Jegyzetek
30

(1869. június 8.)
8/6 869.

   Kedves fiam!

   F.-h. 4-én írt leveledre ismét a házban válaszolok. Valamivel zavartabbak talán leveleim, és ha a Médium némi hatást gyakorol az írásra is, kevés bölcsességet fogsz bennök találni, de legalább nem váratlak, és ez is előny. - Mindenekelőtt arról szólok, mi leginkább érdekel - kérésedről. Én részemről - bár rossz termést várhatván, pénz dolgában szűkiben vagyok - szívesen teljesíteni fogom óhajtásodat, és így egészen szabad akaratodra bízom, el fogsz-e menni Svájcba vagy nem, azonban egész őszinteséggel kimondom, hogy ezt nem tanácsolom, éspedig éppen azért, mert azt annyira óhajtod, és oly korban vagy, hogy jó, ha megszokjuk néha megtagadni valamit magunktól, mire vágyainkon kívül semmi okot nem hozhatunk fel. - Megengeded, ha ez ügyben kissé hosszasabban szólok A nevelésnél két elvet követhetünk. Egyik a szigor, mellyel a gyermeket szorgalomra, igazmondásra és más jótulajdonokra szoktatunk. A másik a szabadság, melyet gyermekeinknek azért adunk, hogy azok jókor magok felett uralkodni tanuljanak. Az első rendszerint közönségesebb és talán többször vezet sikerhez, mert minden ember többször követvén szokásait, mint meggyőződését - nagy előny, ha valaki bizonyos jó tulajdonokhoz szokik. A második csak kitűnőbb egyéniségekre alkalmazható és mindig veszélyesebb, de valóban férfiú csak ezen úton nevelhető, s én ezt választottam számodra. - Ki szigorúan neveltetett, megtanulja bánni az emberekkel, s akár ravaszság, akár erély által kivinni saját akaratát. A szabadság jókor megtanítja az embert uralkodni maga felett, s ez a fődolog, de ha ez nem éretik el, a nevelésnek ezen módja nem érte el célját. - Kevés fiatalember van, ki jókorabb önszárnyaira bocsáttatott. Még oly kérdésekben is, melyek a legfontosabbak, mint életpályád választása, Te magad határoztál oly korban, midőn más fiatalember ilyenről nem is kérdeztetik. És én meg nem bántam azt, mert ha korodhoz képest másoknál férfiasabb vagy, az annak köszönhető. Azonban mentül szabadabb vagy másoktól, mentül bizonyosabb arról, hogy kívánataidat, amennyiben tőlem függ, mindig teljesítem, annál szükségesebb, hogy magad felett szigorú uralmat gyakoroljál. - Senki nem tudja jobban, mint én, hogy bár verset nem firkálsz, költő vagy. Költő felfogásodban és kedélyedben, e tekintetben is fiam, mint sok másban jó s rossz tulajdonságaidra nézve. De éppen azért ügyelned kell, hogy határozataidban ne képzelőtehetségedet kövesd. Ha majd egykor együtt leszünk, elmondom, mennyi bajomba, sőt fájdalmamba került, hogy sokszor képzelőtehetségemet követtem határozataimban. - Gondold tehát át még egyszer a dolgot, s határozzál úgy, mint jobbnak látod. Ha a svájci utat választod, vagy ha jövődre nézve célszerűbbnek látod, ha 200 frt-odat, mely megmarad, arra fordítod, hogy a göttingi, berlini és lipcsei intézeteket s ezen más tekintetben is érdekes városokat nagyobb figyelemmel megnézd - határozatod mindenesetre nézve csak tőled függ, és biztossá teszlek, hogy bármiként üssön ki, általam rossz néven nem vétetik, mert ami ezen kérdésnél reám nézve fontos, nem az, hogy nekem engedelmeskedjél - mint mindig tettél -, de hogy magadnak parancsolni és engedelmeskedni tanulj. - Talán mint egy prédikáció hangzik e levél, de hidd el, nem más, mint legjobb barátodnak őszinte tanácsa. Ég áldjon meg.

Szerető apád
Eötvös  

   Hogy határozatodban egész szabad légy, nem mondtam senkinek, hogy a svájci útra engedélyt kértél, ha megmaradsz e kívánatnál, szólhatunk később.


Vissza az "Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése" c. lapra