Az államilag támogatott csillagászati kutatás megteremtése

Konkoly Thege, akit 1890-ben – ógyallai intézetigazgatói posztjának megtartásával – a Meteorológiai Szolgálat igazgatójává {IV-47.} neveztek ki, világosan látta, hogy állami segítség nélkül az ógyallai intézet a magáncsillagdák sorsában osztozik majd, vagyis az alapító halála után tevékenysége elsekélyesedik, majd teljességgel meg is szűnik. Az 1870-es évek végétől folyó tárgyalások sem a budapesti József Nádor Műszaki Egyetemhez, sem egy felállítandó új pozsonyi egyetemhez való csatlakozásról nem vezettek eredményre. Konkoly Thege végül is elérte, hogy a kormány hajlandónak mutatkozott az intézmény átvételére; az 1899. május 16-án aláírt ajándékozási szerződéssel az ógyallai intézet a Magyar Államkincstár tulajdonába került, azzal a feltétellel, hogy az ajándékozó haláláig az intézet igazgatója marad, az intézet berendezései az egyetemi oktatás és a tudományos kutatás számára mindig rendelkezésre állnak, s a kormány gondoskodik az intézet költségvetéséről. Ezzel létrejött a M. Kir. Konkoly-alapítványú Astrophysikai Observatorium, a magyar tudománytörténet első állami kézben lévő csillagászati intézete. Az új intézet igazgatója Konkoly Thege lett, igazgatóhelyettese pedig Kövesligethy Radó, akinek oroszlánrésze volt a nemzetközi együttműködésben megvalósított spektroszkópiai program sikeres lebonyolításában. Az intézet munkatársának, Harkányi Bélának (1869–1932) 1902-ben publikált tanulmánya a modern csillagfizika egyik alapvető publikációja. Az ógyallai eredményekből kiemelhető még Kövesligethy spektrumkatalógusa, továbbá Tass Antal (1876–1937) és Terkán Lajos (1877–1940) vizuális fotometriai észlelései.

Az új intézet legfontosabb tudományos programja a csillagászati fotometria volt, főképpen azért, mert az ógyallai 10″, illetve 6″-es refraktorok nem voltak elég nagyok a spektroszkópiai megfigyelésekre, a megfigyelési technika élvonalát jelentő spektroszkópiával nemzetközi szinten való lépéstartásra, a csillagászati fotometriában azonban az intézet a közepes és kis műszerekkel is versenyképes tudott maradni. Az intézet bekapcsolódott a D-i égbolt –10 és 0 fok közötti sávjában a 7,5 magnitúdónál fényesebb csillagok fotometriájának nemzetközi programjába, valamint a változócsillagok szisztematikus észlelésébe. A rendszeres fotometriai programok eleinte a meglévő 10″ és a 6″-es refraktorral folytak, a drezdai Heyde-cégtől 1908-ban vásárolt, korszerű, elektromos meghajtású, 8″-es refraktorral, a potsdami Töpfer-cégtől beszerzett ékfotométerrel, majd a lényegesen jobb eredményeket lehetővé tevő, korszerű Zöllner-féle polarizációs fotométerrel indultak meg. A változócsillagokat Pickering listájáról válogatták, s többnyire nagy amplitúdójú vörös változókat észleltek. A vizuális mérések szubjektív hibáinak a kiküszöbölésére a fotografikus technika kínált korszerű megoldást. A Schwarzschild által konstruált speciális kamerával a csillagok pontszerű fényét a kamera mozgatásával „elkenték”, s az így kapott felület feketedéséből következtettek a fényességre. Az ógyallai intézet 1907-ben vásárolt egy ilyen kamerát, amelyet 1908-ban a Heyde-cégtől beszerzett refraktorra szerelve vettek rendszeres használatba.

1872 óta rendszeres Nap-megfigyelések is folytak Ógyallán. A Nap teljes korongjáról készített rajzokkal lehetőség nyílt a foltok mozgásának és fejlődésének a nyomon követésére, illetve a Wolf-féle relatív számok meghatározására. A századfordulón a fotografikus technika a csillagászatban is egyre-másra szorította ki a szabad szemmel folytatott vizuális megfigyeléseket. A Nap rendszeres fotografikus megfigyelésére 1904 őszén egy új fotoheliográfot állítottak üzembe. A meteorok, meteorrajok rendszeres megfigyelése is az intézet hagyományos programjai közé tartozott.

Konkoly Thege nagytagyosi birtokán is berendezett egy kisebb csillagvizsgálót (felszerelését Konkoly Thege később a pannonhalmi bencés apátságnak adományozta), s a meteorokat innen és Ógyalláról párhuzamosan észlelték. Ennek segítségével {IV-49.} a meteorpályák térbeli rekonstrukciójára is lehetőség nyílt. Megfigyeléseket végeztek minden fényesebb üstökösről is. A Halley-üstökös 1910. évi visszatérésekor Hartmann német csillagász is az ógyallai intézetben próbálta ki az általa konstruált felületi fotométert.

Az intézet negyedik fontos programja az időszolgálat volt. A meridiánkörrel végzett időmeghatározások eredményeit továbbították a Meteorológiai Intézetnek, ahonnan az eredményeket a Kereskedelmi Minisztériumba küldték. Ezt a tevékenységet 1912-ben átvette a budapesti tudományegyetem Kozmográfiai Intézete.

Konkoly Thege nagy súlyt helyezett a műszaki, illetve a megfelelő laboratóriumi háttérre. Maga is kitűnő műszerkonstruktőr volt, saját építésű eszközei mellett a vásárolt berendezéseken is számtalan újítást vezetett be. A londoni Prinzess-Hallban rendezett 1908. évi magyar kiállításon bemutatott eszközeit a zsűri Grand Prix-vel jutalmazta.

Az új központi épület felavatásával (1913. június 28.) befejeződött az ógyallai intézet fejlesztése. A csillagda 1917-re megérett egy alapos átalakításra, s szükségessé vált egy nagyobb, korszerű, új teleszkóp beszerzése. A drezdai Heyde-cégtől 1913-ban megrendelt 60 cm-es tükrös távcsövet a háború kitörése miatt nem szállították le, s a befogadó kupola előkészítő munkálatait is leállították.