Védett növények

A múlt századba visszanyúló hazai természetvédelem terén a századunk elején úttörőmunkát végző Kaán Károly írta e tárgykörben az első alapvető művet (1931), amelyben már részletesen kitért a védelemre szoruló ritkább hazai növényekre, állatokra, egyes geológiai alakzatokra (barlangok, kövületek); felsorolta és ismertette a hazai, rezerváció céljaira ajánlott területeket is.

Sajnos munkájának botanikai vonatkozásai akkoriban meglehetősen kevés megértőre, még kevésbé követőre találtak. A második világháborúig eltelt időszakból mindössze Vas megye (Pauer 1932), Bátorliget (Soó 1942) és Budapest élővilágáról találunk (Pénzes 1942) természetvédelmi témájú publikációkat. Kisebb cikkek szóltak még a tátorjánról (Crambe tataria; Jávorka 1932) és az első {II-86.} hatóságilag védett növényünkről, a magyar kikericsről (Colchicum hungaricum; Gombocz 1935). A szíveslevelű gubóvirágot (Globularia cordifolia) 1942-ben helyezték megyei oltalom alá Sopronban.

Csupán az 1960–70-es években kezdték felismerni a hazai természetvédelem szükségességét. 1971-ben részesült hatósági oltalomban az erdélyi hérics, akkori nevén Volga menti hérics (Adonis transsilvanica). A jelentősebb botanikus kerteket és arborétumokat az 1960-as évek óta nyilvánították védetté. Eleinte parkerdők (Pilis, Sopron stb.) és tájvédelmi körzetek (Tihany, Badacsony, Tiszai holtágak stb.) alakultak, majd az Országos Természetvédelmi Tanácsból (később Hivatal) átalakult Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal (OKTH) közreműködésével létrejöttek a hazai természetvédelmi területek, valamint a nemzeti parkok (Hortobágy, Bükk, Kiskunság, Aggtelek; hazai elterjedéseik térképen: Pécsi 1989).

A védelmet kívánó hazai növényfajok és növénytársulások ideiglenes jegyzékét (Kovács–Priszter 1977) követően az OKTH először 13 fokozottan védett faj listáját adta ki 1979-ben, majd 1982-ben megjelent az országosan védett növények jegyzéke [368 faj; nagyobb részüket Csapody István gazdagon illusztrált kötete (1982) is tartalmazza]. Ezt követte az 1988. évi KVM-kiegészítés (434 faj), míg végül az újabb KTM-rendelet (12/1993. sz.) értelmében 521 faj (virágos növény, edényes virágtalan és tőzegmoha) került országos védelem alá.

Befejezésként az utóbbi rendeletben szereplő 47 fokozottan védett faj jegyzéke álljon itt, családok szerint csoportosítva: