Bihari Klára (1917)

Bihari Klára korai versek és színdarabok után 1956-ban adta ki első prózakötetét, a Brigitta nővért, mely az 1951 és 1956 közötti novellákból válogat. Az elbeszélések igen csekély kivétellel (A méltóságos asszonyok, 1945; A honleány, 1942) átlépnek a nemrég megélt történelmi kataklizmák felett s az 50-es évek munkásembereinek mindennapjairól mesélnek.

Már első könyvében jó érzékkel alakítja ki a középrétegek széles körének igényeit kiszolgáló stílusát. Elbeszéléseinek hősei az új rend "gazdái": öntudatosodó munkásfiatalok, hibáikra önmaguktól ráébredő üzemi kisfőnökök (A családfő, 1952; Az erősebb, 1954; A bűnös, 1956; Elintézetlen ügy, 1952). Szereplői azonban önnön – gyakran szentimentális – lelkük világában élnek, a körülöttük zajló és változó társadalomról, a politikai helyzetről nem vesznek tudomást. A megújhodás "úttörői" tűnnek fel az első regény, a Szomjúság (1957) lapjain is. A munkába álló, megértő özvegyasszony, Merliné, az önállóságra, szabadságra vágyó kisszerű lázadásba menekülő Merli Ili és István, a jellemtelen és semmire nem való értelmiségin végül felülkerekedő üzemi munkásfiú mesterségesen beszűkített környezetben élnek. Munkásalakjait későbbi elbeszéléseiben árnyaltabban ábrázolja az írónő. Novellásköteteinek (Tisztességes asszony, 1960; A kilincs, 1964; A csábító, 1968; Párbeszéd a paradicsomban 1970; Éjféltől reggelig 1972) és kisregényeinek (Külön csillagon, 1970; Kétszer az úton; Ébredés 1972) szereplői általában az üzemi munkásság többre érdemes, többre vágyó tagjai. Vágyakozásuk nem terjed túl az életmód, az élet minőségének anyagi szféráján; szebb lakást, jobb ruhákat, kényelmesebb életet szeretnének teremteni maguknak. Az író olyan helyzeteket teremt, mikor ezek a hősök kilépnek megszokott, mindennapi életformájukból; magánéleti konfliktusaik megoldása azonban felszínes marad.

{874.} Az új rendben helyet kérő és helyét kereső nő alakját a Holnap (1960) Szathmári Annájában, Az áldozat (1968) Varró Ágnesében és a Magányosok (1966) Rózsájában rajzolja meg. A legárnyaltabb Rózsa jelleme. A könyv nagy sikert ért el, hiszen a legaktuálisabb pillanatban íródott. A parasztból munkássá válás nem könnyű folyamatának, az ingázó munkásság életének problémája jelenik meg a regényben, Kun András házasságának és a munkásszállók lakóinak nemiség– család–szerelem központú beszélgetéseinek tükrében.

Új írói megoldást próbál ki 1963-ban napvilágot látott regényében, a bibliai példázatra utaló Mene tekelben. Míg eddig körültekintően elkerülte a tendenciózus társadalomrajzot és politikai mondanivalót, ebben a műben ráerőlteti az eseménytelen és érdektelen történetre. Vass Loránd középiskolai tanár számot vet saját életével, a világgal, de becsületes szándékából csak szentenciák és banalitások kimondására futja. "Több vagyok, mint eddig, mert soha többé nem fogok szégyenkezni" – ígéri önmagának Vass a regény zárómondatában.

Bihari Klára, bár kevésbé otthonosan mozog a munkáskörnyezetből kilépve, későbbi köteteiben is értelmiségi környezetet választ. A Nincs tovább (1974) ellenszenves értelmiségi házaspárjának, Nagy Istvánnak és Melindának története így csak a morális példázat szintjén marad.

Műveiből igen erősen érezhető, hogy az író fenntartásokkal közeledik értelmiségi hőseihez. Egyetlen igazán szimpatikus értelmiségi alakja sincs, szellemi munkásai becstelenek, hatalmukkal visszaélnek, karrieristák: erkölcsileg mindenképpen alacsonyabb szinten állnak, mint az író munkás- vagy paraszthősei.

Érdekes próbálkozás 1969-ben megjelent regénye, a Miért? A könyv egy nyomozás története. A tizenhat éves Sándor Luca nyugatra szökésének okait próbálja meg felkutatni édesanyja; itthon és külföldön, a múltban és jelenben. Az írónő a mai fiatalság elvágyódásának, kielégítetlen vágyainak, újat akarásának megértését szorgalmazza.

Bihari Klárának a témák kidolgozását nem sikerül magasabb művészi szintre emelnie; általában megelégszik egy érdekes helyzet vagy konfliktus ábrázolásával.