bevezetés a magyar őstörténet forrásaiba. 1–2., 1976–1977) című jegyzet. A gyakorlati régészet segédleteként megjelent a Régésztechnikus kézikönyve 1. Szerkesztette Ilon Gábor (1998). Nem régészhallgatók számára készült Selmeczi László jegyzete (Régészeti alapismeretek néprajz szakos egyetemi hallgatóknak, 1993). A főiskolák történelem szakos hallgatói számára készített segédkönyv: Ilon Gábor: Bevezetés a Kárpát-medence régészetébe (1994–1996).

A régészet tudománytörténetéről átfogó munka még nem született. A kutatástörténet egyes fejezeteit többek között Bóna István (Ein Vierteljahrhundert Völkerwanderungszeitforschung in Ungarn. 1945–1969. Acta Archaeologica, 1971), Feld István (Középkori váraink kutatásáról. Műemlékvédelem, 1991), Gábori Miklós (25 Jahre Paläolithforschung in Ungarn. [1945–1969]. Acta Archaeologica, 1970), Holl Imre (Mittelalterarchäologie in Ungarn. [1946–1964]. Acta Archaeologica, 1970), Kovács Tibor (Eredmények és tendenciák a múlt és jelen bronzkor kutatásában. Archaeologiai Értesítő, 1985), Mesterházy Károly (A magyar honfoglalás régészetének ötven éve. Századok, 1993) és Vértes László (Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon, 1965) írta meg.